Apa közbeszól - már megint

Éppen most magyaráztam el Natinak, hogy ne felejtse el, hogy miért írja ezt a blogot. Határozott elképzelése van a "legtöbb" dologról, HISZ abban, amit csinál, és mindent körültekintően tesz, úgy, hogy a gyerek érdekeit tartja szem előtt, olykor még a magáéi elé is helyezi őket. (pl. alvás). És ami ehhez erőt ad neki (rajtam kívül, remélhetőleg), az Szezi. Mert Szezi (talán látszik a képeken...) egy kiegyensúlyozott, fejlett, boldog, jól táplált, vidám kisbaba, akiben mi is minden percben örömünket leljük.

A posztok tehát nem azért születnek, mert "a gyerekem ezt meg ezt csinál, úristen, most mi van?!", hanem azért, hogy akinek esetleg rokonszenves lehet az, hogy

• a kényelmes és trendi dolgok helyett a biológiai érveket tartja szem előtt,
• a gyereket akkor eteti meg, amikor éhes, és nem akkor, amikor a könyvek írják,
• ez szinte minden egyéb másra is vonatkozik, tehát a szoktatást nem a szülők érdekei vezérlik, hanem a gyerek SZÜKSÉGLETEI, részben ő irányíthatja a életét már egész kis korától
• addig szoptatja amíg csak lehet (a megfelelő időben elkezdett hozzátáplálással együtt), mert tudja, hogy az anyatej a legtáplálóbb dolog a világon, hiszen a természetben elég jól vannak a dolgok kitalálva,
• minden plusz nap, amikor még szoptatja a gyereket, a pici immunrendszerét erősíti, és ellenállóbbá teszi az allergiákkal, autoimmun-betegségekkel és a környezetével szemben,
• nem dől be az üzleti modellnek, ami arra építve duzzad, hogy a kismamák akkor érzik magukat kellően gondoskodónak, ha minden idióta terméket megvesznek a gyereküknek (ha bemegyek egy bama-mama boltba, annyi ökörséget látok a pulton, aminek a feléről azt sem tudni, hogy eszik-e vagy isszák, de sokan viszik ezeket, mert ők jó anyák és ez "kell a gyereknek". Tehát nem az felesleges és kellően drága kellékek vásárlásával nyugtatja a lelkét, hogy ő bizony jó anya, hanem azzal, hogy minél több időt tölt a gyerekével és minél jobban figyeli őt,
• a gyerekszülés után két héttel nem rohan vissza az anyuka dolgozni, mert ez nem egy kipipálandó társadalmi elvárás, hanem egy új szerep,
• a gyereknevelésért mégsem áldozza be korábbi életét, és bár ha nem is ugyanolyan mértékben, mint előtte, de dolgozik és szabadidejét is próbálja tartalmasan tölteni, mindamellett, hogy elfogadja, hogy ezekre kevesebb idő jut, mert ANYA lett. És nem csak papíron,

az tanulhasson belőle, amiket ír. Ha éppen máshogy gondolkodik, akkor megerősítést nyerhet Nati kudarcaiból, stb., tehát ezt a "tanulást" nem úgy értem, hogy az és csak az a jó, amit Natival csinálunk, hanem inkább okulást értettem ez alatt. Tapasztalatszerzésnek jó lehet olvasgatni, vagy követni, hogy hogy alakul az életünk, mióta Szezivel többen lettünk.

Aminek semmi értelme tehát: negatívan predesztinálni dolgokat "úgyis ez lesz, meg az lesz" felkiáltással. Durván belekötni Natiba, és abba, amit ír, mivel ez nem egy fórum, és nem egy vitakör. Úgy értem, hogy SEMMI HASZNA az ilyesminek. Sok anyuka van sokféle gondolkodással, és sok baba van sokféle viselkedéssel. Ezek kombinációja pedik sokféle x sokféle = kurvasokféle. Nincs egyértelmű és alapvető igazság, mint ahogy egyetlen jó irány sincs, amit mindenkinek követnie kell. Nati és én ezt az utat járjuk, ezt az irányt követjük, ami részben a fenti felsorolásban szerepel. Biztos, hogy van, akinek ez nem tetszik, és joga is van a véleményéhez, de az még biztosabb, hogy hőzöngéssel nem fog tudni letéríteni az útról, sőt.

Senkit nem kívántam bántani, az esetleges negatív példákban érintett olvasók ne sértődjenek meg, a negaítv példák azért kellettek, hogy legyen ellenpontja a másik oldalon, annak, amit írok. Mint írtam, nincs két egyforma helyzet, szinte semelyik területen. Sokan sokféle példát láttak otthon, sokféleképpen nőttek fel és sokféleképpen viszik ezeket a dolgokat tovább. Ezért aztán még kurvasokfélébbek vagyunk...

Eleinte kommentnek szántam ezt a gondolatsort, de ahogy dagadni kezdett, úgy jutott eszembe az is, hogy így biztosan több emberhez jut el. Elnézést kérek, amiért most nincs kép, de ez most egy kicsit másról szólt.