13. hét Vásárlás, munka, ünnep

Munkával kezdődött a hét, már vasárnap. Zsuzsit fotóztuk Pesten a Városligetben. Még aznap megjutalmaztam magam a nagy melóért, Zsófival beszabadultunk a H&M-be. Bár megmondom őszintén kicsit csalódott voltam. A kismama részleg, pár polcból és fogasból állt. És a legtöbb dolog már ránézésre hatalmasnak tűnt. Valamiért minden üzletben úgy értelmezik a kismamaságot, hogy az ember azzal a lendülettel szélesedik is (három méretet). Azért nem jöttünk el üres kézzel, mert találtam egy hosszú és ahol kell (fenék, comb) szűk, ahol kell (hasika) bő kismamafarmert. Azóta le se vettem. Valamint két hosszú újjú és szuperhosszú derekú pólót is beszereztem, egy feketét és egy lilát, nagyon jó mind a kettő. A pénztárnál tesztelték a gyorsaságunkat és a kreativításunkat is, ugyanis kiderült, hogy a vásárolt cuccok "csak" 14.700 Ft értékűek és természetesen ezért nem jár a 3000 Ft-os ajándékutalvány, így kellett még találnunk valamit 300 Ft-ért. Persze mögöttünk álltak a sorban, így nem lehetett sokáig nézelődni. Elszaladtunk a bébicuccokhoz és szinte egyszerre mutattunk rá két babazoknira. Huby persze nem olvadt el a lelkesedéstől, de nekünk nagyon tetszett (és az összes nőnek akinek eddig megmutattam).

Kedden, szerdán Siófokon dolgoztunk egy konferencián. Igazából Huby volt a felkért fotós, én csak kisérőnek, és kisegítőnek mentem, no meg a Quimby koncert miatt. Tök jó szállást kaptunk a siófoki Mólóban, fantasztikus kilátással a Balatonra. Egyetlen pici hátránya az volt, hogy a szél keresztülfújt rajta. A zuhanykabinban konkrétan volt egy szellőző nyílás kb. fejmagasságban, amin süvített be az északi vihar. A munkát úgy osztottuk be, hogy én egy terem előtt ültem a laptoppal és amikor végezett egy előadó bementem lefotózni a következőt, Huby meg fejvesztve szaladgált a másik két terem és a többi helyszín között.

Már most tanulok Szezámmagtól. Le kell lassulnom kicsit. Tudatosan igyekszem többet pihenni, próbálok nem pörögni annyira mint korábban. Nem mindig sikerül. De észrevettem, hogy a dolgokat akkor is megcsinálom (és nem feltétlenül lassabban) ha nem kapkodok és ha nem aprózom el magam ötfelé. Legfeljebb nem esik le, nem törik el és nem megyek neki. A hasamat is tudatosan védem, ha egy kicsit nagyobb tömegen kell átmennem, a pocakom elé teszem a kezem. Főleg azóta, hogy múltkor véletlenül belekönyököltek. Az ijedtségnél nem történt nagyobb baj, de jobb az elővigyázatosság.

A kedd esti Quimby koncertre is úgy mentem, hogy meglátjuk hogy bírjuk. Az első pár számot ismertem, így az első sorban táncikáltam végig. Aztán jöttek a pörgősebb nóták, amiket csak úgy lehetett volna élvezni, ha az ember ugrál, vagy pörög (haha pörgős nóta), na ugye annak Szezámmag nem örült volna, és a hangerősséggel is voltak problémáim, így a leghátsó sorba vonultam. Onnan már nem is lehetett annyira élvezni a koncertet úgyhogy inkább (szégyenszemre) felvonultam a szállásra Grace klinikát nézni.

Csütörtökön picit ünnepeltünk Hubyval. Aznap volt négy éve, hogy találkoztunk egy fotózáson. Aki ismeri a sztorit, most ugorjon egy bekezdést. 2006 október 28-án volt Zsófi fotózása. Én akkor fotóztam itthon először modellt, őt akkor fotózták először. Gabi szervezte a dolgot és megkérdezte a kollégáját Hubyt, aki akkor kezdett fotózgatni, hogy van-e kedve eljönni és megnézni, milyen is egy ilyen esemény. És volt kedve. Vesztére. :) Szép fotók születtek, egy barátság Zsófival, és aztán pár hét múlva, egy szép szerelem. Ami azóta is tart.

Tettye 2010 Fotó: Németh Nóra

Utóirat: Csak azok kedvéért aki, az előbb ugrottak egy bejegyzést... :) Szóval azt hiszem ha mi egyszer Zsófit lefotózzuk történik valami. Először megismertem Hubyt, aztán meg összehoztuk Szezámmagot.