Szép tájak, az angol sofőrök, és az angol időjárás
Önmagunkhoz és az előző napi nemalváshoz képest korán keltünk. Az ég borús volt, de megnyugtattam Hubyt, hogy lesz itt még napsütés is. Az időjárásjelentés is engem igazolt, ugyanis azt írta, hogy eleinte felhős lesz az ég, lehet, hogy esni is fog, és egy kis napsütés is várható. Épp csak havat nem jósolt. Így aztán könnyű eltalálni. Itt jegyezném meg, hogy momentán 15 fok körül van Yorkshire-ban, ha kisüt a nap, akkor ez felmehet egészen húszig is, de ez a maximum. Három réteg ruha van rajtam, plusz széldzseki (de ezt a képeken úgyis látjátok).
Hubynak bárányokat és szép tájat ígértem aznapra, így Skipton érintésével Settle felé vettük az irányt. Én vezettem, és mondtam Hubynak, hogy ha szép dolgot lát szóljon és megpróbálok megállni. A szép dolgok elég hamar jöttek és sűrűn követték egymást. Balra szélerőmű, jobbra hatalmas golflabdának álcázott radarok, jobbra bárányok, balra tehenek. És persze szép táj. Mivel aznap reggel még nem kávéztunk, egy útszéli pub-nál is megálltunk. Teljesen üres volt délelőtt tízkor, miután kértünk két latééé-t (magyarul tejeskávé, de az angolok marha viccesen ejtik) egy kanapéra ültetett minket. Nagyon mókás volt ott kávézni.
A következő szép tájtól csak messze tudtunk megállni, így sokat kellett visszasétálnunk az út szélén, úgy hogy közben rengeteg autó húzott el mellettünk. Ez is csak megerősítette bennünk azt, amit addig tapasztaltunk az angol vezetőkről. Tök nyugisak. Senki nem dudál, nem mutogat, nem előz vadul. Mindenki mindenkinek mindent megköszön (nem csak a közlekedésben) ha lehet háromszor. Az út szélén sétálókat (adott esetben minket) mindenki totál nyugodtan kikerüli. Ha szűk az út és csak úgy fér el két autó, hogy az egyik félreáll, a másik mosolyogva megköszöni. Na igen és a mosolygás. Ez hiányzott Angliából, már tudom. A reggeli vásárlásnál a szupermarketben a pénztáros kedvesen megkérdezi, hogy mindent megtaláltam, amit kerestem? Kérek szatyrot? Segítsen a pakolásnál? És végig mosolyog és nem olyan műmájer módon ahogy az amerikaiak.
Na de vissza az útra, mert közben Skiptonba értünk, ahol én több mint egy évet éltem, de ottjártunkkor az éhségem erősebb volt így nem álltunk meg csak át autóztunk a kis városon.
Settle volt a következő megálló, ott is a Ye Olde Naked Man kávézó, ahol kb. fél évet dolgoztam és ahova nagyon szerettem volna visszamenni. Reméltem, hogy találkozok majd régi munkatársakkal, és ott is volt Jill, aki megismert, és pár szót beszélgettünk. Egy jacket potato és egy szendvics társaságában kiültünk a kávézó elé és a főtéren zsongó kis vásárt néztük. Na meg az angolokat. A tipikus angolokat. Settleben még egy jó dolog volt, és ez később több helyen is előfordult: a nyilvános vécé. A parkolóban volt és ingyenes és nem mondom, hogy csillogott, de tiszta volt és volt papír és volt szappan és volt melegvíz és minden automata volt. És az egész tetőtől talpig fémből volt. Olyasmi mint nálunk az autópályákon, csak nem volt olyan büdös. Sőt Malham-ben a National Park bejáratánál kifejezetten illatos volt.
Malham-be eredetileg még több birka megnézése és lefotózása érdekében mentünk, illetve egy tavat is kinéztünk. Ám félúton Huby meglátott egy nagyon érdekes sziklás fennsík szerűséget ahol MEG KELLETT állni. Igaza volt. Olyan helyeken jártunk mint még soha előtte, de ezt a képek adják vissza igazán. Rengeteget gyalogoltunk, kb. 3 órát voltunk ezen a helyen és majdnem folyamatosan mentünk, vagy szikláról sziklára lépkedtünk-ugráltunk. Én mindig mondtam, hogy na jó még addig a kerítésig elmegyünk aztán visszafordulunk. Ezt eljátszottuk kb. 4-szer, de nem bántam meg, hogy Huby unszolt, mert iszonyat jó helyeket találtunk. Sajnos a nap nem akart látni minket, így mi sem láttuk őt, csak egyszer kétszer bújt ki egy-egy felhő mögül. Így Huby szerint csak közepes képeket csináltunk, de azért a hangulatot visszaadják nagyon.
Malham-be eredetileg még több birka megnézése és lefotózása érdekében mentünk, illetve egy tavat is kinéztünk. Ám félúton Huby meglátott egy nagyon érdekes sziklás fennsík szerűséget ahol MEG KELLETT állni. Igaza volt. Olyan helyeken jártunk mint még soha előtte, de ezt a képek adják vissza igazán. Rengeteget gyalogoltunk, kb. 3 órát voltunk ezen a helyen és majdnem folyamatosan mentünk, vagy szikláról sziklára lépkedtünk-ugráltunk. Én mindig mondtam, hogy na jó még addig a kerítésig elmegyünk aztán visszafordulunk. Ezt eljátszottuk kb. 4-szer, de nem bántam meg, hogy Huby unszolt, mert iszonyat jó helyeket találtunk. Sajnos a nap nem akart látni minket, így mi sem láttuk őt, csak egyszer kétszer bújt ki egy-egy felhő mögül. Így Huby szerint csak közepes képeket csináltunk, de azért a hangulatot visszaadják nagyon.
Hazafelé újabb exmunkahelyet látogattunk meg, a Harrogate-i KFC-t ahol Larissa és Inga üdvözölt minket kitörő örömmel, ha már ott voltunk vacsiztunk is, és megállapítottuk, hogy a magyar KFC-ben sokkal finomabb a kaja. Fél tízre értünk haza, a többiek már aludtak és mi is hamar követtük jó példájukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése