Tanulni tanulni tanulni

Kezdem egyre kevésbé görcsösen felfogni a gyereknevelést és azt hiszem ezt Szezi is érzi. Ma mintha könnyebben kezelhető lett volna, és egyszer mintha rám is mosolygott volna.

Lassan, nagyon lassan kialakul egy rendszerféleség. Vannak állandó dolgok. Például a reggeli szoptatásra (6 vagy 7 óra körül) magam mellé veszem Szezit az ágyba és fekve szoptatom, közben mindketten elalszunk, és szundítunk még egy órát. Ahogy ébredezünk apa is magához tér, és jöhet a reggeli nevetgélés. Szezi arckifejezéseit elmezzük és ez igen-igen mókás. Sajnos reggelizni nem mindig enged minket a főnök úr, mert reggel 8 és 10, valamint este 8 és 10 között hisztis. A mai napnak már így indultam neki, hogy ilyen lesz ez a két-két óra és sokkal könnyebb volt. Talán az is segített, hogy Szez szinte átaludta az előző éjszakát. Este tízkor evett, letettük, de nem akart aludni, Huby ment hozzá altatni. Én meg eldőltem a kanapén és a következő emlékem az, hogy zsibbad a lábam és csodálkozva meredek az órára: Negyed kettő van. Megyek a szobába, Huby hanyatt fekszik az ágyon, rajta a teljesen beájult gyerek, alszanak mint a bunda. Fogtam Szezit és átraktam a kiságyba, szinte meg se nyikkant. Legközelebb 4-kor ébredt, tehát 6 órát aludt egyhuzamban evés nélkül. Aztán még 7-ig megint aludt egyett, szóval tök jó éjszakánk volt.

Délelőtt Huby elment a városba ügyeket intézni, rám meg rám tört, hogy pogácsát ennék és sütnék. Megkérdeztem anyutól a túróspogácsa receptjét és mivel Szezi is épp sirdogálós hangulatban volt, elindultunk babakocsival a közeli boltba. A mindig üres bolt, most szinte tele volt, mintha az egész városnak hirtelen ott lett volna dolga. Szezit a kocsival az előtérben hagytam, ugyanezt tette egy másik okos apuka is, csak épp ő az üzlet ajtajába állított az ő csemetéjét, így miután fizettem és mentem volna ki akadályba ütköztem. Mosolyogva megvártam, amíg észre veszi a szitut, aztán hazaindultunk. Szezi ugyan elaludt a kocsiban, ám mire felértünk magához tért és megint sírdogálni volt kedve. Nekem meg pogácsa tésztát gyúrni, így usgyi felkötöttem a hordozókendőt, bele Szezkát és 3 perc múlva csend volt.

Aztán amikor már nagyon-nagyon egyenletesen szuszogott, leoldottam magamról és az ágyban folytatta az alvást. Délután látogatóink voltak. Orsi és Veronika jöttek hozzánk.

Orsi hozott egy könyvet - Ölelj át a címe, a kötődő nevelésről - hordozásról, igény szerinti szoptatásról, együttalvásról szól. Kiváncsian várom, mit ír. Szezi majdnem az egész látogatást átaludta, de a végére csak felébredt és még pár közös képet is tudtunk csinálni.
Miután elmentek a lányok, Huby elmesélte a napját és félhangosan megjegyezte, hogy be kellene még mennie a belvárosba fotózni. Mondtam neki, hogy miért nem megyünk be mind, amíg ő dolgozik, mi sétálunk Szezkával. Fél hat körül fel is kerekedtünk. A Jókai utcán terveztünk parkolni és az odafele vezető úton elmentünk Puspáék előtt. Huby anélkül lassított, hogy szóltam volna, a gondolatomat találta ki. Égett a villany az étteremben, reméltük, hátha ott vannak még. Épp jöttek ki egy másik épületből és nagyon megörültek nekünk. Kivettük a babakocsit és a gyermeket, Huby elment parkolni, amíg Puspa és Drupi babáztak egy sort. Szezi eleinte élvezte, aztán pityeregni kezdett. Puspa javasolta, hogy etessem meg. Mondtam neki, hogy egy órája evett és tuti nem éhes. Igen, de mi van ha szomjas? A kocsiban nagyon meleg volt, jól meg is izzadt. És Puspának igaza volt. Szezi kb. két percig szopott és utána újra jól volt. Sétáltunk egy nagyot a városban, találkoztunk Ivettel, Danival és a kis Milánnal, a Kossuth téren megnézte Szezkát Lilla, majd az Irgalmasok utcáján benéztünk az Európa pékségbe, hogy Niki anyukájának is megmutassuk a kispasinkat. Hazafelé indultunk, amikor elkövettünk egy hibát. Éreztük már, hogy Szezi lassan ébredni fog és éhes lesz, de leültünk még egy limonádét inni. Abban a pillanatban nyöszörögni kezdett, így arra volt csak időnk hogy gyorsan felhörpintsük az italt, majd spuriztunk haza. A fél utat végigbőgte Szezi, aztán bealudt, de ahogy leállította Huby a motort a garázs előtt, kipattantak a szemei és újra ordítani kezdett. Ahogy felértünk megetettem és éreztem, hogy rossz az összes időzítés mert harangoztak - este nyolc óra volt. Próbáltuk letenni Szezit a bölcsőbe, de öt perc után sírt. Miközben vacsorát főztem, Huby birkózott vele, de csak sírt és sírt. Én nyugodt voltam, mert tudtam hogy ez a kritikus két óra, majd csak átvészeljük. Aztán bementem hozzájuk, átvettem Szezit és egy hirtelen ötlettől vezérelve az ölembe ültettem és azt játszottam vele, mintha autóban ülne. Életemben nem brümmögtem még autóhangon, így kicsit nehezen jöttem bele, de aztán látva a dolog sikerét - kb. húsz másodperc alatt elhallgatott a hisztigép - belelendültem. Később már Forma 1-es autót utánoztam, aztán csengetett a sütő kész lett a kaja, apa vette át az autó szerepét. Hiába, igazi kisfiú Szezi.

Mivel vacsora közben egyikünk sem tudott brümmögni, a gyermek ismét bőgni kezdett. Ekkor megelégeltem a dolgot és hoztam a hordozókendőt. Ismét elaludt kb. 1 perc alatt. Olyan mélyen, hogy fél óra múlva letettem és azóta is békésen szuszog a bölcsőben.
A mai nap tanulságai:
- A gyerek nem csak éhes lehet, hanem szomjas is, így ha tátog és éhesnek tűnik, de nemrég evett, lehet, hogy szomjas.
- Ha érezzük, hogy közeleg az evésidő (azért nem tudjuk pontosan, mert pár napja kezdett el Szezi háromóránként enni és van hogy még kéri kétóránként a tejet) akkor indulás haza és nem limonádézgatunk.
- Szezi igazi kisfiú és már most imádja az autóhangot (és mindent ami montonon, porszívó, hajszárító, mosógép)
- A hordozókendő a legjobb nyugtató, alvás szinte garantált... Csak anya dereka bírja.
- Ja és még valami. Állandóan bedőlök a hülye tévéreklámoknak és most jól meg is szívtam. A Maggi féle "nincsolajszag" és "pikkpakkészarántotthús" reklám átverés. Totál száraz lett a csirke amit csináltam. Huby általában dícséri a főztöm, de most közölte, hogy ez szar. Legalább a saláta finom lett. Azt magamtól csináltam. :) - És Huby azt is mondta, hogy "Maggi" - mire asszociálsz erről a szóról? Arra, hogy nem igazi, műkaja. Úgyhogy ha ezt a szót hallom, nyugodtan ignoráljak mindent, ami ott következik...