Egy csónakban Katalin hercegnővel

Csak épp egyikünk sem evez. Neki kóros terhességi hányása van, nekem folyamatos émelygésem. És kóros zabálhatnékom, valamint sajtos-tejfölös tészta ehetnékem.

Érdekes módon fonódik össze sorsom a hercegi párral. Szezi az esküvőjük előtt pár nappal született, emlékszem már itthon voltunk és két szoptatás között néztem a közvetítést félkómában. Aztán most meg nagyjából egy időben fogunk szülni. A hírek nem írnak pontos dátumot, csak annyit, hogy Katalin kevesebb mint 12 hetes terhes.
Az én életem az evés körül forog. Állandóan azon agyalok, hogy ha épp nem eszem, hogy mit fogok enni. Mivel az éhséget émelygéssel jelzi a szervezetem így elég nehéz bármit megkívánni. A sajtos-tejfölös tészta három napig vezette a slágerlistát. Annyira jó lenne, ha valaki végezne egy kutatást ebben a témában, hogy vajon mi tápláló lehet egy kismama számára ebben a kajában. És a sült krumpliban, a virsliben, a kólában, a pizzában? Oké eszem azért mást is, de sokkal több nem egészséges ételt kívánok, mint Szezivel annak idején. A folyamatos evés titkára is rájöttem ma (az agyam is mintha lassabb lenne az átlagosnál): mivel Szezi még szopik, így két gyereket táplálok, növesztek egyszerre. Ehhez bizony több muníció kell.
A hűtő ismét veszélyes üzem, valahogy estére erősödik fel a szaga, vagy érzékenyül az orrom, de akkor már nem tudom kinyitni öklendezés nélkül. Lehet, hogy megint Hubyra vár egy hűtőtakarítás. Érdekes, hogy nekem nem reggeli hanem esti rosszul léteim vannak. Fáradt vagyok, nyűgös és elviselhetetlen. És émelygek, és már nem tudok mit enni, mert már mindent felfaltam.