Tegnap a zeneterápiáról láttam egy műsort a tévében. Azon kivételes alkalmak egyike volt, hogy bekapcsoltam. Szóval annyira megfogott, hogy gondoltam jó anyaként bevezetem végre a fiúkat a klasszikus zene világába. Hogy miért-miért nem, Beethovennel kezdtem. Ötödik szimfónia. Kb. egy perc után közölték, hogy félelmetes. Na jó akkor valami könnyebb. Orff: Carmina Burana - Oh Fortuna. Na ez már tetszett. Aztán persze elkalandoztunk, és Zente most egy japán fúvószenekart néz a youtube-on ahogy az Operaház Fantomját játsszák.
Update
Zente elaludt a nagy művelődés közben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése