Mélypont

Szezi tegnap volt négy hetes, még mindig nincs rendszerünk, viszont pár napja hosszúakat alszik éjjel és rájöttünk, hogy a hordozókendő a legjobb dolog a világon. A meleget nehezen bírja, utál háton feküdni, és csak hason alszik.

Nagyon gyorsan megy az idő. Túl gyorsan. Még mindig elérzékenyülök, amikor Szezi születésére gondolok, és még mindig sokat beszélgetünk róla Hubyval. Tegnap volt négy hete, hogy kibújt ez a kis Csoda. Ma délután nem gondoltam azt, hogy egy kis Csoda lenne, inkább kétségbeesést éreztem. Mert nagyon nyűgös napja van Szezinek. Lehet, hogy a meleget viseli nehezen, vagy front van, vagy mindkettő. Már éjjel is sűrűn kelt, pedig az utóbbi három napban este 8 és reggel 7 között csak kétszer kért enni, és már kezdtem örülni, hogy lassan szinte átalussza az éjszakát. (Amúgy a kétszeri keléssel én teljesen boldog vagyok/lennék, amennyiben szépen visszalszik evés után.) Szóval az éjszaka sűrű volt és napközben is óránként enni kért Szezi. Mivel éreztem, hogy nagyon melege van, adtam neki mindig, mert arra gyanakodtam, hogy nem elsősorban éhes, hanem szomjas lehet. Az evések között is csak a hordozókendőben tudott megnyugodni, és hiába aludt el, amint a bölcsőbe raktam, felriadt és újra sírni kezdett. Próbáltam kicsit szellőztetni a popsiját és kb. húsz percig meztelenkedett, azt persze élvezte, főleg mert hason tettem le, több összehajtott pokrócra. Amíg tudta tartotta magát, támaszkodott aztán eldőlt jobbra és hanyatt fordult. Nem tudom, hogy egy ekkora gyereknek ezt tudnia kell-e már, vagy sem, de Szezi ezt csinálja.

Délután tanácsadásra kellett vinnem, szerencsére a babakocsiban elaludt, de a váróban már magához tért, megint cicivel kellett megnyugtatni. Benn a rendelőben aztán hatalmas hisztit csapott. Egyrészt sok idegen néni "piszkálta", másrészt hanyatt kellett feküdnie és ő azt nagyon utálja. A pelenkázást és az öltöztetést is rendszeresen végigüvölti. Megmérték a súlyát, 5220 gramm, a hosszát viszont szerintem elírták vagy elmérték, mert a kiskönybe 57.5 centit írtak, és két hete is annyi volt. Képtelenség, hogy nem nőtt semmit. Amúgy is eléggé kapkodós volt az egész vizsgálat. Nem kérdeztek sokat, csak a rutin dolgokat nézték végig. Azért ez elég érdekes - és erről tudom, hogy nem ők tehetnek, hanem a rendszer rossz - hogy amint megszült anyuka, ő már nem is érdekes. Rólam senki nem kérdezett semmit, hogy hogy vagyok, hogy van a gátsebem, netán hogy van a LELKEM??? A gyereken látták, hogy szépen hízik így a szoptatás felől sem érdeklődtek. Nekem kicsit furcsa ez az egész, mert szerintem fontos lenne, hogy anyukával is foglalkozzanak kicsit.
Mire hazaértünk Szezi megint bealudt, de persze ahogy kivettük a hordozóból sírni kezdett. Tiszta izzadtak voltunk mindketten így beültünk a kádba a zuhany alá. Most már tuti biztos vagyok benne, hogy Szezi élvezi a zuhanyzást, mert akármilyen sírást abbahagy amikor az ölembe ül és víz éri. Szépen elpancsoltunk aztán befeküdtünk az ágyba és mindketten beájultunk szoptatás közben. Félálomban reménykedtem benne, hogy most majd alszik egy nagyot, de nem. Egy óra múlva felébredt és megint tátogott. Oké biztos szomjas, adjunk neki vizet. Huby már korábban forralt fel vizet és lehűtötte és hozta pohárban. Hát Szezike csak köpködte meg félrenyelte. Pedig a kórházban szépen ivott pohárból, de most csak a cici kellett neki. Két percig szívta, majd magától lecuppant róla. Böfi majd egy perc múlva sírni kezdett. Na itt értem el a mélypontra, mert úgy éreztem hogy bármit de tényleg BÁRMIT csinálok, nem tudom megnyugtatni. Letettem magam mellé az ágyra és én is bőgtem vele együtt. Ez eltartott kb. fél percig, majd úgy döntöttem, hogy ennek semmi értelme és különben is régen volt már hordozókendőben. Levettem róla a pólót, és úgy kötöttem magamra a kendőt, hogy én is meztelen voltam felül. Tegnap olvastam valahol, hogy az én testem tudja szabályozni az ő hőjét is, így gondoltam így lesz legkevésbé melege. Bejött a dolog mert elég hamar megnyugodott. Aztán merészen leültem a számítógép elé, és ez persze nem tetszett neki, mert a kendőben úgy szeret csak lenni ha állok vagy mászkálok vagy csinálok valamit. Kezdtem megint kiakadni, de úgy döntöttem nem hagyom magam és inkább kerestem valami állva végezhető tevékenységet. Csináltam egy túrótortát. Szezi bealudt a robotgép hangjára, a vízcsobogásra felébredt, aztán valami újabb zajra megint bealudt. Egy idő után már nehéz volt és úgy döntöttem egy életem egy halálom, leteszem a bölcsőbe. Ez kb. fél hatkor volt, azóta is alszik mint a bunda (3 órája). Hogy milyen esténk lesz? Azt nem tudom. Szurkoljatok!