Anya munkába áll

Az élet kemény, a gazdasági válság Hubayékhoz is begyűrűzött... Na jó nincs ekkora gond, de a címben olvasható állítás igaz. Szeptember 3-ára bevállaltunk egy esküvőt. Illetve kettőt. Az egyiket Huby fotózza, a másikat én. Az én fotózásom rövid lesz, csak kb. 4 óra, de Szezit nem hagyhatom ennyi időre táplálék nélkül. Így aztán jött a dilemma, hogy adja majd az alkalmi bébiszitter - Anya, apa, vagy hugi - a tejet Szezinek. Az egyértelmű volt, hogy lefejt anyatejet kap, csak azt nem tudtam még hogy pohárból vagy cumiból adjuk-e neki. Minden esetre főpróba nélkül biztos nem vágunk bele a dologba, és a tegnapi nap adta magát, mert reggel muszáj volt lefejnem a tejet az egyik ciciből annyira feszített. Tehát ott volt a hűtőben a deci anyatej kis cumisüvegben, csábítóan hivogatott, és azt mondogatta: gyerünk vágj bele, Huby is örülni fog, hogy etetheti Szezit. A másik hang meg azt mantrázta, hogy: van szíved a szopás örömétől megfosztani a pici fiad? Aztán győzött a józan ész és az esti lefekvés előtti szoptatást Hubyra bíztam. Nagyon izgultam, és Szezinek elmondtuk, hogy mi fog történni és miért van szükség erre. Huby leült a szoptatós fotelba, karjában Szezi én meg adtam a langyos cumisüveget a kezébe. És lőn csoda: Szezi egy nyikkanás nélkül bekapta a cumit és szépen szívta belőle a tejet. Én meg csak néztem őket és egy picit féltékeny is voltam, de közben nagyon nagyon boldog. Jó volt látni a boldogságot és megelégedettséget az arcukon.