Anya és apa nagy napja

Sziasztok, Szezi vagyok a pocakból. Talán azt gondoljátok, hogy odabenn, csak csendben kuksolok és naphosszat csak lubickolok, meg a köldökzsinórral játszom, ám nagyon is tévedtek. Folyamatosan figyelek, látok, hallok, érzek, így én fogom nektek elmesélni Anya és Apa nagy napját.

A szüleim már több mint négy éve ismerik egymást, és egy pár hónappal ezelőtt elhatározták, hogy összeházasodnak. Sokan azt gondolták, hogy csak azért mert én érkezem és hogy tutira Hubaynak hívjanak majd, ám ezt Apa mindig megcáfolta és azt mondta, hogy azért mert szeretik egymást. Már a lánykéréskor megbeszélték, hogy még mielőtt kibújok a világra, tartanak egy polgári szertartást, apa elképzelése szerint két tanúval. Ezek szerint nem ismerte elég jól anyát, amikor ezt kitaláta, mert addig ment az alkudozás, szervezés, míg végül összesen nyolcan ünnepeltek.

Anya egy picit nyűgösen ébredt, pedig próbáltam aludni hagyni, mégis émelygett kicsit és a hasa is mintha fájt volna, aztán rájött, hogy ez az esküvője napja, és talán izgul egy picit. Apa bezzeg jól aludt, igaz ő előző éjjel kukorékolt, állítólag, csak pár órára bírta lehunyni a szemét. Nem tudjuk miért, mert ő biztos nem izgult... :)
Csak egy icipicit késtünk Anyával Mikitől (ő a fodrász). Miközben mosták és szárították Anya haját (egyszerre hárman) megérkezett Nóri (ő a Nagynéném, Anya húga) és csinált pár képet, majd elküldték virágért, amit Anya hajába terveztek beletűzni. Anya nem egy izgulós típus (áááá dehogy - Anya megjegyzése) ám a nagy napra bebiztosította magát, és Zsófit, a tanúját is a fodrászhoz hívta. Így már egy csomó ember sürgött-forgott körülötte, és ettől igencsak meghatódott. A frizura már majdnem elkészült, már csak a virágra vártak, ám Nóri csak nem érkezett. Picit aggódtunk, aztán egyszer csak beviharzott és elmesélte, hogy az eladó nem nagyon tudott a virágról, akkor kezdte el feltűzni a fésűre, amikor odaért, és még pénzt sem fogadott el érte. A lényeg, hogy Anya haja nagyon szép lett.

Elégedetten sétáltunk át Dórihoz a sminkeshez. Én továbbra is próbáltam nagyon jól viselkedni, de néha kicsit rugdosni kellett Anyát, mert rosszul ült a székben és olyankor picit összenyomott engem. Dóri, ha ez lehetséges egyáltalán, még szebb királylányt varázsolt Anyából, majd Zsófi segített neki felöltözni. Nóri közben folyamatosan dokumentálta az eseményeket.

Mindeközben, Apa otthon készülődött, és várta Szabit (ő a nagybátyám, Anya testvére, és lehet, hogy az ő nevét kapom majd, juhéé) aki pontban tízkor érkezett. Ittak egy kávét, majd elindultak a lufikért. Anya ugyanis lufimániás és szerette volna, hogy a fotókon ilyen kellékek is legyenek...

Épp harangoztak, amikor kiléptünk a sminkestől és gyönyörű napsütésben sétáltunk fel a Boldogság Házához. Anya egy picit kezdte azt érezni, hogy most már lassan izgul és amikor meglátta az apukáját (aki az én nagypapám lesz) érezte, hogy hamarosan zsebkendőre lesz szüksége. Mindenki dicsérte Anyut, hogy milyen szép, és aztán lenn hagyták a házasságkötő terem előterében, míg odafenn leültek a vendégek és folytak az utolsó simítások. Éreztem, hogy Anya most mindjárt sírni fog, de szurkoltam neki, hogy bírja ki még egy kicsit, ha már Dóri annyit dolgozott a sminkjén. Egyszer csak lejött Apa is és kézenfogva felsétáltak. Mialatt bementek a terembe, egy klassz zene szólt, annyit értettem belőle, hogy I was made for loving you baby - aztán eszembe jutott, hogy hallgatták már ezt a dalt többször a szüleim, és valamiért ez a közös daluk és annak ellenére, hogy nem tipikus esküvő zene, nagyon szeretik, így erre vonultak be.
Barbara az anyakönyvvezető nagyon szép dolgokat mondott, és Anya amint körülnézett a teremben és meglátta a zokogó Nórit, a pityergő Anikót (Anya pótanyuja), a könnyes szemű Tibipapát, a tanúkra már rá se mert pillantani, de lehet, hogy nem is látta volna őket, mert ő is bőgött. Közben viszont - mivel nagyon hiú - a sminkjére gondolt és próbált nevetni, mert azért örült, és hát zavarban is volt. Szerencsére ott ült mellettünk Apa, akinek lehetett szorongatni a kezét, meg ránézni, és néha picit hozzábújni. 

