2012. november 11., vasárnap

Joghurt sarokkal

Igazából nincsenek is tüneteim. Valamiért úgy emlékszem Szezivel több volt (lehet, hogy itt az ideje leszokni az összehasonlítgatásról). Ettől persze aggódni kezdek, aztán ha van valami kis apróság, akkor örülök. Kivéve, ha az émelygés, vagy egy elérhetetlen dolog kívánása.

Délelőtt fotóztunk egy kisfiút. A fotózás végén joghurtot evett. Egy ilyet:


És kb. azóta kívánom ezt a cuccot. Óriási szerencse, hogy nincs most autónk, mert már tuti elküldtem volna Hubyt a teszkóba, de leginkább én magam mentem volna. Az sem jelentene akadályt, hogy este fél 11 van. Na mi ez ha nem jel? Neszeneked Nati.

u.i.: Azzal nyugtatom magam, hogy mire hazaérnék vele a boltból, úgyis elmenne a kedvem tőle. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése