Kismaszat a monitoron (7.hét)

Azt mondják a második gyerekre kevesebb figyelem jut. Szánom bánom, de ez nálam már most így van legalábbis, két héttel az első ultrahang után írom le, hogy mi volt, míg Szezikénél már aznap lelkesen újságoltam a híreket.
A kinél szüljek hezitálás eredményeként a hetedik héten még nem látott orvos. Nem izgultam, és nem is éreztem ellenállhatatlan vágyat, hogy fussak egy dokihoz. Szerdára volt időpontom fogorvoshoz a MÁV rendelőbe, és előző nap odatelefonáltam, hátha a nőgyógyászatra is kapok. Ó én naiv, 3 hét múlva lett volna szabad hely. Köszöntem, nem kértem. Másnap az előjegyzés pult előtt elfogott egy megérzés és húztam egy sorszámot. Megkérdezem, hátha lemondtak aznapra egy időpontot. Így legyen ötösöm a lottón. Háromnegyed 11 épp felszabadult. Úgy örültem, hogy még a hölgy a pult túloldalán is jókedvű lett és mosolyogva mondta, hogy ugye hogy lehet örülni apró dolgoknak is. Hát még ha sejtette volna, hogy milyen apró és egyben milyen nagy dolognak örülök. No de addig még vissza volt egy fogorvosi vizit és bő két óra. Szerencsére ott volt velem Nóri, így a váróban elröhögcséltünk, sőt ő még a rendelőből is csak röhögést hallott a fúró zaja mellett, nem is értette, hogy mi történhetett velem. Igazából semmi, csak örültem, hogy nem fájt a fúrás-tömés, annak ellenére, hogy nem kértem érzéstelenítőt. Az egész napos fejfájást elkerülendő. Igazából legkisebb csemetém érdekeit is szem előtt tartottam, de a doktornő megnyugtatott, hogy nem lenne semmi baja tőle.
Nóri is hamar végzett, így vidáman sétáltunk fel apuhoz. Rengeteg időnk volt így bementünk egy turkálóba, ettünk az Aranycipóban, átvettünk egy neten vásárolt tutyit Szezinek a Nagypostánál, bementünk egy másik turiba, és még mindig volt bő 40 percünk. Én már baromira izgultam, szegény Nóri nem győzött nyugtatgatni. Beültünk a Capriba (illetve ki) egy kávéra-sütire. Aztán szépen lassan elindultunk vissza a Szabadság útra. A rendelő előtt ketten vártak, persze úgy tűnt órákig benn vannak. Végre engem szólítottak.
Innentől kezdve nagyjából ugyanaz volt a menet mint Szezivel. Hüvelyi ultrahang, kis sötét foltban kis fehér folt. Hát tényleg ott van!!! Szezinek tesója lesz.
Akkor hittem el igazán, amikor láttam. És valahogy onnan kezdve picit a lelkem is megnyugodott, nem voltam olyan hisztis és nyűgös. Átmenetileg persze. Mert azért a mókának még nincs vége.