Két homokos parton voltunk eddig, és tuti, hogy megyünk még, mert egyik fantasztikusabb volt mint a másik. Mindkettő kb. öt perc autóút. Első nap a Playa Flamingo-t néztük meg, homokozó készlettel és fürdőruhával felszerelkezve. A strand fehér, puha homokos mint a prospektusokon. Takaros kis napozóágyakkal és napernyőkkel felszerelve. Csak épp nap nem volt. Illetve elbújt a felhők mögé. Így aztán nem volt annyira melegünk. Én széldzsekiben és rövidnadrágban - a fiúk alsónadrágban, Huby trikóban - hiszen nyaralunk!. Készült homokvár és persze bokáig mindenki belement a vízbe. A fiúknak sikerült szinte mindenüket összevizezni, így mivel nem vittem váltásruhát, törölközőbe tekerve rohangáltak. Hubyval ittunk egy kávét a parton. Hiába a Lavazza logó, a cappuccino nekem víz ízű volt, Huby meg a tejszínhabot nem értette rajta. Na nekem meg az ízlett, szóval összességében mindenki elégedett volt valamennyire.
Második nap a Playa Doradara mentünk. Ez Playa Blanca központjában van, de simán találtunk , parkolóhelyet. A GPS egy kicsit messzebb navigált minket a parttól, de nem bántuk a sétát, mert gyönyörű látványban volt részünk. A part szinte végig fekete sziklás, aztán egyszer csak felbukkan egy homokos öböl. Mi előre mentünk a fiúkkal, amíg Huby simkártyát vett, hogy legyen internet. Ahogy a homokhoz ért a lábunk, dobtuk el a papucsokat, és újabb homokvár építésébe kezdtünk. Ezt a fiúk elég hamar megunták és inkább azt játszották, hogy befutottak egy kicsit a vízbe és ahogy jött egy hullám sikítva futottak ki. Ezt fél órán keresztül csinálták, a végén csurom vizesek lettek, de nem fáztak. Ezt abból gondolom, hogy egy idő után én is beálltam a játékba, csak én nem futkostam, hanem egyre beljebb merészkedtem a vízben. Az óceánparton az a fantasztikus hogy nem hogy nem szabad kiabálni, hanem egyenesen kötelező. Mindenki sikongatott a vízben és egymáson röhögtünk. Eleinte nem értettem, hogy miért élvezik annyira a bentlévők aztán rájöttem. A lényeg az, hogy legyünk kitartóak. És vetkőzzünk fürdőruhára. Én eleinte bikini alsóban és széldzsekiben voltam, aztán ahogy egyre vizesebb lettem úgy vetkőztem le. Mivel a levegő hőmérséklete kb. 21 fok (a hőérzetből a szél levesz egy kicsit, a nap meg hozzáad, szóval kb. tényleg 21 foknak érződik) a vízé pedig 19, ezt a két fok különbséget nem olyan nehéz megszokni. Öt perc múlva a lábamnak kellemes volt a víz, aztán elkapott egy-egy hullám és ahogy a vizes testemet fújta a szél, fázni kezdtem és az akkor már langyosnak érzett vízben kerestem menedéket. Persze ez az egész móka nagyon fárasztó. Nem csak a sok futkosás miatt, hanem mert a nagy hullámzásban fárasztó folyamatosan ellentartani.
A fiúk is egyik pillanatról a másikra közölték hogy fáznak - pedig előtte még a vizes homokban hasaltunk és vártuk, hogy beterítsen minket egy hullám. No itt jött egy kis hiszti. Zente vacogott, de tetőtől talpig homokos volt. Amikor levittem a vízhez lemosdatni, ordított. Aztán kapott egy pulóvert meg nadrágot és lenyugodott, folytatta a homokvár építést. Szezi már nehezebb falat volt. Ő nem fázott, csak a homok zavarta és a sós víztől viszketett a szeme. A homokot nem engedte lemosni magáról, így 5 percig vinnyogott. Aztán egyszer csak rájött hogy jobban jár ha inkább homokozik velünk. Nagyjából a hiszti közepén érkezett meg Huby, így már nem tudtam rávenni, hogy menjen be a vízbe. Inkább homok teknőst csinált, illetve megivott velem egy kávét a parti büfében. Hiába főzött kávé és tejhab, ez is vízízű volt. Őszinte kíváncsisággal várom, hogy fogok-e Lanzarote-n jó kávét inni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése