Szezianyu lelkizik

Persze nem csak én, hanem a kisfiam is. Szezi érez. Fogja a külvilágot. A hangokat, a hangulatokat, de főleg az én lelki rezdüléseimet, a legapróbbat is. Írják ezt a könyvekben is, de most már én is tapasztalom.

Kezdünk leszokni a tévénézésről. Illetve ez nem teljesen igaz, de este már nem kapcsolom be. Ha mégis, akkor maximum lakberendezős, főzős, tortakészítős vagy esküvőszervezős műsort nézek, azt is napközben. Híradót már nagyon rég nem. Amikor múltkor a diszkóban történt tragédiáról kezdtek beszélni, automatikusan elkapcsoltam. Rájöttem ugyanis, hogy ha lefekvés előtt tévézek, akkor Szezi zaklatott állapotba kerül, és nem hagy aludni. Sokat mocorog, rugdos, nem tetszik neki se a jobb, se a bal oldalon fekvés. Persze lehet, hogy ha komolyzenei koncertet, vagy természetfilmet néznék, akkor nem lenne gond. Mondjuk annyira nem hiányzik a tévé, csak Huby nyafogott picit, hogy ő úgy szeret velem Médiumot meg Dr. House-t nézni. Hát igen, csak mindegyikben folyik vér, vagy sikítnak, meghalnak stb. stb... És hát az most nekünk már nem esik jól.

Na ezeket nem nézzük mostanában :)

Valószínűleg Szezi annyira veszi a lelkem minden rezdülését, hogy amint egy picit megijedek, félek valamitől, ő is így érez. Tehát minden negatív érzést átvesz. Biztos vagyok benne, hogy a pozitívokat is, ezért igyekszem sok jó gondolatot közvetíteni felé tudatosan is.
Esténként bevezettük, hogy lefekvés előtt Huby beolajozza a hasam és közben zenét hallgatunk, tehát próbálok én is ráhangolódni az alvásra és Szezit is erre ösztönözzük. Eddig sikerrel jártunk.
Újra elkezdődtek nálam a hangulatingadozások. Egyik pillanatban még sírok (ha Huby kérdezi: nem tudom, mi a bajom) aztán rá két percre meg röhögök hangosan. És most kezdem észrevenni magamon, hogy sokkal érzékenyebb vagyok, mint korábban. Azt gondoltam, hogy az én hiperszenzitívitásomat nem lehet már fokozni. Hát tévedtem. Vannak bizonyos témák, amiknek csak a hallatán már rosszul vagyok, főleg lelkileg, de néha még émelygek is.
Aztán az utóbbi pár napban szinte menetrendszerűen délután háromkor elkap valami idióta nyafogós hangulat, rosszkedvvel vagy nincskedvemsemmihez-érzésekkel megspékelve. Ma egy kicsit átvertem, mert háromkor épp a konyhát takarítottam, de most, hogy leültem kicsit a géphez pihenni, előjött megint. Lehet, hogy a laptop hozza ki belőlem?