2012. december 12., szerda

Kismaszat a monitoron (7.hét)


Azt mondják a második gyerekre kevesebb figyelem jut. Szánom bánom, de ez nálam már most így van legalábbis, két héttel az első ultrahang után írom le, hogy mi volt, míg Szezikénél már aznap lelkesen újságoltam a híreket.
A kinél szüljek hezitálás eredményeként a hetedik héten még nem látott orvos. Nem izgultam, és nem is éreztem ellenállhatatlan vágyat, hogy fussak egy dokihoz. Szerdára volt időpontom fogorvoshoz a MÁV rendelőbe, és előző nap odatelefonáltam, hátha a nőgyógyászatra is kapok. Ó én naiv, 3 hét múlva lett volna szabad hely. Köszöntem, nem kértem. Másnap az előjegyzés pult előtt elfogott egy megérzés és húztam egy sorszámot. Megkérdezem, hátha lemondtak aznapra egy időpontot. Így legyen ötösöm a lottón. Háromnegyed 11 épp felszabadult. Úgy örültem, hogy még a hölgy a pult túloldalán is jókedvű lett és mosolyogva mondta, hogy ugye hogy lehet örülni apró dolgoknak is. Hát még ha sejtette volna, hogy milyen apró és egyben milyen nagy dolognak örülök. No de addig még vissza volt egy fogorvosi vizit és bő két óra. Szerencsére ott volt velem Nóri, így a váróban elröhögcséltünk, sőt ő még a rendelőből is csak röhögést hallott a fúró zaja mellett, nem is értette, hogy mi történhetett velem. Igazából semmi, csak örültem, hogy nem fájt a fúrás-tömés, annak ellenére, hogy nem kértem érzéstelenítőt. Az egész napos fejfájást elkerülendő. Igazából legkisebb csemetém érdekeit is szem előtt tartottam, de a doktornő megnyugtatott, hogy nem lenne semmi baja tőle.
Nóri is hamar végzett, így vidáman sétáltunk fel apuhoz. Rengeteg időnk volt így bementünk egy turkálóba, ettünk az Aranycipóban, átvettünk egy neten vásárolt tutyit Szezinek a Nagypostánál, bementünk egy másik turiba, és még mindig volt bő 40 percünk. Én már baromira izgultam, szegény Nóri nem győzött nyugtatgatni. Beültünk a Capriba (illetve ki) egy kávéra-sütire. Aztán szépen lassan elindultunk vissza a Szabadság útra. A rendelő előtt ketten vártak, persze úgy tűnt órákig benn vannak. Végre engem szólítottak.
Innentől kezdve nagyjából ugyanaz volt a menet mint Szezivel. Hüvelyi ultrahang, kis sötét foltban kis fehér folt. Hát tényleg ott van!!! Szezinek tesója lesz.
Akkor hittem el igazán, amikor láttam. És valahogy onnan kezdve picit a lelkem is megnyugodott, nem voltam olyan hisztis és nyűgös. Átmenetileg persze. Mert azért a mókának még nincs vége.

2012. december 4., kedd

Pipi, Nono, Zeze

Valamint Apa, Anya, autó, vau-vau, és kukuji. Utóbbi több jelentéssel is bír. Szezi beszél. Olykor-olykor nem értjük mit mond, de ő mondja. Mindent kommentál, szinte mindenhez van szava, vagy jele. 
Reggel felébred és mutatja a radiátort, hogy forró. A sütő is meleg. A tojás szó hallatán csapkod és fújni kezd (mert az apja nem hagyományos módon pucolja a főtt tojást, majd egyszer elmesélem). Ha megérkezünk valahova, akkor általában elégedetten közli, hogy NA. Eldöntendő kérdésre a pozitív válasz bólogatás és pislogás mellett: jó. Nagyon szereti a versikét, aminek a vége a kerekecske gombocska, mutatja az ujjával és szótagra és hangsúlyra stimmel is a mondóka. És aztán a csikizés az tik-tik-tik. A légy láttán zümmög és csapkod (bárhol észre veszi, sokkal előbb mint én). Tegnap egy konzervkukoricát talált az konyhaasztalon reggel és hozta az ágyba kukuji, kukuji felkiáltásokkal. Az állathangok is fejlődtek. A kutya már azt mondja vau-vau, a cica áúú, a boci a környéken járó tejes autó hatására változott. A kakas kukuji (ismerős?), a harang bam-bam, az autó brrrr.

Ha bármi gondja-baja van akkor anyaaaa, anyaaa! Vagy épp apaaa, apaa. Attól függ. És huncut, mert este lefekvéskor, ha még nincs kedve aludni akkor megható apa apa kiáltásokkal próbálja az apját odacsalogatni. Eleinte bedőltünk neki persze. Mert nehéz ellenállni a kis cuki hangjának.
Szeret énekelni, a maciknak szokott, de még se a dallamot, se a szöveget nem ismertem fel. Bár ma délután esett a hó és az autóban a Micimackót énekeltük neki Hubyval. Hazafelé úton, magától kezdte mondogatni, hogy zik-zik.
Ja és a Zeze azt jelenti cici és éjszaka is képes rázendíteni, az ellenállhatatlan cuki hangján: zezeee-zezzeee.