Amikor tervezni kezdtük Szezi testvérét, valamiért azt gondoltam, hogy majd minden úgy fog történni mint vele. Mondjuk az angliai teherbe esést leszámítva. Gondoltam, hogy megint tavasszal szülök majd, és majd megint akkor leszek terhes, amikor nem számítok rá és ugyanúgy azonnal látom a két csíkot és pánikba esek. Eszembe jutott többször persze a mondás, hogy minden terhesség és minden gyerek más, de rögtön el is hessegettem a gondolatot. Kár volt.
Eddig nagyjából minden másképp történik, de igazából nem bánom. Biztos voltam benne, hogy nyári szülésem lesz, mert igazából szerettem volna elkerülni, hát persze, hogy ezzel jól be is vonzottam magamnak. No nem mintha bánnám.
Két hónappal ezelőtt biztos voltam benne, hogy terhes vagyok - mindenféle tünetet produkáltam - és baromi csalódott voltam, mikor kiderült, hogy nem. Aztán következő hónapot elég lazára vettem, az azutánit meg még inkább. Ebben a hónapban már voltak tüneteim, de nem túl erősek és citromtortát se kívántam (csak kólát meg hamburgert). A teszteléssel se siettem, vártam vagy 3 napot. A fránya pálcika is megviccelt. Először egy csíkot se láttam, aztán nagy nehezen egy fél kontrollcsíkot. Na itt kijöttem a vécéből, mert Szezi vinnyogott (hiába akartam hajnalban kisunnyogni, korán kelő lett a kis madaram). Kicsit autóztunk, meg Autó Artúrt olvastunk, amikor visszamentem, mert nem hagyott nyugodni a kíváncsiság. Hát láttam valami halvány, nagyon nagyon halvány tesztcsíkot is, a kontrollcsík még mindig nem volt száz százalékig látható. Ilyen fránya lassú tesztet még sosem láttam. Aztán ahogy telt-múlt az idő úgy erősödtek a csíkok, délutánra már teljesen egyértelműen ott virítottak. Közben felkeltettem Hubyt, meg csináltam egy csomó mindent, de nem éreztem magam terhesnek. Sőt még most sem igazán. Ja és nem pánikoltam. Örültem. Szépen csendben. Ennyit tesz, hogy második gyerek?
Tünet azóta sincs sok. Szezi szopik mint a bajnok, nagyon anyás, kicsit talán nyűgösebb is, bár szerintem foga is jön, éjjel óránként kelt sírva és átlátszó takony folyik az orrából. Szóval zajlanak az események. Próbálom visszafogni a kóla fogyasztást, émelygés semmi, egy kis cicifeszülés, egy kis hasfeszülés itt-ott. Ó és igen a farokcsontom sajog, úgy emlékeztem ez majd csak később jön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése