Az a helyzet, hogy a hasam növekedésével egyenes arányban csökken az írás kedvem. Na nem mintha nem történne semmi, amit megoszthatnék a kedves olvasótáborommal, csak valahogy mostanában nehezen veszem rá magam az írásra.
Most már tényleg lassan a célegyenesbe kanyarodunk és a dolog egyszerre ijesztő és örömteli is. Nagyon sokat forog az agyam a szülés körül, választottam szülésznőt is, ám erre tényleg egy külön posztot szánnék, mert nagyon-nagyon sok dolog megfogalmazódott bennem és érlelem magamban.
A hét első fele elég depisen telt, Hubyval továbbra sem tudtunk megegyezni a fal színekben, a nappali átrendezésében, és mindennek tetejébe egyre fáradékonyabb vagyok. Az agyam nagyon lassan áll át. Még mindig azt hiszi, hogy ugyanaz a duracell nyuszi vagyok, akit reggel felhúznak, pörög-pörög estig aztán lehuppan és megállapítja, hogy hú de elfáradtam. Addig stimmel, hogy reggel van energiám. Megcsinálom a reggelit, kicsit pakolászok, aztán fekszem vissza és az ágyban molyolok a laptopon. Délután általában van valami program, bevásárlás, torna, jóga vagy szülés felkészítő, esetleg fotózás. Ha már 2 óránál hosszabb a program akkor este 8-ra hulla fáradtnak érzem magam és akkor nekiállni vacsorát főzni, úgy érzem kész kínszenvedés. Olyankor aztán tízkor már punnyadok a tévé előtt.
No nem mintha feküdni olyan hú de jó lenne. Igazából semmi se jó, csak talán a kádban ülés, vagy egy medencét tudnék még elképzelni, ahol egész nap lebegek - vízálló laptoppal...
Mert ugye, állni nem jó sokáig, ezt mindenki tudja. Az utóbbi pár napban már a sétálás se esik jól, elkezd keményedni a hasam. Ülni már hónapok óta nem esik jól, csak bizonyos pózokban, úgy is csak kb. 5 percig. Most akkor képzeljétek el mit csináltam a moziban a másfél órás film alatt. Szenvedtem. Már a moziszék sem kényelmes. Lassan kilőttünk minden pozitúrát, marad a fekvés. Hanyatt fekve egy darabig jó, de aztán vagy a hátam vagy a fejem fájni kezd, vagy zsibbadok vagy gémberedek. Az oldalamon fekvés általában Szezinek nem tetszik, illetve úgy nehéz dolgozni, vagy bármit csinálni, tévézni lehet, de azt meg igen hamar megunom. Szóval mit fogok én csinálni még HÉT HÉTIG?
Szenvedni. :)
VálaszTörlésCöcöcö...
VálaszTörlésÉn még, ha minden jól megy, 22 hétig fogok feküdni, a hanyatt sem kényelmes. :P
Nézd a jó oldalát: neked nem muszáj, csak lehet. Feküdni. És szexelhetsz is. :))))
Töki
Kedves Natimami, tessék csak szorgosan ügyködni a blogíráson, nincs kifogás, micsoda dolog a célegyenesben a hűséges blogolvasókat kétségek közt hagyni? Lassan már kezdjük rágni a körmünket az izgalomtól...aztán hét hét múlva közösen itatjuk a számítógép egerét meghatottságunkban, miközben Huby örömittas és büszke sorait olvassuk: MEGVAAAAAN!!!! :)
VálaszTörlésMit fogsz csinálni hét hétig?
Nyűglődni.
Türelmetlenkedni.
Álmodozni.
Aludni.
Szorongani.
Tervezgetni.
Aggódni.
Azon gondolkodni, vajon mit nem pakoltál be a csomagba.
Azon gondolkodni, vajon mit nem vettél meg a gyereknek.
Ja, és éjjel-nappal pisilni járni!
:))
Y.
Nati! Kölcsönadjuk a babzsákfotelunkat? Én abban nagyon elvoltam, csak kiszállni nem tudtam belőle. MOndjuk pocakmentesen sem egy egyszerű tornamutatvány, de ekkora kis helyes pocival még még vidámabb lehet :)
VálaszTörlésCsatlakozom egyébként az előttem szólókhoz! Tessék többször, akár csak kishírekkel is jelentkezni. Vagy diktálni Huby Apunak :)
Nico, köszi szépen, van nekünk is, de valamiért Nati azt sem kedveli különösebben... Ha van miről, írunk, nyugodtság van :)
VálaszTörlésMeg focimeccs és csőváz :)
VálaszTörlés