Etetés és puszilás

Egy kicsit lelkiismeret furdalásom van, mert elhanyagolom a blogot. Pedig fejben annyi mindent leírok mindig. Azt hiszem az a gond, hogy mindig valami nagyot és tökéleteset akarok alkotni, ahelyett, hogy leírnám pár sorban mi történt aznap.

Szezi kezdi felfedezni az autózás szépségét. Kapott pár hete egy könyvet, a címe: Autó Artúr. Pár soros, pár lapos, vízálló kis könyvecske, ha jó helyen nyomod dudál is. Szezi imádja. Ató totó-nak hívja és képes hosszú percekig keresni ha nem találja. És ha esetleg megunnám az olvasást (a tizenhatodik ismétlésnél) akkor fogja magát, beül a babzsákba és szépen lapozgatja. Amúgy is nagyon szereti a könyveket, vannak mindig aktuális kedvencek. Szinte mindent felismer már, az egyik könyvben pl. csak a halakat keresi, semmi más nem is érdekli. Csak hozza és cuppog (ahogy a halak, vagy azok tátognak?). A farmos könyvben megtalálja a csigát, a legkisebb bogarat és a pókot is.
Bárhol észrevesz egy macskát, egy tyúkot vagy egy madarat. És ÁÁÁPPP vagy KA-KA-KA felkiáltással jelzi, hogy ottt-ottt. Ma például a szárítón látta meg a fordítva felakasztott body-ján a madarat és csillogó szemmel mutatta, hogy ka-ka-ka. Ja mert Szezinek minden madár kacsa, és a cica azt mondja ááááppp.
Apuéknál lelkesen segít etetni az állatokat, csak mondani kell neki, hogy gyere megetetjük a cicát és már megy is a hűtőhöz, mert tudja, hogy ott van a kajájuk. Itthon is aktívan rész vesz a házimunkában. Apukám megtanította neki, hogy kell a tablettát betenni a mosogatógépe, szerencsére a fóliából nem tudja még kiszedni. De akárhányszor beindítom a gépet, mindig találok a tartóban egy tablettát. Olyankor persze mosolygok, mert tudom, hogy a kisfiam csempészte oda. Reggel miután felébredt, elég hamar lelép az ágyból, és általában kimegy a konyhába söpörni vagy a nappaliba olvasni, esetleg autózni.
Kapott pár napja az apjától egy pici markolót, azóta az a nagy szerelem, meg a nagy markoló, meg a kék autó. Természetesen az ágyba is kell őket hozni, ha tehetné velük aludna, sőt meg is szoptatja őket, múltkor az egyiket rakta a cicimhez. Nagyon rendes gyerek, nem irigy, a plüss állataival is rendszeresen megosztja az anyatejet.
És igen, szopik még és addig fog amíg mindkettőnknek jól esik. Elalváshoz és reggel mindig kéri, éjjel kb. kétszer kel. Napközben változó, hogy mikor szopik, ha foga jön, vagy nyűgös akkor többet, de ha fél napig nem vagyunk együtt azt is gond nélkül kibírja. Ez persze ritkán fordul elő, mert megmondom őszintén, ha már csak egy órára ott hagyom valahol, tíz perc múlva hiányzik.
Mert imádom, és most megyek is megpuszilgatni, persze csak óvatosan, nehogy felébredjen.
Ja és ad már puszit, általában csak akkor ha ő akarja, de akkor nagyon sokat és mindenkinek. És megtanulta, hogy a lépcsőfordulóban pusziadás van.