Luxemburg II. rész

Luxemburg 3. nap

Végre úgy ébredtem, hogy kaptam éjjel levegőt és nem fájt a fejem. Pedig korán keltünk, mert Gergő megígérte, hogy bevisz minket magával, és megnézhetjük a munkahelyét. Sajnos nem sokat tudtunk segíteni abban, hogy a reggeli készülődés gyorsabb legyen, így újra egy picit késve indultunk.

Gergő az Európai Parlament fordító irodájában dolgozik. Az Európa Parlament adminisztrációjának Luxembourg ad otthont, ide tartoznak a fordítók is. Gergő a 18 emeleten dolgozik, egy kis dobozban. A többiek is ilyen kis dobozokban dolgoznak, amiknek az egyik fala üvegből van. A kilátás fantasztikus, sőt az üvegborítás miatt, ki is lehet mászni nézelődni.

Persze mi inkább benn maradtunk, mert esett az eső és fújt a szél. Luxembourgban amúgy szinte minden irodaház üvegből van, és minden irodába belátni. Ezért aztán akik az első emeletek valamelyikén dolgoznak, még egy jó kis felszabadult orrpiszkálásba se kezdhetnek bele anélkül, hogy az arrajárók ezt ne lássák. És akkor még nem eresztettem el a fantáziámat. Engem mindenesetre frusztrálna, hogy kirakatban dolgozom.

Miután jól kigyönyörködtük magunkat a kilátásban, megnéztük még a Luxembourgi Filharmónia épületét. Huby nagyon szerette volna megint lefotózni, mert a négy éve készített képeit sajnos egy vincseszter hiba miatt elvesztette, és csak ez az egy maradt meg. Azonban az időjárás nem volt a barátunk aznap (se), és csak nézelődtünk, nem vettük elő a gépet. A belvárosban sem fotóztunk sokat, inkább sétáltunk, ettünk egy szendvicset én megkóstoltam a helyi sütinek számító csokis ecklert, amit már ismertem Angliából és nem csalódtam a luxemburgi verzióban sem.

Ebédre Gergő főzött (még előző nap) harcsapaprikást és készült hozzá túróstészta is, nagyon nagyon finom volt. Jó sokat ettünk, nem csoda, hogy megint bealudtam a Mexikói alatt, Huby már csak röhögött rajtam, hogy sosem fogom én azt a filmet megnézni. Az este mondhatni már szokásos módon telt. Vacsora, majd mesét néztünk a gyerekekkel. Nagyon mókás a Barbapapa franciául és lett egy új kedvencünk Hubyval. Timmy a bárány. Fantasztikus már a főcímdala is, és az egész mese nagyon bájos, még felnőtteknek is szórakoztató.

Szezámmag jól viselkedett egész nap, bár most már nem csak este mocorog sokat, hanem a nap szinte bármelyik szakában. Az autózást valamiért nem szerette, lehet valamijét nyomta valamim ahogy ültem. A séta közben persze "szava" sem volt, viszont a hasam keményedni kezdett, oda kell figyelnem, hogy mennyire erőltetem meg magam.

Luxemburg 4. nap

Kialudtuk magunkat, nagyot reggeliztünk és mivel Gergő szabadságot vett ki, hármasban Trier felé vettük az irányt. Ez a város már Németországban van, és római kori emlékeiről - köztük a Porta Nigra-ról híres.

Van itt ezen kívül több bevásárlóutca, egy szép főtér, és egy nagyon régi templom is. (Ma nem vagyok a fogalmazás művésze, nézzétek el ezt nekem). A templomban végre sikerült gyertyát gyújtani, már rég szerettem volna köszönetet mondani Szeziért. A belső udvaron még fotózkodtunk is kicsit.

Az időjárás továbbra sem állt mellénk, így sok szuper képet nem csináltunk, de a lényeg, hogy jót sétáltunk itt is, Huby kicsit viccelődött a kiszolgáló nénivel a tésztás étteremben (A-Saft-ot kért O-Saft után szabadon - németesek előnyben), majd hezitáltunk egy hőmérős kacsa előtt a Chibo boltban. Aztán vettünk nekem egy farmerszoknyát a Reduziert feliratokkal elhalmozott C&A-ban, majd egy finom süti és kávé után hazaindultunk.

Otthon aztán Gergő nagy vigyor közepette előhúzta a hőmérős gumikacsát, mert ő bizony megvette nekünk ajándékba. Nagyon örültünk neki, jól esett a figyelmessége. Hogy a jófejségét fokozza, este még bagettet gyúrt nekünk, majd másnap reggel még egy utolsó haboskávés kényeztetés után vitt ki minket a reptérre.

Sajnos a hazautat kevésbé jól bírta Szezi. Bár megint sikerült az első sorban ülnünk, elkövettem azt a hibát, hogy nem álltam fel egész úton, így leszállás után mindenem fájt. A landolás amúgy sem volt olyan sima, mint odafelé, bár nem émelyegtem, Szezi nagyon sokat rugdosott és a gyomrom is égni kezdett, ami kitartott egész estig. Egyszer kértem Szezit, hogy próbáljon egy picit lejjeb helyezkedni bennem, hátha akkor nem jön vissza annyi sav, ezt akkor meg is tette, de később visszamászott és újra belefájdult a gyomrom. Egész úton énekeltünk Hubyval, aki, mint később kiderült, ennek köszönhetően két hetet visszaesett a hangszálgyulladásában, amiről azt hitte, már a múlté. Némiképp vígasztalt, hogy hazafelé megvettük végre a babakocsit, de ez már tényleg egy másik bejegyzés lesz...