Szezianyu és a vörösbor

Ülök az üres "papír" előtt és komolyan mondom, semmi frappáns, semmi ütős kezdés nem jut eszembe. A mai nap után persze, nem csoda, hiszen Huby olyan dologgal lepett meg, amire álmomban sem gondoltam volna. Na jó, ez kicsit túlzás, mert azért tudjuk miről álmodik a lány, de miután tisztáztunk bizonyos kérdéseket, én már nem nagyon álmodtam ilyesmiről. Ez a bejegyzés éppen ezért most nem egészen Szezámmagról szól, hanem rólunk, de az ő életében is nagyon fontos napról.

A négyéves évfordulónkat ünnepeltük ma. Viccesek ezek az évfordulók. Mert ki honnan számolja a dolgot... Lehet az első randi, az első csók, stb... Nekünk nagyjából minden egyszerre történt, mondjuk előtte rendesen kerülgettük egymást, és igencsak ott lógott a levegőben a dolog.
Igazából Huby elfoglaltsága miatt lett ez a dátum 23-a, és így egy nappal meghosszabbítottuk magunknak az ünneplést.
Bikalra készültünk a Puchner kastélyba egésznapos popsiáztatásra, és nekem egy extra meglepetésem is volt Hubynak, amihez legkésőbb kettőre oda kellett volna érnünk. Nem mi lennénk, ha délelőtt még nem kellett volna nyomdába rohanni és futárt várni. Általában én szoktam megszervezni a napjainkat, így mondtam Hubynak, hogy 9 körül felkelünk, bemegyünk a nyomdába fotókönyvekért, kiszállítjuk, remélhetőleg addigra a futár is megérkezik, reggelizünk valahol és indulunk Bikalra. Elsőre nem volt gyanús, hogy Hubynak nem tetszett az ötlet, és közölte, hogy minek mennénk együtt a nyomdába, mikor én közben otthon még tudnék ezt-azt csinálni. Vitatkoztam is egy percig, aztán leesett, hogy basszus, karácsony van, Hubynak is kell egy kis "magány", amire mostanában nem sok lehetősége volt, így hát ráhagytam. Csak annyit kértem, induljunk el legkésőbb délben.
Végülis sikerült délben elindulni, csak épp itthonról, és még ki kellett szállítanunk három megrendelést a város 2 végébe és kellett valamit ebédelni. Kb. öt percig idegeskedtem, aztán úgy döntöttem, nem hagyom elrontani a napunkat. Fél háromra értünk Bikalra, és már a recepción éreztem, hogy ez egy szuper hely. Nagyon kedvesek és rugalmasak voltak és a kettőre rendelt relax szobát (vagy nevezzük aminek akarjuk, a jacuzzival, franciaággyal felszerelt helyiséget, ahol kettesben lehettünk) megkaptuk fél 3-tól fél 5-ig. Volt gyümölcstál és alkoholmentes pezsgő (a telefonban mondtam nekik, hogy pezsgőt köszönjük nem kérünk, és mondták, hogy lehet gyerekpezsgő is). Szóval Hubyval ültünk a jacuzziban, kezünkben a pezsgős pohár, tisztára mint a filmekben. Na és itt azt gondoltam, hogy ez a legszuperebb évfordulós dolog, amit az ember tehet. Aztán még bejártuk Puchner francia és marokkói fürdőházát is. Voltam már pár wellness szállodában, de ez a hely mindet felülmúlja. Sok helyen a wellness abból áll, hogy van egy szauna, egy kis jacuzzi, esetleg egy kisebb kacsaúsztató. Na itt aztán volt vagy három pezsgőfürdő, több, különböző hőmérsékletű medence, és gyönyörű az egész. Mozaikból kirakva minden, sehol egy hiba, sehol egy törött csempe. És meleg van. Nem fázol, amikor kijössz a vízből. Az öltözők is tökéletesek, a zuhanyzó tiszta és csillog villog. Tényleg nem időhúzásból áradozok a helyről, mert fantasztikus, mindenkinek nagyon nagyon ajánlom. Ráadásul a dátumból kiindulva majdnem kongott az ürességtől, mert ilyenker mindenki a karácsonnyal van elfoglalva, így aztán igazán könnyen el lehet kerülni ezen a napon a tolongást az ilyen helyeken.
A napijegyhez vacsora is tartozott, az étteremben kedves pincérek fogadtak. Megfordult a fejemben, hogy ihatnék egy deci vörösbort, és a pincér is bíztatott. Nagyon hezitáltam, pedig kétszer is odajött megkérdezni, hogy kérek-e. Aztán végül úgy döntöttem, nem, inkább kértem Hubyt, hogy hozzon még nekem sajtot a svédasztalról. Gyanúsan sokáig volt kinn, már azon agyaltam utána megyek, de szerencsére annyira fáradt voltak kiázott végtagjaim, hogy csak ültem és vártam. Huby jött és közölte, hogy életében ilyen hülye sajtszeletelőt nem látott. Aztán érkezett a pincér, hozta a megrendelt vizet, és egy pohár vörösbort. Mosolyogva közölte, hogy tudja, hogy hezitáltam, de mivel ünnep van, a cég ajándéka ez az ital. Nagyon megható volt, vigyorogva köszöntem. Milyen jó, hogy voltam már több borkóstolón, így tudom, hogy a bort először illatolni kell. Ahogy felemeltem a poharat, hallottam, hogy valami csilingel benne. Mondom magamban, ez a pincér jeget rakott a borba, vagy mi történt? Nézem, hát ott csillog valami. Ó te jóó ééég! Ez a bolond Huby gyűrűt vett nekem évfordulóra. Egy nagyon nagyon halvány pillanatra átfutott az agyamon, hogy ez olyan gyűrű, de azzal a lendülettel suhant is tovább a gondolat. Először a villával próbáltam kihalászni az ékszert, majd egy kés segítségével végre megkaparintottam. Néztem Hubyra és kérdeztem, hogy van hozzá szöveg is vagy puszi? Huby kérdezte, hogy mi legyen? Mondom, hát amit akar. Közelebb húzta a széket, a szemembe nézett és megkérdezte, hogy ha még mindig érdekel a buli, akkor hozzámegyek-e. Pontosan úgy borultam sírva a nyakába, ahogy a filmekben látjátok. (Hiába, a rendezők is az életből merítenek.) Sőt, még most is könnyezek. Annyira, de annyira váratlanul ért a dolog, hogy kb. két percig össze-vissza beszéltem hülyeségeket. Rögtön a kétcsíkos teszt jutott eszembe, hogy kb. azon is így ledöbbentem, pedig hát azt nagyon vártam ugye. Ezt meg nem. Illetve titkon, valahol mélyen reménykedtem. Sosem adom fel, talán azért. És persze a napokban átsuhant rajtam egyszer-kétszer, hogy hát jön az évforduló, jön a karácsony és hátha. De mindig lenyugtattam magam, hogy ez nem valószínű és próbáltam inkább Szezámmagra koncentrálni, neki örülni.

A vacsora többi részére nem nagyon emlékszem, mert szinte egy falat se ment le a torkomon. Viszont folyamatosan vigyorogtam, és amikor kimentünk végre az étteremből, egy egészen picit ugráltam örömömben. Szezi ennek annyira nem örült, ezért abbahagytam és csak mosolyogtam tovább. Hazafelé úton szinte végig telefonáltam, és Huby kb. négyszer hallgatta végig a történetet, a kis drága szó nélkül. Hát ő akarta! :)
Egy picit könnyebb ezt felfogni, mint a babát, de azért még barátkozok a gondolattal.