A csínytevők visszatérnek

Azon gondolkodtam ma reggel, kedves gyerekeim csínytevését látva, hogy hol is kellene megosztani ezt a vicces történetet. Elég gáz, hogy a blog csak kb. fél óra múlva jutott eszembe. Meg se merem nézni, hogy mikor írtam utoljára. Na de most. Most itt az idő végre.

Szóval az két huncut gyerekem ma reggel fél hétkor ébredt. Én ezt kissé korainak gondoltam így hagytam nekik, hogy felkeljenek és kimenjenek a nappaliba játszani. Eddig ebből nem volt különösebb gond, néha egy-egy kisebb verekedés veszekedés kerekedett, de általában szépen eljátszottak. Annyi előzményt még hozzátennék, hogy tegnap estig egy konferencián dolgoztunk Hubyval és egy tálca nullás citromos sörrel jöttünk haza és egy nagy adag fáradtsággal.
Gyanús volt, hogy félálomban azt hallottam, hogy Szezi megkonzultálja Zentével, hogy ez narancsos inkább igyunk a másikból, de azt hittem csak álmodom. Aztán amikor felkeltem és kimentem a nappaliba, akkor derült ki, hogy nagyon is jól hallottam mindent. Az én két huncut fiam, a kanapé mögött a szokásos búvóhelyükön bulizott. Négy bontott citromos és grapefruitos nullás sör és pár üres csokipapír társaságában. Először nem tudtam hogy röhögjek vagy kiakadjak, de egyszerűen nem tudtam haragudni rájuk. Azért kicsit leszidtam őket, hogy legközelebb szóljanak ha szeretnének valamit és próbáltam röviden ecsetelni, hogy miért nem egészséges alkoholmentes sört és csokit reggelizni. A dobozokat minden esetre magasra tettem a csokikkal együtt.