Nyolc hét

Pontosan ennyi van hátra. Ha úgy nézzük ez baromi kevés: nincs még gyerekszoba, a lakás nincs kifestve, nincs kórházi csomag, textilpelenka és főleg kocsikabát. Ha úgy nézzük akkor viszont baromi sok: rájöttem, hogy plusz 12-14 kilót cipelve lépcsőzni, felállni, leülni, élni, mozogni bizony nem is olyan könnyű. És még csak most jön a neheze.

Cipője már van Szezinek.

Egyébként jól vagyunk. Szezi minden internetes "mekkora már és mit csinál a gyerek" weboldalnak ellentmondva rengeteget mozog, rugdos és hullámzik. (Mert szerintük ilyenkor a babák, már egyre kevesebbet mozognak, és a nap kilencven százalékát átalusszák) Éjszaka néha összetűzésbe kerülünk, a téma a szokásos: melyik oldalon aludjunk. Aztán végül mindig kompromisszum születik. Amúgyis rájöttem, hogy jobban járok, ha inkább későn fekszem le. Mert amikor este 11-kor mentem aludni, rendszeresen felébredtem hajnali 2-3 fele és nem tudtam visszaaludni, csak nehezen, és az sem volt jó, és pihentető alvás. Így inkább fennmaradok hajnali 1-ig, 2-ig, és ébredés nélkül alszom 8-ig. Aztán vagy alszom még egy fél órát délután, vagy kora este, vagy csak lepihenek.
Lehet, hogy ez már a fészekrakó ösztön, de baromira feszült vagyok attól, hogy nincs még Szezinek szobája. Tudom-tudom, egy újszülött bárhol elvan, és kiságyat, meg bölcsőt is kapunk kölcsön (köszi Zsófik) de akkor is. Akinek van gyereke tudja miről beszélek. Szerencsére a festőt már lefoglaltuk, március 21-én jönnek, és három nap alatt kifestik a lakást. A kérdés már csak az, hogy milyen színűek lesznek a falak. Ez a harc kb. 3 éve folyik Huby és köztem. És nem igazán közelednek az álláspontok. Szerinte minden jó így ahogy van, ezek a színek szuperek, én meg változtatni szeretnék. Ő ragaszkodik a régi dolgokhoz és nem szereti a változásokat, én hamar megunok dolgokat, és folyamatosan szeretem a környezetemet is megújítani. Tini koromban is állandóan átrendeztem a szobámat. Egyébként egyszer kiszámoltam, hogy az utóbbi tíz évben hány helyen laktam (tizenöt fölött) és a leghosszabb időt itt töltöttem Kozármislenyben Hubyval. Csoda hát, hogy újításra vágyom?
A kórházi csomagon múltkor kicsit kiakadtam. Valamelyik okos weboldal (tudom minek olvasgatom őket) írta, hogy húúú harminc hetes terhes vagy, most már aztán pakold össze a kórházi csomagot. Na jó ez vicc, gondoltam és megkérdeztem egy-két embert, hogy szerintük is? És ők is mondták, hogy hát persze, helyet nem foglal. Csak éppen én ezt még korainak tartottam. Na addig-addig túráztattam magam a dolgon míg, elhatározásra jutottam:
Szeretném előre leszögezni, hogy senkit nem szeretnék megbántani, mert tudom, hogy legtöbben jóindulatból adnak tanácsot. A tanácsadás, tippelés, ötletelés sokszor nagyon hasznos, az én feladatom az, hogy kiválogassam a számomra hasznos, és jól használható gondolatokat, ötleteket.
Vannak azonban olyanok - főleg idegenek, vagy nem ismerős kismamák - akik iszonyatosan tudnak károgni és jósolni, valamint okoskodni. Na én tőlük borultam ki a minap így megfogadtam, hogy megálljt parancsolok ennek és ezentúl erősen szűrve fogom csak beengedni az okosságokat.
Lényeg, hogy kórházi csomag nincs még, mert úgy döntöttem ha meg akar születni Szezi akkor kórházi csomag nélkül is meg fog születni. Amúgy meg maradjon csak még a kis seggén idebenn, ráér...
Igaz, ma az előbbi kijelentésemnek ellentmondva egy kicsit kiborultam és bevallom őszintén, hogy először mondtam azt, hogy kész elegem van, meguntam terhesnek lenni. :) Semmi extra nem történt, csak egész délután nem találtam a helyem. Se fekve, se ülve, se állva, se tévét nézve, se olvasva... Végül mégiscsak aludtam egy kicsit és aztán jobb volt. Most már a napjaimat is úgy tervezem meg, hogy mindig tudatosan beiktatok pihenéseket. Mert egyszerűen nem bírom különben. Szuszogok, fújtatok, lihegek, kiborulok, elfáradok. Szezi meg rugdos, kepeszt, boxol. Hát így élünk mi kettecskén. Illetve hármacskán, mert Huby meg hallgat, elvisel, ugrik, hoz, visz, emel, odaad, ölel, puszil, szeret.

u.i.: Bizonyára sokakban felmerült, hogy mi is az a kocsikabát... Mert kell, az bizonyos, ugyanis Szezit abban kell majd hazavinni a kórházból és aztán ha sétálni viszem akkor a babakocsiba is azt javasolják. Ja, lehet, hogy ezért kocsikabát? A H&M-ben láttam múltkor vitorlás dzsekit babáknak (ez is nagyon hasznos darab), gondoltam majd az jó lesz kocsikabátnak. Jármű-jármű, nem? :)))