9. hét Érik a szőlő

Egy jó kis pihenős és babafotózós héten vagyok túl. Múlt vasárnap megvolt az utolsó zúzós nap, reggeltől estig báli- és koktélruhákat fotóztunk, a nap végére már lehajolni se volt kedvem. Igyekeztünk megosztani a munkát Hubyval, én mégis nagyon elfáradtam. Másnap még várt egy csajos fotózás, kedden viszont úgy döntöttem, nem kelek fel az ágyból. Szépen berendezkedtem a hálóban, laptop, telefon víz, pézsé, alma (elmaradhatatlan) és szépen retusálgattam, szortíroztam.

Estére aztán rájöttem, hogy az ágybanfekvés is fárasztó tud lenni, jó nyűgös lettem. Hiába, semmi se jó! Szó szerint. Mert amikor fáj valamim, azért nyüszítek, ha nem fáj, akkor meg azért, hogy miért nem fáj. A hét első felében totál nem éreztem, hogy terhes vagyok, természetesen ezen is kellett nyüszögni egy adagot. Huby szerint pont annyira vagyok hisztis, mint voltam. Én inkább azt veszem észre, hogy türelmetlenebb vagyok, nyűgösebb, sokat nyafogok, de Huby lassan megtanul kezelni.

Evés terén nincs sok változás. Továbbra is napi egy alma lecsúszík, újabb dolog amit kívánok, a gesztenye. Érdekes a szervezet. Mintha tudná, hogy ősz van, és nem epret, meg cseresznyét kell kívánni. Az ősz összes gyümölcse jöhet most a tányéromra, talán a szilva ami még nem hozott lázba, de ami késik, ugye...

Hétfőn itt volt a védőnő. Előtte takarítottunk, suvickoltunk, rendet raktunk (jöhetne sűrűbben), aztán leültettük a nappaliban és körül se nézett. Amikor érkezett lebuktunk a szomszéd előtt. Nem értette ugyanis, hogy kihez jött a védőnő, mert hozzájuk nem volt aktuális a látogatás. Aztán fél pillanat alatt leesett neki, és a nyakamba ugrott.

Na, emiatt is nehéz titkolni a terhességet. Mert mindenki annyira örül hírnek, hogy az hihetetlen, nagyon jól esik ez a hozzáállás. A másik dolog, hogy többen rákérdeznek (és már nem csak nálam, hanem az ismerettségi körben), hogy a Nati nem terhes? Vagy látják rajtam, vagy az elszólásaimból gyanakodnak. (Huby szerint direkt szólom el magam, de ez nem igaz, na jó talán kicsit...) Én továbbra se látok magamon sok változást. Kb. 1 hónapja nőtt a hasamra egy kis bébihájszerű valami és az stabilan tartja magát ott, nem nőtt, nem ment össze. Tegnap végre találtam egy mérleget (tudom, egy bizonyos mérlegen kellene mérni) 72 kilót mutatott. Ha havonta 1 kiló jönne fel, szerintem összetenném a két kezem. :)

Ja a kilók elleni küzdelem jegyében vettem egy Rubint Réka kismamatorna DVD-t. Nagyon jó, tetszik, nem túl hosszú, mégis izomlázam van tőle. Mondjuk, aranyszívem Rékám olyan, amilyen, de akkora jóindulat és szeretet árad belőle, hogy nem lehet rá haragudni.

A védőnőre visszatérve. Megbeszéltük, hogy 11 hetesen elmegyek velük a körzeti nőgyógyászati rendelésre. Többek közt azért döntöttem így, mert a Hartmann Tamáshoz tartozom és sok jót hallottam róla. Olyan nőgyógyászt szeretnék, aki engedi, hogy a szülés menjen a maga útján, csak a legvégső esetben avatkozik be. Együtt tud működni a szülésznővel, és támogatja a homeopátiás és gátvédelemmel történő szülést is. Most sokan azt fogják mondani, hogy álmodozom, de úgy döntöttem én ebben is nagyon tudatos leszek. Szóval a Hartmannról csupa jót hallok, így gondoltam kap egy esélyt. Aztán ha megvolt a vizsgálat, kérhetek időpontot ultrahangra is. A másik dokit, aki szimpatikus és szintén sok jót meséltek róla, Labossa Gusztávnak hívják. Negatívumként talán azt tudnám felhozni, hogy mindketten nagyon elfoglaltak, sok betegük van.