Luxemburg I. rész

Régóta készültünk már Luxemburgba, Huby legjobb barátjához (Gergő) és családjához (Hajni, Borka és Máté). Tavaly novemberben jutott eszembe, hogy akár ott is szilveszterezhetnénk. Megnéztem a repülőjegyárakat és igen kedvezőnek találtam, amit láttam. Bár az évvégi ünneplés nem jött össze, január közepére sikerült egy ötnapos kiruccanást megszervezni hozzájuk.

Luxemburg 0. nap

Hubyval fantasztikus művészei vagyunk a késésnek és a késői elindulásnak. Hétfőn se sikerült semmi úgy, ahogy elterveztük, bár szerencsére nem lett belőle nagyobb kalamajka.

Az egész úgy kezdődött, hogy szombat - vasárnap az ágyat nyomtam, mert eleinte fájt a torkom, aztán már csak iszonyat gyengének éreztem magam. Így aztán nem volt időm se pakolni, se szervezkedni, és minden hétfő délelőttre maradt. Az interneten láttam, hogy délig van ügyfélfogadás az Okmányirodában, így legkésőbb fél 12-re szerettem volna odaérni. 12.40-kor már nem kaptunk sorszámot és az ajtónál hiába csak egy fiatalember várt előttünk, és hiába mondta, hogy gyorsan végez, már nem fogadtak minket. Menjünk vissza 1-re - javasolták. Gyors átszervezés után előbb elmentünk apuhoz kinyomtatni a repülő- és buszjegyeket, majd vettünk végre nekem kabátot (szürke, XL-es és kínai, de nagyon meleg és belefér a pocak még 1 hónapig, utána meg át tudom varrni a gombokat). Kicsit elhúzódott az ebéd, kb. húsz percet vártam a bankban, majd kb. 2-kor újra megjelentünk az okmányirodában. Nagyon hamar sorra kerültünk, és végre elkezdhettük intézni az esküvőt. Azaz elkezdhettük volna. Igenám, de Hubynak lejárt a személyije. Ezt tudta is, de gondolta, hogy mivel mindenhol elfogadják a jogosítványát, majd itt is jó lesz. Hát nem. Ide bizony személyi kell. A másodperc tört részéig azt hittem nem lesz esküvő (legalábbis nem akkor amikorra terveztük) amikoris megszólalt az anyakönyvvezető: Útlevele van? Van! És csak két hónap múlva jár le és nála volt! Papírok elő, kérdések megválaszol (mi lesz a nevem, mi lesz a gyerekek vezetékneve) azt viszont már nem tudtuk keresztül vinni, hogy 11.20-kor kezdődjön a szertartás, mert fél óránként vannak időpontok. (Hiába péntek és szerintem kb. mi leszünk egyedül.) Ezt még nem adtuk fel, de a hivatalosan bejegyzett időpont 11.30.

Végre mindent elintéztünk, végre lepakoltuk a cuccokat, indulhattunk Dombóvárra. Még épp időben értünk oda, hogy anyuval is váltsunk pár szót, aztán átmentünk a Mamához, megbeszéltük a babakocsi-kérdést. Még megálltunk a TESCO-ban szendvicshez valót venni, illetve a vendégségbe ajándékot nézni a gyerekeknek. Mindent találtunk plusz még Szezinek is egy szuper kis télikabátot, féláron!!!

Este kilenckor értünk Pestre, Vica vacsorával várt minket, de én csak vajaskenyeret és kakaót kívántam. Jó ilyenkor Szezámmagra fogni ezeket a dolgokat. Igyekeztünk időben lefeküdni, mert másnap korán keltünk.

Luxemburg 1. nap

Reggel hatkor csörgött az óra, bár én már háromnegyed hatkor fenn voltam, taknyosan fejfájósan. Felkeltem, felöltöztem, beraktam a sütőbe a bagetteket a szendvicsekhez, és szépen lassan ahogy magamhoz tértem kezdtem jobban lenni. Már fél 8-ra kiértünk a reptérre. Huby javaslatára a szűk kötött ruhámat vettem fel, hogy biztosan lássák, hogy babát várok.

 A becsekkolásnál ki is szúrták és a hölgy óvatoskodva megkérdezte:

- Elnézést kérek, megkérdezhetem, hogy Ön véletlenül nem terhes?

Haha, mondom nem véltelenül de igen. :)

Aztán tisztáztuk, hogy 24. hétben vagyok és a 30. hétig repülhetek. Szerinte csak azért addig, mert utána árt a babának. Nem akartam mondani neki, hogy nem arról van szó, hogy árt, hanem a repülőtársaság óvatos és nem akarja, hogy a gépen induljon meg a szülés. Mondjuk ezt meg is tudom érteni.

Az ellenőrző kapu előtt levetették a csizmámat, a gyűrűmet viszont elfelejtettem, így jól besípoltam. És hiába mutattam, hogy a gyűrű, mégis megmotoztak, még a talpamat is megvizsgálta a hölgy. (Ahogy a képen is látszik, egy szál kötött ruhában voltam, se zseb, se zipzár, kb. egy helyre tudtam volna bármit elrejteni...)

