Visszaszámlálás

Ma betöltöttük a 38. hetet. Mostmáraztán tényleg bármikor bármi lehet, főleg mert nem sikerült egy fix dátumot kitűzni magunk elé, már a harmadikat próbáljuk Szezinek megsúgni és szerintem most már röhög rajtunk és azt mondja: "úgy is az lesz amit én akarok".

A dalmata új helyet talált magának.

A hét megint elég sűrűre sikeredett és úgy tűnik egy picit jobban vagyok az előző bejegyzéshez képest, enyhültek a bálnatünetek is, vagy csak megszoktam. Nem tudom, de a hét második felére egészen felpörögtem.
Hétfőn NST-n voltunk. Aki még nem szült, annak leírom, hogy ez a vizsgálat a baba szívét, illeteve annak alkalmazkodóképességét hivatott vizsgálni. (Orvosoktól bocsi, ha pongyolára sikerült, ha rosszul írtam valamit, javítsátok!). A lényeg, hogy az ember lányát félig ülő helyzetbe helyezik, és a hasára tesznek két kütyüt, ami egy géppel van összekötve. Folyamatosan hallani a kis vonatzakatolást (baba szívhang) és anyukának a kezében tartott kis gombot kell nyomnia, amennyiben határozott mozgást érez. Próbáltam megtárgyalni Szezivel, hogy szépen mozogjon majd, hogy hamar végezzünk, de nem rúgott túl nagyokat. Bár nagyon kedves volt mindenki, nem tetszett, hogy pár perc után odajöttek ütögetni meg csípkedni a hasam, ébredj baba felkiáltással... Pontosan ezt szerettem volna elkerülni. Hatása nem is volt a dolognak, Szezi lapult csendben. Illetve én éreztem hogy feszít odabenn és olyankor hallottam is hogy a szívverése gyorsul, ám nekem azt mondták, hogy csak határozott rúgásra nyomjam a gombot. Így is összehoztunk azért három mocorgást és kb. tíz perc alatt abszolváltuk a feladatot. Szezinek most csak négyes alát adok. :)
Az NST után egy ajtóval odébb mentünk, mert az utolsó ultrahangra volt időpontunk. Rövid várakozás után hívtak minket, az utolsó kismama voltam aznap. Ugyanaz a doki volt, aki legelőször vizsgált meg a klinikán, hát most sem győzött meg. Egész végig egy szót se szólt hozzánk, a monitort sem fordította felém. Huby szerint mondjuk nem maradtam le semmiről, mert semmi nem látszott. Szerencsére a doki azért látott ezt azt, bár volt, hogy az asszisztensnek úgy kellett lelesni az adatokat a monitorról. A végeredmény: Szezi becsült súlya 3114 g (ezt honnan tudja ilyen pontosan!?) és minden rendben. Azt hogy végeztünk, onnan sejtettem, hogy kikapcsolta a monitort, mert Dr. Néma ezt is elfelejtette közölni velem. Hiába, annyira rutinos rókaként mentem már az UH-ra, hogy elfelejtettem pozitív energiákat küldeni az akutális doki felé.
Nehezen bírom ki, hogy ne dolgozzak. Egyrészt van meló és segíteni kell Hubynak másrészt próbáltam úgy eltölteni a napokat, hogy tudatosan pihenek és megmondom őszintén, hogy halálra untam magam. Azért figyelek a jelekre és ha elfáradok, akkor visszafogom magam. Sajnos a fészekrakó ösztön nálam nem jelentkezik, legalábbis nem takarítási lázban nyilvánul meg. Pedig a lakásra ráférne a dolog, hátha még a napokban rámtör. Viszont kimostam már egy adag Szeziruhát, és terveim szerint ma megvesszük az utolsó hiányzó darabokat is a kelengyéből. Van egy-két dolog, amit szívesen vennék, de Huby szerint felesleges és a mocskos marketingstratégiák áldozata lettem.

Belezúgtam a Grobag termékekbe. Nagyon tetszik a hálózsákjuk:
http://www.gro-store.co.uk/little-space-invader-by-grobag.html
És szerintem szuperdizájnos a szobahőmérőjük
:http://www.gro-store.co.uk/gro/grobag-accessories/gro-egg.html

Előbbire azt mondta Huby, hogy aránytalanul drága (10ezer HUF a Brendonban, de ebay-en találtam már 5ezerért is) utóbbira pedig, hogy felesleges hülyeség és felejtsem el, hogy veszünk ilyet. Szerintem nem felesleges, mert amellett hogy szuperül néz ki (Haha) méri a szoba hőmérsékletét is, és éjjeli fénynek is kiváló. Ebay-en szintén találtam 5 ezerért. De egyelőre, a titkos kívánságlistám részévé vált.
Apu tegnap végre elhozta a bölcsőt Szekszárdról. Hetek óta tolódott az ügy, egy ideig úgy volt Huby megy érte mert lesz arra dolga, aztán nem jött össze, akkor megkértem aput, neki meg persze akkor épp összetorlódtak a dolgai. De a lényeg, hogy végre itt van a garázsban, ma addig nem fekszünk le amíg Huby fel nem hozza, és lepedőt is fogok bele venni, meg textilpelust Szezi feje alá. Takarója már van több is. Tehát aludni már van hol, pelenkázni tudjuk mibe, az élelmezés adott. Azt hiszem nagy baj már nem történhet.