BLW (Baby Led Weaning) Igény szerinti hozzátáplálás elmélet és gyakorlat

Régóta ígérgetem nektek ezt az írást, most végre van egy kis időm és energiám, összeszedtem a gondolataimat úgyhogy akkor bele is vágok. Először arra gondoltam, hogy írok egy posztot a BLW-zés elméletéről majd a gyakorlatról külön, de az elméletet összegző cikket olvasva rájöttem, hogy a legjobb, ha mindjárt az adott résznél leírom, hogy is néz ez ki nálunk a gyakorlatban.

Az alábbi sorok forrása a Mamami weboldal: www.mamami.hu

(A cikk szövege a GNU Free Documentation License feltételei szerint használható fel, a Wikipedia Baby Led Weaning szócikke alapján készült.)

"Mi az igény szerinti hozzátáplálás és mik az előnyei?

A módszer lényege, hogy a csecsemőt körülbelül 6 hónapos korától különböző szilárd ételekkel kínáljuk. Kezdetben csak felveszi és megnyalogatja az ételt, majd csak később jut el az evésig. Az első önálló evéskísérletek során a baba felfedezi az ételek tapintását és ízét. Ekkor még általában nagyon kevés ételt nyel le, de hamarosan megtanulja lenyelni és megemészteni amit kínálnak neki. A szoptatást a hozzátáplálás mellett is folytatjuk és az első 12 hónapban a tejjel mindig a szilárd táplálék előtt kínáljuk.

Az igény szerinti hozzátáplálás a hangsúlyt az ételek ízének, textúráják, színének és illatának felfedezésére helyezi. A baba diktálja a tempót az étkezésnél, ő dönti el, hogy melyik étellel foglalkozik. A hagyományos módszer, azaz a pürésített ételek szájba kanalazása helyett egy tányér vegyes ételt kínálunk neki, amiből választhat."

Eleinte csak egyféle étellel kínáltam Szezit. Először almával kezdtük, majd brokkolival folytattuk. (Csak egészben szabad az almát adni, úgy nem tud nagy darabot leharapni belőle) Aztán répa, majd karfiol, és krumpli következett. Nyolc hónapos volt, amikor először kapott vegyes ételt, illetve többféle zöldséget egyszerre. Most épp a krumpli a kedvence, álatalában kiválogatja a többiek közül és csak azt eszi meg. Nagyon fontos, hogy az étel, amivel kínálom megfelelő állagú és hőmérsékletű legyen. Nem lehet se túl puha, se túl kemény, különben Szezi nem kér belőle. Ebből is látszik, hogy milyen okos már most és pontosan tudja mi kell neki.

"A baba leghatékonyabban úgy tanul, ha megfigyelhet és utánozhat másokat, így a családdal együtt való étkezés és a család ételeinek fogyasztása elősegíti a hozzátáplálás sikerességét. Vannak babák akik nem fogadják el a kanállal kínált ételt, de boldogan falatoznak ha önállóan etethetik magukat. Az önálló evés elősegíti a gyermek mozgásfejlődését, különösen a szem-kéz koordinációt és a rágást. Ösztönöz az önállóságra, és az étkezéseket stresszmentessé teszi."

Szezit eleinte ebédre kínáltam ezzel-azzal, majd reggelire is tettem elé falatokat, főleg azért, hogy mi magunk is nyugodtan reggelizhessünk. Van, hogy érdekli amit kap, van hogy nem. Tegnap például rámozdult az almás-banános-zabpelyhes sütire, ma a banán darabokat magában csak matatta. Egy óra körül mindig kap valamit, amikor mi is ebédelünk, délután álatalában együtt megeszünk egy almát vagy egy körtét. (Együtt: ha Szezi befejezte a csócsálást, én befejezem az almát :) )

Az evésnek nem mindig lát neki azonnal. Van, hogy először csak megfogja megnézegeti az ételt. Aztán ütögeti kicsit, vagy tologatja a tálcáján. Aztán a szájához emeli. Fintorog. Majd kicsit mást csinál, és aztán újra megpróbál egy falatot, és aztán már enni kezd. De az is előfordul, hogy azonnal eszik, ahogy a székébe teszem.

