Ha az első pár óra ottlét után megkérdezitek milyen Dubrovnik gyerekkel, azt mondom szívás. Nagyon nagy szívás. Aztán miután találtunk egy helyet ahol volt kávé és fagyi, kicsit lehiggadtunk, és lejjebb adtuk az igényeinket egy egész jó kis kiruccanás kerekedett a dubrovniki túrából.
A nap kisütött kedd reggelre, de hűvösnek tűnt a levegő. Próbáltam utánanézni a várható időjárásnak, de nagyon eltérő előrejelzéseket találtam. Abban az összes megegyezett viszont, hogy 25-26 foknál nem lesz több ma, ezért úgy döntöttünk, hogy kirándulni megyünk. Mindketten régóta szerettünk volna újra eljutni Dubrovnikba, így naivan arra gondoltunk, hogy jó kis kiruccanás lesz. Próbáltam kicsit utánaolvasni a neten, hogy milyen gyerekeknek is izgalmas dolgok vannak. A kabinos felvonó (amit egyébként siklótól a libegőn át mindenfélének tituláltak, de valójában kabinos felvonó) a várfal mind vonzó volt egészen addig, míg a belépő árát meg nem tudtuk: Mindkét helyre 120 Kuna/fő, és 50 a gyerek jegy (4 éves kortól). Még ezt is benyeltük volna, hiszen nyaralunk, de valahogy odaérve inkább a csavargást, bóklászást választottuk. Csak előbb idegrohamot kaptunk. Szépen sorban. Huby kezdte, amikor meglátta, hogy óránként 40 kuna a parkolás. Ráadásul nehéz is parkolót találni. Végül sikerült, ráadásul úgy, hogy egy helyi ember privát parkolóját foglaltuk el, és Huby felére lealkudta az árát. Kétszáz helyett száz kunáért maradhattunk ott egész nap. Igaz azt ígértük, hogy csak 3 órát leszünk. (Kicsit több lett.) A felvonó közelében találtuk ezt a helyet, a fiúk rollerrel és bringával indultak a fiúk a város fele, mi meg battyogtunk utánuk. Mivel már mindenki éhes volt, egy pékségben választottak a fiúk maguknak bagettet és fánkot, én két üzlettel odébb egy szendvicsezőben találtam magunknak hamburgert és melegszendót. Ezeknek még elég elfogadható ára volt, később jöttek csak a brutál dolgok. Jóllakottan indultunk le az óvárosba, nem is emlékeztem már erre, hogy szűk utcán, lépcsőkön lehet lejutni. Nagyon hangulatos volt. A fiúknak is tetszett. Aztán leértünk és bevallom nagyon meglepődtem a tömeg láttán. Tudtam, hogy Dubrovnik népszerű hely és az útikalauz is említette, hogy zsúfolt. Oké nyáron. De most szeptember van. Hát ez senkit nem zavart. Engem ők annál jobban. Meg az, hogy a fiúk őrületes sebességgel lavíroztak az emberek között a bringával meg a rollerrel. Folyamatosan kiabáltam utánuk, hogy lassan, óvatosan. Mindezt persze azért is, hogy lássák van a két zsiványnak anyja és próbál mindent megtenni azért, hogy ne okozzanak balesetet. Végül csak Szezi ujjára lépett rá egy hölgy, de arról sem tehetett igazából senki. Már egy ideje sétáltunk, amikor eszünkbe jutott, hogy ihatnánk egy kávét. Na itt kezdődött a második kiborulás. Mert kiderült, hogy nagyon kevés készpénzünk van, a fiúk ennének egy fagyit, így olyan helyet próbáltunk keresni, ahol van fagyi, kávé és lehet kártyával fizetni. Felejtős. Ahol volt kávé, és lehetett kártyával fizetni, ott egyrészt nem volt fagyi, másrészt a kávé annyira drága volt, hogy nyaralás ide, nyaralás oda, fájt volna érte a szívem. Konkrétan 30 kuna volt egy bjlea kava (latte vagyis tejeskávé), ami amúgy 10-12. Ahol fagyi volt, ott nem volt kávé, ha mégis akkor kártyát nem fogadtak el. A fiúk a fagyiért sírtak, én kávéért, Huby készpénzért. Ez így leírva elég mókás, de mi akkor totál kiborultunk, főleg én. És már fogalmaztam magamban a blogbejegyzést miszerint, Dubrovnik drága, sznob, tömeg van és gyerekekkel hatalmas öngól. El is indultunk hazafelé, nagy dérrel-durral, amikor egy mellékutcában találtam egy kávézót. Ahol volt fagyi és normális áron adták a kávét. Kártyával nem lehetett fizetni persze, de azt mondtam, hogy oké elég volt, üljünk le higgadjunk le. Ez annyira jól sikerült, hogy egész jókedvünk kerekedett. A fiúk rájöttek, hogy az utca köve annyira csúszós, hogy seggen lehet csúszni rajta. A kávé finom volt és találtam még száz kunát a pénztárcámban eldugva. Na itt felröhögtünk Hubyval. Az egész dráma tök felesleges volt. Innentől lazultunk és sétáltunk még kicsit. Találtunk egy teret galambokkal, meg sok emberrel, de már ez sem zavart. Se a szemerkélő eső. Ettünk még két nagy adag sültkrumplit (elfogadták a kártyát) aztán elindultunk a kocsihoz. Végül a várfalat és a felvonót is kihagytuk, talán majd ha nagyobbak lesznek a fiúk. Bár csak nektek bevallom, hogy látva a magasságokat én egyiket se erőltettem. Nem tudom melyiken jött volna elő jobban a tériszonyom. Hazafelé még egy szivárványban és egy csodás naplementében is gyönyörködhettünk. A fiúk kb. öt perc alatt elaludtak a kocsiban, nekem se kellett sok hogy kidőljek.
Dubrovnik röviden összefoglalva gyönyörű, de még szeptemberben is rengetegen vannak és nagyon drága az óváros. Lehet találni persze kis utcákban olcsóbb helyeket, illetve nagyon sok kis pizzázó, szendvicsező van, ahol azért a mezei turista is talál magának harapnivalót. Gyerekkel csak akkor érdemes nekiindulni, ha nagyon lazák vagyunk és nincsenek elvárásaink, valamint van nálunk elég készpénz. Esetleg termoszban kávé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése