Szurkoljunk Bazsinak

Elhatároztam, hogy nem hanyagollak el titeket, és inkább rövidebb bejegyzésekkel de többször jelentkezem. Máris itt vagyok, egy picit nyavajgós a poszt, de azért a végére kisüt a nap.

Az előbb beírtam a gugliba, hogy jóslófájások. A második találatnál olvastam ezt:
"Nekem egyszer egy sokat látott öreg néni azt mondta, ha benn akar maradni az a baba, akkor csinálhatok bármit, akkor is benn marad. Ha meg ki akar jönni, feküdhetek mozdulatlanul, akkor is kijön.".
Nem mondom, hogy pont ezt a választ kerestem, de bevallom őszintén annyira megnyugtatot, hogy be is zártam a guglit.
Kb. két napja nagyon szenvedek. Nagyon sokat keményedik a hasam, tényleg, de tényleg semmilyen pózban nem érzem jól magam. Szerdán még azt az iszonyat nagy hülyeséget is elkövettem, hogy Itt a tavasz felkiáltással nem öltöztem fel rendesen. Estére szépen betaknyosodtam. A csütörtök így aztán rémálomként telt. Van ugye egy alap nyűgösség, nevezetesen az, hogy extra 13 kilót cipelek magamon és a testem egyre nehezebben viseli a dolgot. Ehhez hozzájön a pakolnunk kéne, mert hétfőn jönnek a festők para. Aztán közeleg a telihold, front is jött, és ennek a tetején csücsült a takony mindent, de mindent beterítve. Plusz fejfájás. És gyengeség. És rossz közérzet. Na és ha mindez nem lett volna elég, elkezdődtek a jósló fájások is. Hát így jutottam el ma reggel a guglihoz. Igaz tegnap már Anett is megnyugtatott, hogy amit érzek az biztos az, és ne aggódjak. Reménykedtem benne, hogy ma már jobb lesz, de még mindig nagyon gyenge vagyok és akkorákat tüsszentek mint egy elefánt.

Már megy a haverkodás

No aztán a nagy szenvedések közepette, eszembe jutott Bazsi. Sokan tudjátok kiről van szó. Ő egy csupamosoly csupa élet kisfiú. És ma újjászületik. Össze kell szednem magam - úgy döntöttem. Az én kis hülye nyavajáim kutyafülék Bazsi szenvedéséhez képest. Ahhoz képest, amit a szülei Niki és Peti átélnek meg tényleg semmiség. Nagyon szeretem őket, mert ilyen csupa szív, önzetlen és szeretettel teli emberekkel ritkán találkozom. És valamiért akkora terhet kaptak a vállukra, hogy csodálattal nézek fel rájuk amiért ezt ilyen türelemmel és kitartással viselik. Nagyon nagyon szurkolok ma nekik egész nap, kérlek tegyétek ti is. Reméljük sikerül a beavatkozás, és pár év múlva Bazsi és Szezi együtt fociznak, rosszalkodnak, csajoznak majd.

u.i.: Ahogy odatettem a pontot az utolsó mondat végére kisütött a nap. Vehetjük ezt jelnek?