A gépbe beszálláskor csak a két éven aluli gyerekek szüleit hívták előre, így mi szépen sorban álltunk, ám Huby a buszból kiszállva, előre ment a lépcsőn és nagyon szemfüles volt. Lefoglalta az első két ülést a gépen és szuper kis helyünk volt. (A fapados repülőkön nagyon kevés a hely az ülések előtt, 1-2 kivétel van ezalól, az egyik az első sor.) Még a felszállás előtt eszünkbe jutott, hogy bár terveztük, nem beszéltük meg Szezivel, hogy repülünk, így ezt még be kellett pótolni. Nagyon jó kis utunk volt, két szendvics, egy kis olvasás, egy kis séta és pisilés után már bemondták, hogy hamarosan leszállunk. Az egyik legsimább landolás volt amit valaha átéltem, se hányingerem nem volt, se a fülem nem dugult be. Szezi ugyan sokat rugdosott, de nem biztos, hogy ez a leszállással összefüggésben volt. Huby mindenesetre végig ott tartotta a kezét, próbálta megnyugtatni.

A reptéren másfél órát vártunk a busz indulásáig, már ott kezdtem nyűgös lenni. A buszon próbáltunk aludni, de valahogy sehogy se tudtam kényelmesen elhelyezkedni. Több mint két órás zötykölődés után megérkeztünk Luxemburgba. Gergő várt minket a pályaudvaron és mentünk együtt a gyerekekért a Garderie-be (ez amolyan napközi, a nagyobbaknak az ovi után, a kisebbeknek egész nap). Otthon a gyerekek vad vonatozásba kezdtek, mi pedig nagyon finom kávét kaptunk Gergőtől. Később végignézhettünk egy igazi hisztit Máté előadásában, ám szerencsére a vakondos társasjáték mindenkit lenyugtatott, így vacsoráig, azzal szórakoztattam el őket. Evés, fürdés, lefekvés, majd a tévé elé vackoltuk be magunkat. Gergőéknél a tévé nem csak egy doboz, hanem egy óriási monitor, ami szinte bármilyen formátum lejátszására képes, valamint van 5.1-es hangfal rendszer is, így hát valódi moziélményben volt részünk. Egy kicsit lelkiismeret furdalásom volt, miután a kedvemért megnézett film (Sok hűhó semmiért) kb. 18. percében éreztem, hogy el fogok aludni. Akkor már tombolt a taknyosodás, fejfájás így nem volt csoda, hogy hamar el is kókadtam.

Luxemburg 2. nap

Sajnos csak egy aránylag unalmas beszámolót tudok írni, mert nem történt sokminden ma velünk. Huby bevállalta, hogy felkel reggel hétkor és segít Gergőnek a gyerekeket elkészíteni. Hősként néztem fel rá, aztán kb. fél nyolckor már én is felkeltem. Talán ma voltam a legrosszabbul. Egy kis reggeli után két takaró alá bújva ismét a kanapén kötöttünk ki. Huby választott filmet ezúttal (A Mexikói) mert éreztem, hogy én megint el fogok aludni. Jól is esett a pihenés. A következő filmet már ébren néztem végig (Mátrix HD minőségben) Huby nagyon drága volt, mert folyamatosan ellátott folyadékkal, zsebkendővel, mandarinnal, ha kilógott a lábam, azonnal betakarta, és elviselte, hogy tízpercenként megállíttatom vele filmet és kimegyek pisilni. Gergő fél egykor ért haza, addigra már én is egész jól voltam. Ebédeltünk, majd mentünk Hajni elé a reptérre, aztán a helyi Auchan-ba. Ami egy több üzletből álló, többszintes bevásárlóközpont is egyben. Nagy reményekkel mentem a soldes feliratú H&M kirakatok felé, ám csalódnom kellett. A kismama részlegen szinte ugyanazt árulták mint Pécsen, és még csak leárazás sem volt.

Közben viszont őrületesen megkívántam a barackos joghurtot (a barackot mostanában sokszor kívánom, nem tudom mi lehet benne) majd a süteményes pult előtt a vanília pudingos fánkot. Ha már ott voltam, egy brownie-t is vettem, és miután mindkét sütit megettem még mindig éhes voltam. Csoda, hogy hízok, mint a coca? Na jó igazából csak a fenekem meg a combom nő, a hasam mellett, szóval talán nincs olyan nagy gáz. Bár múltkor Huby a konyha asztalnál ülve megjegyezte, hogy rezeg a seggem (neki háttal állva tevékenykedtem a sütőnél) hát mit mondjak ez nem esett jól... : )

A délután többi része a tegnapihoz hasonlóan telt, játék (végre mi is gyurmáztunk az ajándékba hozott playdoh-val), vacsi, gyerekek ágyba tevése. Huby épp a karácsonyfát segíti leszedni én meg a kanapén fekve írom a blogot. A náthám sokat javult, a fejem se fáj már, talán holnapra jobban leszek egy kicsit.

Utóirat: Huby miután átolvasta a blogot ( mindig megkérem, hogy az esetleges hibákat javítsa ki) megjegyezte, hogy nagyon kevés szó esik Szezámmagról, és a Kedves olvasók esetleg csalódottak lesznek. Az az igazság, hogy Szezámmaggal sok újdonság nem történt ebben a két napban. Sokat rugdos, ahogy eddig is, és nem hagy a bal oldalamon aludni - ahogy eddig se.