Szezi első karácsonya

Oké, tudom Szezinek még fogalma sincs arról, hogy karácsony van, vagy szilveszter, vagy húsvét. Ezt valóban nem tudja még, de hiszek abban, hogy érzi, milyen a hangulatom, a környezetének hangulata. Éppen ezért, valamit sejthet már arról, hogy milyen egy karácsony.

Először is zajos. Ha más nem, akkor szól a zene, serceg a csillagszóró és persze mindenki egyszerre beszél. Ezek persze nem bántó zajok, sőt, az unokatesók szaladgálása és rikoltozása Szezit is játékra ösztönözte, ő is bukfencezett a hasamban.
Aztán - és persze ezzel kellett volna kezdenem - vidám is a karácsony. Legalábbis nálunk az volt. Leszámítva 24-e délelőttjét, amikor Hubyval táncoltunk a nappaliban a Szerelem első vérig zenéjére és végig bőgtem az egészet. Persze örömömben. Aztán bőgtem egyszer Ingó levelén, majd még kétszer a kocsiban, valamilyen romantikus dalt hallgatva. Mindez persze még az előző napi lánykérés utóhatása volt, a sírások között semmivel sem lehetett volna levakarni a vigyort a fejemről.
A szenteste most már mondhatni szokásosan telt. Délután vettünk fát. Utolsópillanat Hubytól és Utolsóelőttipillanat Natitól mi mást várhatnánk? A fenyőárus szinte el akart hajtani minket, nem örült, hogy kereshet még egy kis pénzt az utolsó pillanatban. (Magyar mentalitás?)
Otthon ajándékcsomagolás, fadíszítés, majd jött a mi jézuskánk. Aztán átmentünk apuékhoz vacsorázni. Rengeteg kaja volt szokás szerint, és a moszkauer tökéletes volt, akárcsak a püspökkenyér, a csirke, a hal, a kétféle saláta, a halászlé és a húsleves. Ja és a csokitorta!

Szezi is megkapta első ajándékát, egy Ramones feliratú pólót Nóritól. Ha olyan hiányos a zenei műveltségetek mint az enyém, akkor itt talátok bővebb információt erről a punk zenekarról:
http://en.wikipedia.org/wiki/Ramones
Mindenesetre, Huby és Nóri is megnyugtattak, hogy a gyerek nagyon menő lesz ebben a cuccban. Én kaptam aputól, egy macskát, aminek a testében egy óra van, és a farka tikk-takkol. Nagyon vicces, szerintem ez is Szezi szobájában kap majd helyet.
Másnap anyuékhoz mentünk Dombóvárra, újabb evés-ivás, majd este apuék jöttek hozzánk csokifondüzni. Vasárnapra nyugis otthonülést terveztünk, aztán végül egy ebéd és egy séta is belefért, este Öcsiék jöttek. Tomi, Andris és Balázs eleinte megszeppenve ültek a kanapén, kérdeztem is tőlük, hogy milyen nyugtatót vettek be. Aztán hamar önmagukká váltak és volt viccmesélés, önvédelmi bemutató, tánc és persze az elmaradhatatlan csokifondü. (Minden aggódót megnyugtatnék, hogy a csokifondü igenis egészséges, mert sokféle gyümölcsöt mártogatunk a csokiba, szóval megvan a napi vitaminbevitel (is).)
Hétfőn este Demjén koncertre vittem Szezit. Nem lehet elég korán művelődni. :) Elkövettem azt a hibát, hogy felvettem a fekete farmeremet. Egy héttel korábban még teljesen jó volt (persze cipzárt felhúzni és gombot begombolni nem tudtam) ám az idő múltával bizony kinőttük, és ülni nem tudtam benne. Szerencsére ez nem is az az ülős fajta koncert volt, sőt egy-két V-Moto Rock számra még táncoltam is.
Szerdán Szabitesóék látogattak meg minket. Végre én voltam a vendéglátó, és ezt nagyon élveztem. Már előző nap megfőztük Hubyval a csilisbabot, kisütöttem a palacsinát, másnap délelőtt már csak a francia hagymalevest kellett megfőzni. Valami isteni sugallatra hagytam még bekevert tésztát, hátha a túrós paleszt nem szereti mindenki. Szabiék dél körül érkeztek, és kb. öt perc után Csongor és Zerce, már a nappali padlóján vonatoztak. (Mondtam is Hubynak, hogy milyen jó, hogy felsöpört - szerinte meg épp hülyeség volt, mert a srácok összeszedtek volna

minden port.)

Ebéd alatt sürögtem-forogtam, jó volt látni az elégedett arcokat. Csongor lekváros palacsintát kért, így hasznát vettem a még nyers tésztának. Végül a többiek annyira jóllaktak mindennel, hogy a túrós palacsinta szinte érintetlen maradt. Délután a Tettyei játszóteret vettük birtokba. A két bátor kislegény a csőcsúszdán is lecsúszott, Zerce olyan kamikáze módon, hogy Huby is meglepődött, amikor fejjel lefelé és háttal érkezett, szerencsére tökéletesen el tudta kapni. Még pont a kockára fagyás előtt sétáltunk egy kicsit, és Csongorral megbeszéltük, hogy tavasszal legkésőbb újra jönnek, majd miután mondtam hogy nyáron már baba is lesz, odaszólt Beának, hogy mégis inkább nyáron jöjjenek, mert addigra megszületik a kisbaba is. Azt hiszem (remélem) jól összebarátkoztunk. A hős csúszdázók sütit érdemeltek a Replayben, és megszavaztuk a fehércsokis málnás túrótortát az ország legjobb túrótortájának.
Csütörtökön volt még egy meghívásunk. Anikó és János látott vendégül minket, Nórit és Apikát. Nagyon finomat vacsiztunk, ittunk Szezivel vörösbort, és kaptunk egy Baba emlékkönyvet. Méghozzá egy nagyon ízléses, és aranyos darabot. És Mackók a figurák benne, ami ugyebár telitalálat.
Szépen bővül tehát a Szezi kelengye, azt hiszem ennek a témának újabb bejegyzést fogok szentelni...

u.i.: Tegnap jött Emese és beállított a hőn áhított IKEA-s dalmatával, hát komolyan úgy örültem neki, mint egy gyerek, hurcoltam magammal mindenhova körbe a lakásban. Persze ez is Szezié lesz előbb utóbb, de addig én szeretgetem.