Általában onnan tudom, hogy befejezte az evést, hogy elkezdi a földre dobálni az ételt és feláll a székében. Olyankor még egyszer vagy kétszer megpróbálom visszaültetni, de ha nem érdekli az étel akkor inkább abbahagyjuk. 
Általában szoptatás után negyed órával kínálom szilárd étellel és evés után újra megkínálom anyatejjel, ha esetleg szomjas lenne. Ritkán kér.

"Mikor kezdődjön a hozzátáplálás?

A babák általában 6 hónaposan kezdenek el önállóan enni, bár egyesek már 5 hónaposan nyúlnak az ételért, mások csak 7 vagy 8 hónaposan. A módszer lényege, hogy testreszabott: a hozzátáplálás menetét minden baba egyéni fejlődése határozza meg. Az Egészségügyi Világszervezet és számos egyéb szervezet ajánlása szerint sem szükséges a hozzátáplálás megkezdése 6 hónapos kor előtt. Ekkorra pedig a baba emésztő szervei és mozgásfejlődése képessé teszik az önálló táplálkozásra. A gyermek emésztő rendszere a 4. és 6. hónap között éri el a megfelelő fejlettséget. Hat hónaposan a babák megtanulnak nyelni és fogni, így ez ideális kor a kézzel megfogható ételek bevezetéséhez. Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy az emésztőszervek fejlődése párhuzamosan történik a baba önálló étkezésre való felkészülésével. Az igény szerinti hozzátáplálás tehát a gyermek természetes fejlődését követi. Nagyon fontos, hogy ne fogjunk hozzá mielőtt azt látnánk, hogy képes megbirkózni a szilárd táplálékkal. Erre utaló jelek: a baba már tud ülni segítség nélkül, lelkesen részt vesz az étkezésekben, és talán már meg is próbál az étel után nyúlni és azt a szájába tenni. Elkezd az ujjaival apró dolgokat felcsippenteni, tud és akar rágni."

Szezi nagyjából 7 hónapos volt amikor igazából elkezdtük a hozzátáplálást. Ennek elég prózai okai voltak. Először is nem ült még stabilan és etetőszékünk sem volt. Így eleinte az ölemben ülve kínáltam almával. Ez volt az első találkozása szilárd étellel. Először csak megnyalta, majd az apró fogával (az első foga hat, a második hét hónapos korában nőtt ki, mindkettő alul) farigcsálni kezdte. Azóta is nagy kedvence ez a gyümölcs. Aztán kaptunk kölcsön egy etetőszéket és a következő étel amivel kínáltam a brokkoli volt. Párolva adtam neki. Először csak nézegette, majd a szájához emelte és fintorgott. Aztán már a szájába is vette, kicsit rágcsálta, majd elengedte. Ez így ment egy darabig, szinte semmit nem nyelt le, csak minimális adagokat, igazából csak barátkozott az étellel. Aztán elkezdett a szájába tömködni mindent, amit a tálcán talált, és már rágni is próbált, vigyorogva és hm hm hangok kíséretében.  Aztán elkezdte lenyelni is a falatokat. Eleinte furcsa volt neki, hogy szilárd ételt nyel olyankor köhögött, néha picit öklendezett is.

Most kilenc hónapos, és kisebb falatokat a szájába vesz, megrágja (még elsősorban az ínyét használva) és szépen lenyeli. Ha túl sok az étel a szájában, vagy túl nagy falatot vesz be akkor kiköpi. A metszőfogait még nem igazán használja harapásra, tehát inkább próbálok akkora falatokat adni neki, amit a szájába tud tenni és elrágni. Mivel elég puha az étel nincs szüksége még örlő fogakra a rágáshoz. Az aktuális kedvence a krumpli, szinte mindig kiválogatja a többi étel közül, de a sütőtököt is szívesen eszi.

"Biztonság

A szülők szemében a babák etetésének megszokott módja a pürék kanalazása, így felmerül a kérdés, nem veszélyes-e ilyen fiatalon a kezükbe szilárd ételt adni. Valójában a baba általános fejlődése összhangban van azzal ahogy az étellel bánni tud. Amíg nem tud rágni, addig nem képes az ételt a szájában hátratolni. A rágást viszont csak azután sajátítja el, hogy meg tudja fogni és a szájába tudja tenni a dolgokat.

Ha egy darabka étel a baba torkába kerül azonnal megszabadul tőle: elkezd öklendezni és kiköhögi. A módszert megalapozó kutatást végző Gill Rapley szerint ez általános és veszélytelen jelenség, a természet megoldása a félrenyelés elkerülésére."

Bár hála Istennek Szezi torkába még nem került túl nagy falat, előfordult már hogy túl sok ételt tömött a szájába, vagy túl nagy falatot harapott amivel nem tudott megbirkózni. Minden esetben (kb. háromszor fordult eddig elő) öklendezett és kiköpte. 

Az ételt nem szabad a baba helyett a szájába helyezni. Ha a baba nem képes megfogni és felvenni az ételt, akkor valószínűleg arra sem képes, hogy megrágja és lenyelje azt. Fontos továbbá, hogy egyenesen és megtámasztva üljön az étkezések alatt, és soha ne hagyjuk magára amikor önállóan eszik.

(Egyetlen egyszer történt eddig, hogy kanállal etette a férjem Szezit, mert a sárgabarackot lefagyasztva tettem el és majdnem teljesen folyékonyra olvadt fel, nem lehetett igazából megfogni. Ez pedig a következőképpen történt: barack a kanálba, közelít Szezi felé, majd 10 centire a szájától megáll, és vár, míg Szezi meg nem fogja a kanalat és bele nem húzza a szájába. Persze nem mindig a száránál fogta meg, hanem sokszor az öblös részénél, de a lényeg az volt, hogy még akkor is ő "etette magát".)

Szezi mostanra (9 hónapos) olyan tökélyre fejleszette a fogást, hogy a két ujjával csipegeti fel a falatokat. Persze előfordul még most is, hogy nem talál a szájába, olyankor próbálkozik újra. 

Két hónapja BLW-zünk és én mindenkit aki nyitott az ilyesmire biztatok, hogy próbálja ki. Ám nagyon fontos, hogy bízzunk magunkban és főleg a gyerekünkben. Jó alapja a BLW-zésnek az igény szerinti szoptatás. Úgy gondolom az is a bizalomra épül, hiszen nem az órát nézzük, nem a mérleg kijelzőjét lessük, hanem a kisbabánkat figyeljük. Az ő jelzései alapján etetjük és bízunk benne, hogy tudja mikor van szüksége ránk. Bár nem kapcsolódik ide szorosan, de én mindig fontosnak tartom megjegyezni, hogy az anyatej nem csak étel, hanem ital is (ez a BLW során is fontos) és persze legjobb anya cicijén megnyugodni, vigaszt keresni. Tehát a szoptatás nagyon fontos az anya-gyermek kapcsolatban is. Egy igény szerint szoptató anyuka ismeri elég jól a gyerekét ahhoz, hogy bátran belevágjon az igény szerinti hozzátáplálásba is. Természetesen én is izgultam egy kicsit eleinte és volt, hogy aggódó arckifejezéssel néztem a gyerekem próbálkozásait. Olyankor a férjem biztatott és figyelmeztetett, hogy ne felejtsek el bízni a fiunkban.

Természetesen sok károgóval és aggódóval is találkoztam ez alatt a két hónap alatt. A legfőbb problémájuk az volt, hogy a gyerek nem jut elég táplálékhoz a BLW-zés során, így biztos éhes. Mivel ma napig az anyatej Szezi fő tápláléka ezért nem éhezett, a szilárd ételt eleinte csak kóstolás céljából kapta, most már amolyan kiegészítésként. Tehát a BLW célja eleinte nem a jóllakás és nem a szoptatás kiváltása, hanem a kóstolgatás, az új ételekkel való ismerkedés. Úgy gondolom mire eljutunk odáig, hogy kiváltunk majd egy-egy szoptatást Szezi már ügyesen, megfelelő mennyiséget fogyasztva fog enni.

A másik aggodalom a félrenyelés, illetve torkán akadás volt. Na most Szezi az anyatejet is rendszeresen félrenyeli, olyankor köhög és folytatja tovább a szopást. A szilárd ételeket nem nyelte még félre eddig szerencsére, ahogy korábban is írtam, ha nagyobb falatokat tett a szájába, akkor nem nyelte le, nem is tudta lenyelni, hanem megszabadult tőle, kiöklendezte, kiköpte.

Nagyon jó érzés nézni ahogy a kilenc hónapos fiam egyedül eszik és nagyon jó érzés bízni benne és tudni, hogy mindig a számára megfelelő ételt eszi. Szóval folyatjuk és az élményeket megosztjuk fényképes receptek kíséretében.