Évről évre várjuk a tavaszt. Erre számtalan okunk van, az egyik például az, hogy mehessünk Feribácsiékhoz. Ők már egy fogalom nálunk és Eszteréknél, meg ahogy látom több kisgyerekes ismerősnél. Margit néni és Feri bácsi egy nagyon helyes idős pár Nagykozárban és hatalmas gyönyörű kertjük van. Mellesleg epret árulnak, de ez számunkra tényleg csak egy járulékos jó dolog. Mert az epren kívül vannak cseresznyefák, Bogyó a kutya, hinta és persze maga Feri bácsi és Margit néni. Ők is szeretik ha megjelenünk náluk és egy kis (na jó az én gyerekeim eléggé nagy) színt viszünk az életükbe. Bár a kertet elnézve azért unatkozni tuti nem szoktak. Szóval a májusban amikor érik az eper, akkor hetente többször a délutáni program az, hogy kimegyünk Nagykozárba és bevetjük magunkat a kertbe. Tegnap a hátsó cseresznyefát támadtuk meg, Margit néni viccesen megjegyezte, hogy akár a földön fekve is lehetne cseresznyét enni, mert az ágak olyan alacsonyan voltak. Persze Szezi azonnal a létrára akart mászni, hiába voltak az orra előtt a szebbnél szebb szemek. Zente pedig hű követőjeként ment utána. Először aggodalmaskodtam, de amikor egyszer arra lettem figyelmes, hogy már mindketten a létra tetején állnak és totál nyugalomban tömik magukat cseresznyével, elengedtem a dolgot. Persze Feri bácsi óvó szeme is rajtuk volt, így én nyugodtan fotózhattam. Hazaindulás előtt még egyet hintáztak a fiúk, de a cseresznye evést közben se hagyták abba.
