Reggel felébred és mutatja a radiátort, hogy forró. A sütő is meleg. A tojás szó hallatán csapkod és fújni kezd (mert az apja nem hagyományos módon pucolja a főtt tojást, majd egyszer elmesélem). Ha megérkezünk valahova, akkor általában elégedetten közli, hogy NA. Eldöntendő kérdésre a pozitív válasz bólogatás és pislogás mellett: jó. Nagyon szereti a versikét, aminek a vége a kerekecske gombocska, mutatja az ujjával és szótagra és hangsúlyra stimmel is a mondóka. És aztán a csikizés az tik-tik-tik. A légy láttán zümmög és csapkod (bárhol észre veszi, sokkal előbb mint én). Tegnap egy konzervkukoricát talált az konyhaasztalon reggel és hozta az ágyba kukuji, kukuji felkiáltásokkal. Az állathangok is fejlődtek. A kutya már azt mondja vau-vau, a cica áúú, a boci a környéken járó tejes autó hatására változott. A kakas kukuji (ismerős?), a harang bam-bam, az autó brrrr.
Ha bármi gondja-baja van akkor anyaaaa, anyaaa! Vagy épp apaaa, apaa. Attól függ. És huncut, mert este lefekvéskor, ha még nincs kedve aludni akkor megható apa apa kiáltásokkal próbálja az apját odacsalogatni. Eleinte bedőltünk neki persze. Mert nehéz ellenállni a kis cuki hangjának.
Szeret énekelni, a maciknak szokott, de még se a dallamot, se a szöveget nem ismertem fel. Bár ma délután esett a hó és az autóban a Micimackót énekeltük neki Hubyval. Hazafelé úton, magától kezdte mondogatni, hogy zik-zik.
Ja és a Zeze azt jelenti cici és éjszaka is képes rázendíteni, az ellenállhatatlan cuki hangján: zezeee-zezzeee.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése