Mozgalmas este

Szezámmag ma haverkodni volt. Aztán elaltattuk a havert, este pedig énekeltünk neki.

Rosszkedvűen, nyűgösen indult a napom, nem tudom, miért, de a főzés megint segített rajtam. Mire elkészült a krumplileves, már egész jó kedvem volt. A krumplilevesnél álljunk meg egy pillanatra. Gyerekkorom óta a kedvenc ételem, de csak úgy ahogy a nagymamám főzte. Természetesen eltanultam tőle a receptet, de valahogy sosem sikeredett pont olyanra. Pedig nagyon egyszerű leves, és minimális hozzávalóval készül, de valahogy mégse. Tegnap kaptunk pirospaprikát Monyóéktól és előre szóltak, csak óvatosan vele, mert fog. Ez bizony nem téglapor-mondták. No, igazuk lett. Fél kiskanállal tettem bele és gyönyörű színe lett. És az íze...! Először volt olyan mint a mamáé. Sajnos a gyomrom nem értékelte annyira a pirospaprikát és kicsit égett tőle, de a borsmenta tea segített.
Múlt héten jelentkezett ugyanis egy újabb terhességi tünet: a gyomorégés. Először csak enyhén, aztán miután elkövettem azt a bődületes hibát, hogy pizzát rendeltem (extra paradicsomkarikával) nagyon bedurvult. Hajnali háromig fenn voltam (és Grace Klinikát néztem - repülhetnek a kövek) kínomban már háztartási kekszet rágcsáltam. Nem szeretem a háztartási kekszet. És nem mulasztotta el a gyomorégést sem. Másnap gyors guglizás, kismama barátnők körbekérdezése. A válaszok - mint mindig - vegyesek. Van aki azzal bíztatott, hogy ez a terhesség végéig kitart (na akkor én ezt nem élem túl), volt aki azt mondta, a gyereknek nagy haja lesz (oké de ettől még fáj) és többen tanácsolták a háztartási keksz rágcsálását (jó, de utálom). A megoldást végül Csiribácsitól kaptam (kitől mástól) aki az ebéd mellé borsmenta teát kínált. Megittam és elmúlt a gyomorégés. Azóta is csak ritkán jön elő (pl. paprikás krumplileves evésekor) de a napot borsmentával kezdem és fejezem be. Itt jegyezném meg - mert még lesz róla szó - hogy Csiribácsi asztrológus és ájurvédikus gyógyító, sokat segít.
Szépen elkalandoztam, a mai estéről akartam írni. Meglátogattam az öthónapos Bazsit (az anyukája blogjának linkjét megtaláljátok itt oldalt is, Mindennapok Manóval címen). Hosszú kórházi tartózkodás után jöttek haza Pécsre, jó volt látni őket újra. A szülei az esti jótékonysági buliba készültek (ahol Bazsinak rendeznek gyűjtést) és épp eléggé el voltak havazva, mondhatni állt a bál. A kiscsávó mindezt angyali mosollyal figyelte végig, sőt még arra is volt energiája, hogy Szezámmaggal haverkodjon. Legközelebb, megígérem, lefotózzuk, mert úgysem hiszitek el, de amikor Bazsi apukája a hasamhoz emelte őt, kinyújtotta a kis kezét és a pocakomat simogatta. Peti mondta, hogy igazából cicikre szokott ráindulni Bazsi, de most csak a hasam és benne Szezámmag érdekelte. Aztán látván a káoszt felajánlottam, hogy amíg készülődnek vigyázok kicsit Bazsira. Ő a kanapén feküdt, én mellette ültem és nagyon jót dumáltunk. Megbeszéltük, hogy vajon miért kék a zsiráfja, és lilák a lábai (tényleg miért?) és hogy anya, meg apa most készülődnek a buliba és neki igazából lassan aludnia kéne. Bazsi egy komoly gő-vel majd egy öágő-vel konstatálta az okfejtésemet majd sok-sok nevetgélés után nyafogni kezdett. Kérdeztem az anyukáját, hogy felvegyem-e - gondoltam, megpróbálom elaltatni. Először csak mindenféle saját költeményt dúdoltam neki, majd Niki javaslatára a Lencsilánnyal próbálkoztam. Az ötödik ismétlés után, már egyenletesen szuszogott, majd a Szabadság vándorai és az Elment a vándor című Demjén nóták után határozottan alvásjelenséget mutatott. Mérhetetlenül büszke voltam magamra. És olyan, de olyan jó érzés volt. Meg tudtam volna zabálni a kis alvó szuszogó csomagot. Még öt percig csodáltam aztán elkezdett zsibbadni a jobb karom és kértem Nikit, hogy tegyük le Bazsit az ágyába. Miután ott is tovább szuszmákolt, elégedetten húztam ki magam. Hazaérve elmeséltem Hubynak a nagy altatásomat és rájöttünk, hogy végre Szezámmagnak is énekeltem - mindjárt egy egész kis repertoárt. Aztán mondtam Hubynak, hogy igazán ő is énekelhetne a gyerekének, mondjuk a Bőrönd Ödönt. (Mert épp azt dúdoltam vacsora közben). Végül ketten összeszedtük a szöveget és előadtuk. Nem tudom, hogy ezért most sajnálni kell Szezámmagot, vagy irigyelni, ezt mindenki döntse el maga.