Félidő

Szezámmag ma húsz hetes, azaz öt hónapos. Ebből következik, hogy épp félidőnél tartunk. Nagyon hamar eltelt ez a 140 nap, szerintem a következő öt hónap is pikk-pakk elröpül, egyszer csak azon kapom magam, hogy azt mondják: Anyuka nyomjon!

A mai napot ennek megfelelően - és egy kismamás weboldal javaslata szerint - ünnepléssel kellett volna tölteni. Az adott honlap javasolta a leendő apukának, hogy vigye el a leendő anyukát vacsorázni, és ünnepeljenek. Hahaha. Micsoda idill. No, mi ehelyett fél tízig aludtunk, túrós rétest reggeliztünk, majd elfelejtvén, hogy advent 3. vasárnapja van elmentünk az IKEA-ba. A pozitív hozzáállásomnak és szemfülességemnek köszönhetően 1 perc alatt lett parkolóhelyünk (pedig ki volt téve a megtelt tábla) és az áruházban már nem is volt akkora tömeg, mint amire számítottunk. A sorokat járva ragaszkodtam hozzá, hogy Szezi kapjon ajándékot, és többször is a kezembe vettem egy plüss dalmatát és közben nagyon cukin próbáltam Hubyra nézni. Nem hatotta meg, mert ismer már mint a rossz pénzt, és tudta, hogy ez nem is igazán Szezinek lenne ajándék, hanem nekem, bár mialatt ezt írom, rájöttem, hogy én is megérdemelném az ajándékot, de most már mindegy, nem kaptam plüss dalmatát. (Ettől azért még nem lesznek álmatlan éjszakáim, ne aggódjatok). Végül egy 5 db-ból álló plüss kocka szettet vettünk, tuti, hogy mindenkinek van ilyen, aki gyerekkel rendelkezik, de nekünk is kellett egy, meg hát zsiráf van rajta és krokodil és Szezi majd úgy 5 hónaposan biztos érdeklődést mutat majd iránta :) Vettünk egy-két karácsonyi ajándékot is (juhé izguljatok!) aztán az Elefáni Babadiszkont felé vettük az irányt. Neve alapján ez valami brutál nagy üzlet lehet - gondoltam én. Hát biztos, a budaörsi üzletük hatalmas, de mi odáig nem akartunk kiautózni, így egy 18. kerületi kis boltjukat ejtettük útba. Ezt úgy képzeljétek el, hogy egy kétszintes ház zsúfolásig tele van babacuccokkal. Mi babakocsit mentünk nézni, elsősorban a színét. Mert a neten kinéztem egy sárga Quinny Buzz-t és szerettem volna élőben is látni. Persze, ez a fajta kocsi nem volt ott (naná) így egy másik típust szedtünk ízekre Hubyval.

Quinny Buzz Gold

Espiro_Vector_4_Air_Ocean

Szóval a második járgány nagyon tetszett, de úgy láttam, hogy valójában az első nagyon jól sikerült utánzata. Szinte mindenben megegyeztek, de az anyaguk, az ülés puhasága, és főleg az áruk némileg különbözik. Na de nem mélyednék el ennyire a dologban, mert A BABAKOCSINAK külön posztot szánok, szóval várom a fikázást vagy éljenzést! :)

A napnak itt még nem volt vége, Huby anyukájánál ebédeltünk, egy kis csípős húslevest (pedig Edit esküdött, hogy direkt nem vágta szét a chili paprikát, de a chili paprika nem így gondolta és jól szétfőtt) ami jól megkönnyeztette Hubyt, de a hangját nem hozta vissza. Kora este még várt ránk egy kosármeccs, az FTC arénában.

Másik párduc az "Arénában"

Na most ez a név megint csudijól hangzik, de az Arénát annyira eldugták, hogy csak harmadszorra találtuk meg, hiába volt nálunk GPS és Iphone-ba épített GoogleMaps. A pécsi lányok átérezték a nap fontosságát, így némi megingás után végül magabiztosan győztek. A hazaút iszonyat nyűgös volt nekem, Szezi is sokat rugdosott, Huby csak némán vezetett (szegény) és kb. Mohácsnál jutott eszembe, hogy barkochbázni kellett volna.

Hát így telt a mai nap, két néma Medvével. :)

u.i.: És amit ma nem csináltunk pedig tervben volt: Sajni le kellett mondani a látogatást Szabibabinál Csongibongnál Zercecsomagovicsnál és Beánál (tuti neki is van valami kacifántos neve, csak mi nem tudjuk) mert Huby köhögött még, meg én is takonyos voltam és nem szívesen adtunk volna át bacikat a családnak. Arról nem is beszélve, hogy Huby hang nélkül nem tudott volna sziporkázni, pedig Szabi ezt hogy várta. :)