Az igent mindketten ügyesen kimondták, én is hallottam, a gyűrűket a fotós kedvéért szépen lassan húzták egymás ujjára, és rendesen, hosszan csókolóztak. Büszke voltam rájuk idebenn. Barbara még mondott dolgokat, a szeretetről, meg a családról, Anya közben engem is simogatott, és tovább hüppögött, majd Apával és a tanúkkal aláírtak egy nagy könyvet, amibe azt is beleírták, hogy majd a Hubay nevet kapom. Sajnos a keresztnevemet nem írták oda, így ezen még mindig töprengenek Anyuék, remélem májusra rájönnek végre, én nem mondhatom meg nekik, mert még nem fogok tudni beszélni. Bár a Szezi nekem tetszik és hallgatok is rá, de azért bízom benne, hogy rendes nevem is lesz, amivel majd csajozhatok és elmehetek állásinterjúkra.

A szertartás után ebédelni ment a társaság. Egy picit előbb értünk oda a Replaybe, mint ígértük, így Anya még pont látta, hogy Anett az utolsó simításokat végzi az asztalunkon. Nagyon meghatotta, hogy milyen szép terítékkel várták őket. Anya finomat evett, és nagyon vidám volt, jó hangulat volt egész idő alatt. Persze a pityergés megint nem maradt el, mert a kapott ajándékok ismét meghatották. Anikó szülei egy nagyon szép virágcsokrot küldtek, Anikótól pedig egy aranykarkötőt kapott Anya, amit még ő is az anyukájától kapott, és sokáig hordta, de úgy érezte, most itt az idő, hogy tovább ajándékozza. Tibipapától egy szép képet kaptak a szüleim, Zsófitól, pedig egy nagyon praktikus csomagot, csupa hasznos dolgot, amire friss házasként szükségük lesz majd :)

Az ebéd után még hátravolt egy nagy móka, a fotózás. A szüleim ezt nagyon várták, főleg Anya (említettem már, hogy picit híú?) több kellékkel is készültek, de a képek majd önmagukért beszélnek. Szabi volt a fotós, Nóri és Zsófi segédkeztek, Tibipapa pedig videózott. (Hamarosan majd a kisfilmet is láthatjátok). Anya jól elfáradt, pedig én még mindig annyira jó baba voltam, csak keveset mocorogtam, hagytam hadd élvezze a nagy napot.

Este hétkor azonban még volt egy jelenésünk. Apa tanúja, Gabi szervezett egy összejövetelt. A modellügynökség egykori és jelenlegi modelljei gyűltek össze, szép létszámban, persze ezen ismét meg kellett hatódni. Nóri is ott volt (mint egykori modell) és készített pár képet. Bár Zsófi és Melinda nem tudtak eljönni - mivel külföldön élnek épp - mindketten írtak egy-egy nagyon szép levelet. A lányok és Gabi nagyon helyesek voltak, mindenki Anya pocakját simogatta és noszogattak, hogy adjak életjelet odabentről. Hát bevallom őszintén, a nap végére már én is elfáradtam (nem volt könnyű követni, hogy most épp sírunk vagy nevetünk) úgyhogy csak egy-egy pici rúgással jeleztem, hogy ott vagyok.

Este tízkor már otthon is voltunk, és sok-sok gyertya között Apa olajozta Anya hasát, és közben engem is simogatott, masszírozott. Ezt nagyon szerettem, klassz zárása volt ennek a szép napnak.