Bálozik a Szezámmag

És itt most nem a tollasbálra kell gondolni. Igaz, nem is igazi szépruhás, táncolós bálra. Ami minket illet. Mert bizony dolgozni voltunk Szezámmaggal. Egy igazi pihenős nap után.

A pénteki vérvétel mizéria és stressz miatti hasfájás miatt, kérdéses volt, hogy melyikünk fotózza a szombat esti Borrendi Bált. Tavaly én voltam és jól éreztem magam, így természetes volt, hogy idén is megyek. Dolgozok amíg tudok, amíg lehet. Azt beszéltem meg Hubyval, hogy egész nap fekszem, pihenek és este meglátom majd, hogy vagyok. A fekvést nagyon szereti Szezámmag. Legalábbis a hasam nem fájt közben, az biztos. Hogy a kilóim és a zsírpárnáim milyen irányban változnak ilyenkor, arra jobb nem is gondolni.
A lényeg az, hogy fél hatkor teljesen jól éreztem magam, így este hatkor puccba vágva búcsúztam az ajtóban Hubytól. Egy dolgot felejtettem el. Enni. Erre nagyjából akkor jöttem rá, amikor kb. 5 perc volt vissza az avatási ceremóniáig. El is kezdtem szédülni. Nem értettem, mi a baj, aztán rájöttem, hogy este hét óra van és az ebéd 1-kor elég régen volt. Péter barátom mentette meg az életem. Lementem a színpadról az asztalok közé és odasúgtam neki, hogy ha lehet, próbáljon feltűnés nélkül egy zsemlét csempészni a kezembe az asztalukról, mert én most itt mindjárt padlót fogok. A művelet tökéletesen sikerült, és még az események kezdete előtt elmajszoltam a "csemegét" a színpadi függöny takarásában. Valóban életmentő volt, mert utána elmúlt a rosszullét.

Fotó: Életmentő Péter

A bál hivatalos része után következett a vacsora, jól bekajáltunk Szezámmaggal. Már csak az asztalnál jutott eszembe, amikor emeltem a villámat, hogy a borjúpörköltszafttal lelocsolt túrósgaluska egy picit talán erős választás, de akkor már nem volt visszaút, meg kellett enni. :)
Úgy tűnik a háromnapos gyomorégés csak átmeneti volt, mert semmi bajom nem lett. Persze lehet, hogy az aranygaluska miatt, amivel az egészet lefojtottam. Többen kérdezték, hogy bort kérek-e, és átfutott az agyamon, hogy egy ujjnyi vörös jólesne, de a jogsim miatt nem mertem megkockáztatni. (Később a bátyám javasolta, hogy a rendőröknek, mondhattam volna, hogy a jogsi Villányban készült, és ez feljogosít pár korty bor elfogyasztására. Huby meg egyenesen felháborodott, hogy melyik rendőr szondáztatna meg egy kismamát?!)

A bálban már sokan kérdezték, hogy babát várok-e és mindenki arról érdeklődött, hogy fiút, vagy lányt ... Őszintén szólva, már én is szeretném tudni. A legviccesebb érdeklődő a következő mondatot szegezte nekem: Látom nem csak kattintgatunk, hanem kettyintgetünk is. Először köpni-nyelni nem tudtam, majd jót röhögtem a dolgon. Még szebb lett volna ha az illető úriember be is mutatkozik, mert akkor név szerint meg tudnám említeni a fantasztikus nyelvi poén kitalálóját. Így ismeretlen viccesbácsiként vonul be a történelembe, pedig isteni humora lehet.
Este tizenegyre értünk haza és olyan jót aludtam, mint napok óta soha. Csak ötkor ébredtem fel pisilni, aztán tízig újra durmolás volt. Viszont megint nehezen aludtam vissza, egyik oldalamon se esett jól feküdni, mindenhogy fájdogált a hasam.
A mai délelőtt gyorsan telt, aztán elcsábítottam Hubyt egy csajosnak ígérkező filmre. Csak annyit tudtam róla, hogy Katherine Heigl és Ashton Kutcher játszik benne és kíváncsi voltam rájuk. Hát tök jó film, nézzétek meg, a címe amúgy: Bérgyilkosék. Nagyon élveztem, jókat röhögtem és megettem fél doboz popcornt, sőt Huby még kólát is vett nekem. Igen jól esett. Mozi után elvittem Hubyt fallabdázni, én meg úszni mentem. Megint jót tett.
A moziban sikerült leinni magam (szívószál, zárt tetejű pohár... - ne kérdezzétek, hogyan) így kééénytelen voltam bemenni a H&M-be egy felsőt venni. :) Saaaajnos a gyerekosztály felé is eltévelyedtem, és ezt vettem:

Barbidű a Barbapapából.
http://www.barbapapa.fr/gb/presentation/barbabeau.html

Egy cseppet sem stresszes kosármeccs zárta a napot, végre nem kellett izgulni, mert a lányok jól játszottak. Klassz hétvége volt. Ja és Szezámmag ma 17 hetes.