Hát láttuk a kis maszatot. Mert, hogy kb. annyi látszott. A doki nagyon rendes volt!!! Csak sajnos nem csinálnak ők terhesgondozást, így kell keresnem valakit, ha nem akarok a körzetihez menni. Már találtam is egy nőgyógyász természetgyógyászt, ő lesz az én emberem szerintem.
Na de a vizsgálat. Bementem és vigyorogva közöltem, hogy 2 hete pozitívat teszteltem. Kérdezte a doki, hogy akkor most örülünk? Mondtam, hogy nagyon. Közölte, hogy hüvelyi ultrahanggal tudja megnézni, és amikor kérdeztem, hogy a párom majd bejöhet-e nagyon kedves volt: majd kimerevíti a képet a vizsgálat után. Rögtön látszott a petezsák és benne a kis kezdemény. Szívhang még nem volt. A doki viccelődött: próbál valami jó képet kimerevíteni, hogy jó lássa majd a párom is. Aztán felöltöztem és mondták, hogy bejöhet az apuka. Majdnem visszakérdeztem, hogy KI? Olyan furcsa ez még...
Kövezzetek meg, de én még mindig nem fogtam fel, sőt most elkezdtem egy kicsit parázni... Kezd komoly lenni a dolog. De azért nagyon örülök!
Este átmentünk a szomszédba. Ugyanis pár napja felhívott a szomszédasszony azzal, hogy kislánya azt mondta neki, hogy a Hubynak és a Natinak kisbabája lesz. És megkérdezte, hogy igaz-e amit mond. Nem tudtam nemet mondani. Nagy-nagy örömujjongás volt a válasz. Szóval átmentünk, hogy személyesen is bejelentsük a nagy hírt és megkérdezzük a kis jósnőt, hogy kislányunk, vagy kisfiunk lesz-e. Huby próbálta faggatni, de a kiscsaj eleinte csak bohóckodott, élvezte a figyelmet.
- Kisfiú lesz? Bólgatott vigyorogva.
- Kislány lesz? Újabb bólogatás, újabb vigyor.
Majd elszaladt és pár perc múlva, amikor már más témáról beszélgettünk visszajött és teljesen komoly arccal közölte, hogy: KISLÁNY! Anyukája is megerősítette, hogy neki is ezt mondta korábban.
Huby beletörődött. Fejébe vette ugyanis, hogy kell egy fiú. Namámost, ha mindjárt az első gyerek fiú, akkor nyugodtan hátradőlhetünk és nem kell izgulni a továbbiak miatt, ha akarunk neki testvért, lehet, de nem muszáj. Na de ha az elsőszülött lány, akkor bizony, gondoskodni kell arról, hogy legyen egy fiú is, azaz cseppet sem dőlhetünk hátra.
Én csak mosolygok ezen, mert nekem igazából mindegy, de valahogy kislányt látok magam előtt amikor arra gondolok, hogy gyerekem van.
Újabb étel került a repertoárba: az alma. Napi kettőt megeszek és olyan, de olyan jól esik! Bármilyen kaja, amit megkívánok annyira jól tud esni, hogy az hihetetlen! A héten nem nagyon mozogtam, esett az eső és a fáradékonyság eluralkodott rajtam, minden délután aludtam. Pláne vasárnap amikor még vitorláztam egy utolsót ráadásul versenyen, tehát nem volt lazsálás. 3 óra kemény meló, ami abból állt, hogy fordulónál észrevétlenül, egy macska ruganyosságával, puhaságával és gyorsaságával át kellett mászni a hajó másik oldalára, és ott kuporogni, további utasításig. Azt hiszem, a terhességem alatt nem leszek már mozgósúly többet. Bár élveztem, mint mindig. Hazafelé a kocsiban elaludtam, majd otthon aludtam tovább estig, aztán vacsi után mentem lefeküdni. Gond nélkül aludtam tovább.
A hét másik fontos történése a védőnő-látogatás volt. Hétfőn felhívtam Évát, aki már a telefonban nagyon kedves volt, másnap mehettem hozzá. Szerencsére itthonról csak öt perc séta a rendelő. Majdnem egy órát ott voltam, mindenről kikérdezett, kaptam terheskönyvet, és megbeszéltük a továbbiakat. A nőgyógyász, akihez tartoznék, mostantól fél évig nem rendel, és az új dokiról még nem tudni semmit. Abban maradtunk, megvárjuk, hogy kiderüljön ki az új orvos és akkor döntünk. Ő sem híve egyébként a választott orvosnak, szerinte minden nőgyógyász tisztességesen ellát majd.
Most úgy gondolom, elmegyek ahhoz az orvoshoz akihez tartozom és a benyomásaim alapján döntök majd. Bár egyre inkább affelé húzok, hogy szülésznőt fogadok majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése