Négyhónapos nagylegény

Gőgicsél, forgolódik, mindent a szájába vesz, mosolyog, és továbbra is imádjuk. Igen, a ma négy hónapos Szeziről van szó. Épp a Balatonon nyaralunk és kihasználva az időt, amíg a fiúk alszanak, gondoltam írok egy kis összefoglalót.
Természetesen eszembe jutott, hogy négy hónappal ezelőtt épp ilyenkor (reggel 8 óra) mit csináltunk: aludtunk. Mármint Huby meg én. Szigorúan szülésznői utasításra. Mert a fájások ekkor már jelentkezek, de még tudtunk aludni köztük. Szezka, gondolom, nem pihent olyan jól, ő már csomagolt, készült a nagy útra, az új életre.
Szezi továbbra is anyetejes baba, már vaksötétben is gond nélkül megtalálja a cicit, szerencsére tejem is van elég, és remélem ez így is marad, mert hat hónapos koráig csak szoptatni szeretném, sőt az a terv, hogy egyéves koráig az anyatej lesz a fő tápláléka, közben azért majd megismertetjük új ízekkel is.

Az alvással nincs gondunk, bár pont az utóbbi egy hétben kicsit nyűglődik Szezi, nem mindig sikerül elaludnia, ahogy leteszem az ágyába. Sokszor még forgolódik, így aztán már egyre kevésbé lepődöm meg, amikor tíz perc múlva az ágy másik végében találok rá hanyatt fekve. Egyre tudatosabban fordul, ám hátról hasra még nem is nagyon próbálkozik, így van, hogy éjszaka is nyüszög, hogy fordítsam vissza. Egyébként meg jól elkényeztett minket: egészen kb. tíz nappal ezelőttig este 8-tól reggel 6-ig aludt, már vagy két hónapja. Aztán egyik reggel már 5-kor kelt. Másnap újra. Majd harmadnap is, egy hete pedig minden nap ébred egyszer hajnalban is, fél 3 és 4 között, majd alszik 6-ig 7-ig, van hogy 8-ig. Szóval nagy a káosz és csak reményedem, hogy vagy a hőség miatt, vagy a foga jön, de előbb-utóbb majd abbamaradnak a hajnali ébredések. Napközben már egész sokáig eljátszik egyedül, továbbra is nagyrészt hason fekve. Már határozottan nyúl az elérakott tárgyak felé, és nagy örömmel meg is kaparintja, majd rögtön meg is kóstolja azokat.
(Apa: ma, a strandon kihasználtam, hogy Szezka mindent megkóstol, és elé tettem a hideg dobozos sört. A kontrasztos grafikája, meg gyöngyözött rajta a lecsapódott pára is, szóval tetszetős egy ojjektum volt. Odáig jutott a rajongásban, hogy amikor úgy gondoltam, hogy már eleget nyalogatta a hideg sörösdobozt, és elvettem előle, nyafogni kezdett. Ahogy visszakapta és nyalogathatta, egyből elégedett hangon nyammogott rajta tovább. Elveszem, nyafog, visszateszem, nyammog. Egy percig játszottuk ez, majd anya le is videjózta telefonnal, arra az esetre, hogy valaki nem hinné el :) Ha hazaértünk és nem leszünk ennyire lecsámpulva technikailag, fel is tesszük, ha jól sikerült. Visszaadom a szót Anyának :) )

Szinte bármi felkelti az érdeklődését, a lángosos papírtól kezdve a kezünkön át a textilpelusig. Vannak kedvencek, a nagyon színes csacsi és a fekete-fehér boci nagy haverok. A csacsit a hordozója fölé szoktuk lógatni, olykor nagy bunyókat csap vele, majd kibékülnek és úgy alszik el Szezi, hogy egyik kezével a szamár lábáról lógó karikába kapaszkodik és szopja az ujját, a másik kezével meg átöleli a plüssállatot. Az utóbbi mókát főleg az autóban adja elő. Az előző bejegyzésben panaszkodtam, hogy Szezivel nagyon nehézkes az utazás. Azóta eltelt kb. 3 hét és minden megváltozott. Két hete Budapesten jártunk, és csak egyszer-egyszer kellett megállni az oda-vissza úton enni és kicsit nyújtózni, még a negyven perces dugóbanállást is átaludta Szezka. Most amikor a Balatonra jöttünk, meg egyenesen álomgyerekként viselkedett. Induláskor bevágta a szunyát, Kaposváron ébredt (Huby szerint csak azért, mert megálltunk) majd, amikor tovább indultunk visszaaludt, és csak a szálloda utcájába fordulva nyitotta ki a szemét. A kocsiban alvást nagyban segíti, hogy most már szinte bármilyen pozícióban megtalálja Szezka az ujját, ülve, hasonfekve, a karunkban tartva, vagy a kendőbe kötve megy a cummogás. A kendőt továbbra is imádjuk, sajnos a kölcsönzött rugalmas JPMBB-t hamarosan vissza kell adnunk, de már meggyőztem Hubyt, hogy veszünk egy sajátot. Már csak a színét kell eldönteni, szerintetek? (A narancs-keki és a szürkészöld-pisztácia között hezitálok.)
http://elj.hu/natur-es-biobolt/baba-mama-gyerek/hordozokendo/rugalmas-kendok

Megvolt az első kimenőnk Hubyval. Ez amolyan főpróba volt, a jövő heti esküvő előtt, ahol mindketten dolgozunk majd. Anyukám átjött este hat körül, Szezit megetettem, majd magukra hagytuk őket. Mi egy munkamegbeszélés után barátokkal találkoztunk. Csak egyszer hívtam fel anyukámat, mert Pécsre már megérkezett a vihar és szólni akartam, hogy hamarosan Mislenybe ér, de addigra már a lakásban voltak. Aztán az étteremből még egy sms-t írtam, de elég sokszor nézegettem a telefonomat. Kb. este tízre értünk haza, anyukám boldogan mesélte, hogy Szezi nagyon jó baba volt. Séta után játszottak kicsit a szőnyegen, anyu megetette lefejt anyatejjel cumiból gond nélkül. Aztán Szezka játszott még kicsit az ágyában, és szépen elaludt. Ez van, ezt lehet is ám szeretni :)

 Az élet továbbra is vidám tehát a Hubay családnál, leszámítva a szülők kisebb összezördüléseit, de lassan mi is visszatalálunk egymáshoz. Szezka meg csak nő-növöget, és már azt találgatjuk, vajon mi lesz az első szava.