Izgés mozgás

És ezennel betöltöttük a bűvös 36. hetet. Mostantól bármikor kijöhet Szezi. Persze nem fog, de azért megnyugtató kissé a dolog. Mindenki a hasam méretén csodálkozik és továbbra is meghazudtoljuk az internetet, mert kedvenc gyerekem még mindig a tüdőmet és a gyomromat rugdossa, kivéve amikor valami egész mást.

Például ma délelőtt a kezemből az újságot. Nem viccelek. Ültem a kádban és próbáltam lazítani. Ugyanis a szülésznőmtől azt az utasítást kaptam, hogy tudatosan kell kikapcsolódnom és relaxálnom. Rátapintott a lényegre, mert nekem ez nem is olyan könnyű feladat. Mert olyan vagyok, mint a búgócsiga, ha a testem pihenne is, az agyam pörög, tervez, szervez, intézkedik. De most próbálok szépen tudatosan leállni kicsit. Szerencsére a blogírás inkább kikapcsol, szóval megpróbálok ezentúl picit többet írni. Az olvasás is jól esik, találtam egy könyvet, amit kb. tíz éve nem bírok elolvasni, pedig érdekel... Napsütötte Toscana a címe, ám eredeti nyelven van, tele leírásokkal, kevés párbeszéddel, talán ezért is volt eleinte kicsit nyögvenyelős az olvasása. Ám azóta kicsit jobban tudok angolul, mint amikor elkezdtem, szóval most majd befejezem talán. Gondolkodtam kézimunkázáson is. Köthetnék valamit Szezinek. Ha tudnék kötni. Milyen gyorsan lehet megtanulni kötni? :)

Na szóval ott tartottam, hogy ültem a kádban. Olvastam egy újságot szépen nyugiban, amikor is egyszercsak Szezi akkorát, de akkorát rúgott, mint még soha és annyira megijedtem, hogy kirepült az újság a kezemből. Szívesen írnám - mert az olyan tipikusan filmbéli jelenet lenne - hogy a vízben landolt a magazin, de csak a kád szélére esett. Én meg pánikba. Aztán percekig figyeltem, hogy lesz-e következő mozgás, de lehet, hogy Szezi is megijedt mert csendben meghúzta magát. Azóta persze nincs nyugalom, forog, rugdos, csuklik. Én közben kijöttem a kádból és próbálok hasznos lenni itthon. Huby ugyanis Gyirmótra ment focimeccset fotózni és egész nap egyedül vagyok - már csak ezért sem szülünk - így a sok tudatos pihenés mellett

tudatosan pakolok is.

Lassan két hete, hogy kész lett a festés, de még nem tértünk igazán magunkhoz. Na nem a sokktól, mert a falak színe szuper lett - érdemes volt annyit vitázni rajtuk. Hanem még hiányoznak polcok, szekrények, amikre és amikbe fel és kipakolnánk. Szépen lassan haladunk. Múlt szombaton itt volt Anyu és Nóri és kitakarítottuk az egész lakást, az utóbbi időben tuti, hogy nem volt ilyen tiszta. Azóta megy a lassú és komótos kipakolászás. Huby naponta egyszer felkiált, hogy már megint nem találja ezt-vagy-azt, olyankor kutat, keres, előkerül egy újabb doboz, annak a felét kiüríti, a másik fele marad a földön. Szóval most még az őskáosz állapotát éljük, bár a háló egész jól áll, csak a polcok és kiegészítők hiányoznak.
Jelen állás szerint Szezi eleinte velünk alszik majd egy szobában, van aki szerint ez nagyon jó ötlet, van aki aggódik, hoy nem fogjuk tudni majd a saját helyére szoktatni, de én most úgy érezem, hogy nem lennék nyugodt, hogy a babám akivel 9 hónapig együtt voltunk egyszercsak a lakás másik végébe számüzetik. Tehát marad a közös szoba. Tegnap elhoztuk végre Zsófiéktól a

kölcsön pelenkázót, a kiságyat és a Quinny-re pattintható mózeskosarat. (Ezúton is köszönjük szépen!!! És Apikának is a fuvart!!!) A pelenkázó hollétéről volt egy kisebb vitánk Hubyval. Mivel ez egy káddal egyberakott darab, Huby úgy gondolta, hogy a fürdőszobában a helye. Ezzel csak két problémám volt: egyrészt a fürdőben nincs elég hely, másrészt a pelenkázónak egyéb funkciói is lesznek, például öltöztetés. Aztán abban maradtunk, hogy eleinte a hálóban lesz a bölcső mellett - amit még el kell hozni Szekszárdról - és majd szépen minden a gyakorlatban kialakul.
Mert rájöttem valamire - és ebben a védőnőnk is nagy segítségemre volt. Baromira felesleges egy csomó dolgon előre agyalni, parázni, izgulni. Szinte minden majd útközben derül ki. Oké, persze az ember, amit tud és amit észszerűnek tart, megvesz a kelengye listáról, a gyereknek van ruhája, pelenkája, kádja, és persze kiságya. Ha valamit elfelejtettünk? Gond egy szál se, három TESCO is van a városban, mind éjjel-nappal nyitva, szinte bármit be lehet ott szerezni. A lényeg, hogy kezdek megnyugodni, és pozitív vagyok és érzem, hogy előbb utóbb minden a helyére kerül.