2010. november 27., szombat

Kopp-kopp

Határozottan kijelenthetem, hogy Szezámmag érezhetően mocorog odabenn. Ma délután kezdett komolyra fordulni a dolog, miután megettem egy fantasztikus francia kérmest az Anna cukrászdában (Ferencesek utcája, menjetek el tuti jó hely) és ittam 3 kortyot Huby latte macchiato-jából. Magocsak határozott rugdosódásba kezdett. Persze ezek a mozdulatok még nem fájnak, sőt kifejezetten helyesek és jó érzés végre érezni, hogy ott van. Nem csak látni az egyre gömbölyödő hasamon. (Huby napjában háromszor-négyszer közli rám nézve, hogy: Szia Dagi!)

17+5
Este a szokásos kanapénfekvés közben, a most már megszokottnak tekinthető bal oldalra kitüremkedés jelenséget tapasztaltam. Ha tele a hólyagom akkor ez még jobban észlelhető. Kb. ekkor tájt kezdődött a Dob meg Basszus c. remek műsor az m1-en (este 11 volt nagyjából). És magzatunk rendkívül kifinomult ízlésvilágát tükrözi, hogy akkora mocorgást, bökdösést rendezett odabent mint még soha. Ez most már tényleg, kétségtelenül ő volt. Mert bevallom éreztem már többször hasonlót, de csak 1-1 másodpercre és simán gondolhattam, hogy a beleim mozognak, de sokszor egy ütőér lüktetésére emlékeztetett az érzés.
Tapasztalt anyukák, szerintetek honnan lehet tudni, hogy a gyerek azért mocorog mert tetszik neki valami, vagy azért mert éppen ki nem állhatja? Vagy ez örök rejtély marad? Esetleg, minden mozgás nemtetszésre utal?
Amúgy aránylag nyugis héten vagyunk túl. A hét eleji stresszelés elmúlt, így minden hasfájás, nyűg is megoldódott. Ismét voltunk Massimo-t fotózni, teszek majd fel képeket az Elmondom-ra, nagyon ügyes volt megint a kiscsávó. A fotózás közepén bealudt, aminek nagyon örültem, mert végre le tudtam fotózni a kis kezeti meg lábait, mert nem mozgatta őket folyamatosan.
Holnap remélhetőleg megkapjuk a választ a nagy kérdésre, és kiderül végre, hogy Szezámmag kislány. Vagy kisfiú. A 18. heti genetikai ultrahangra megyünk holnap délben. Szorítsatok, hogy Szezámmag is akarja, hogy tudjuk a nemét!
U.i.: A kép nem a legfrissebb, mert ma már 18+1 vagyok (18 hét és 1 nap) csak ugye fotósok vagyunk és nem érünk rá képet készíteni... :) Ja és az időzavarért is bocsi, a bejegyzést szombat este kezdtem írni és ma fejeztem be. Jah, hogy közben eltelt 2 nap? :)

2 megjegyzés:

  1. Natikám, nem tudom, hogy tetszik, vagy sem... ez olyan megérzés. Az biztos, hogy az enyém simire megnyugodott. És reggel felébredés után, ha meghallotta Balu hangját "kint", akkor üdvözlő ficánkba kezdett. Egy idő után közöltem Baluval reggel, hogy "Qss!" :)))

    VálaszTörlés