Igazából már a kilencedik hétben vagyok, de szerintem én az egész végére sem fogom megérteni, hogy akkor most ezt hogy kell mondani? 8 hetes terhes vagyok a kilencedik héten. :)
Nem történt sok érdekes dolog az elmúlt hét napban. Leszámítva, hogy megvolt az első (és utolsó) hányásom. Sajnos elkövettem két hibát. 1. Elfelejtettem idejében kidobni a hűtőben önnálló életre kelt és ennek megfelelő szagot árasztó valamit. 2. Hősnek képzeltem magam és úgy gondoltam, hogy majd korán reggel éhgyomorra kitakarítom. Hányás lett belőle. És szegény Huby takarította a hűtőt, miután én gondosan leléptem otthonról.
A hét sok munkával telt és még több nyafogással. Vannak jobb és rosszabb napok. Ha valami rossz, akkor nagyon rossz, ha valami jó, akkor nagyon jó. Nincs középút. És ha hisztizek, akkor nagyon. Huby előtt le a kalappal NAGY-NAGY kalappal, nem elég hogy van egy hisztis kismamája, még a cigiről is leszokott és nem menekülhet a teraszra egy-egy rosszabbul sikerült veszekedés után.
Mert veszekedés sajnos van - mondjuk jóval kevesebb - de továbbra is úgy gondolom, hogy ez normális. Mindketten érezzük a változást, én testközelből, Huby meg csak sejti és próbál segíteni, de néha kibukik. Abban a pillanatban nem tudom megérteni és azt gondolom, hogy érzéketlen és nincs tekintettel az állapotomra (Ahhh ez a mondat szörnyű. Gáz, hogy képes vagyok ilyet gondolni). Aztán tíz-tizenöt perc múlva rájövök, hogy én voltam az elviselhetetlen és számára érthetetlen. Pl. ma közöltem vele, hogy azonnal ennem kell. Jó menjünk a legközelebbi kajáldába. Igen, de az sötét és levegőtlen (előtte egész nap bent dolgoztunk). Jó akkor menjünk a legközelebbi gyros-oshoz. NEMAKAROKGYROSTENNI! (5 éves szint). Jó akkor mit akarsz? A Gelati-ban akarok szendvicset. Huby morogva elindul a Gelati felé, majd arra a kérdésre, hogy ez most miért nem tetszik közli, hogy drága és nem érti miért pont oda akarok menni. Hatalmas hiszti, majd közlöm vele, hogy menjen mindenki oda ahova akar. Mert én NEMAKAROKGYROSTENNI! Hát olyan nehéz ezt megérteni? :) A végén tényleg kétfelé mentünk. És rakott karfiolt vettem az ételudvartban és a Gelati előtti füvön ettem meg. Tök jó volt. Még jobb lett volna ha Huby is ott van, de ő GYROST evett... :)
Amúgy jól vagyok. Szombaton végigfotóztuk az idei utolsó (eddig lekötött) lagzit. A végére elfáradtam és a pocak is jelzett, hogy pihenjek. Estére fájdogált. Vasárnap egész nap álmos voltam, hétfőn meg iszonyatos derékfájásra ébredtem. Mondtam is Hubynak, hogy olyan, mintha a cseresznye (mert már nem szezámmag) feszítene szét belülről a két hosszú karjával. Tágulok. Azt mondják, normális. Csak a farmereim nem tágulnak velem sajnos. De ez már egy következő fejezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése