2012. február 19., vasárnap

Borús napok


Mert a pufinyúl nagyfiúval sem mindig fenékig tejfel az élet és néha jönnek felhők az égre.  És most nem a fognövesztés miatti óránkénti kelésekre, vagy a kezdődő hisztikre gondolok.

Két dolog is szaporítja a homlokráncaimat mostanában. Kb. egy hónapja száraz foltok jelentek meg Szezi kezén és lábán. A térde és a könyöke körül. Mivel nem voltak pirosak és nem tűnt úgy, hogy viszket vagy fáj neki, nem nagyon izgattam magam miattuk. Aztán voltunk fejlődés neurológián és egy új doktornéni nézte meg Szezit. Bevallom sokkal szimpatikusabb volt mint az előző, és jó dolgokat is mondott. Tetszett neki, hogy Szezi önállóan eszik és hogy még mindig sokszor szopik. Miután látta Szezi száraz foltjait és mondtuk neki, hogy Huby pikkelysömörrel küzd, azt javasolta, hogy óvatosan bánjak a gluténnal és a tejtermékekkel, utóbbit ráérek másfél éves kora után bevezetni, főleg ha akkor is szopik még. Én azt is említettem neki, hogy a hússal is óvatosan bánnék, nem adnám neki egy éves koráig. Bólogatott erre is.  Sajnos a foltok egyre többen lettek és az esti fürdővíz hatására pirosodni is kezdtek, olyannyira, hogy Szezi már sírt ha a kádba ültettük, holott korábban az volt számára a nap egyik fénypontja. Aztán próbáltam picit utánajárni a dolognak és kiderült, hogy lehet, hogy nem is ekcémája van, csak egyszerűen kiszáradt a bőre a téli száraz levegőtől. Elkezdtem kenni egy itthon talált baba-testápoló mintával, majd elkészült végre a shea-vajas kence is. Három napja hidratálom és szinte eltűntek a foltok Szezi bőréről. Szóval úgy néz ki egy probléma megoldódott. Picit lazább leszek a kajákkal is úgy döntöttem. Múlt nap pl. mosolyogva végignéztem, ahogy Massimo barátja sütivel kínálta Szezit, az én kis mohókám meg persze elvette és a szájába tömte. Semmi baja nem lett tőle természetesen.


A másik probléma jobban aggasztott elsőre és még nem tudjuk mi is pontosan, február 27-ére kaptunk időpontot ultrahangra és vérvételre. Úgy kezdődött, hogy voltunk tanácsadáson és a doktornő nagyobbnak tapintotta Szezi máját. Hogy mihez képest nagyobb azt nem tudom pontosan, de lényeg, hogy elküldött minket további kivizsgálásra. Megnyugtatott (legalábbis próbált), hogy valószínűleg nincs komoly baj, elképzelhető, hogy Szezi vérszegény. Ott a rendelőben próbáltam tartani magam, de bevallom amikor hazaértünk néztem a földön játszó gyerekem és potyogtak könnyeim.


Olyan nehéz elképzelni, hogy bármi baja lehet. Remélem nincs is. Biztos ami biztos, én is elmentem a saját háziorvosomhoz és kértem egy beutalót, hátha én magam is vérszegény vagyok (terhesség alatt kellett vasat szednem), szóval jövő héten ennek is utánajárunk. Volt aki azt mondta, lehet, hogy nem is nagyobb Szezi mája, csak eleve az egész gyerek nagyobb mint a korának megfelelő átlag. Tényleg nem tudom, remélem hamarosan kiderül és megnyugodhatunk.

2 megjegyzés: