Szülésről újra

Pár hete egy új orvosnál jártam. Többen ajánlották (többek közt a szülésznőm, a dúlám és még sok ismerősöm is) amikor olyan orvost kerestem aki igazán nyitott az alternatív dolgokra, a természetes, beavatkozás nélküli szülésre. Bár előre figyelmeztettek, hogy sokan lesznek, mivel rendelési idő előtt fél órával érkeztem, csak keveset kellett várnom. Az orvos nagyon kedves, szívélyes volt, de nem mézesmázas. Könnyen megtaláltuk a hangot, ám amikor rátértem arra, hogy miért is vagyok ott, nem a lelkesedés csillogott a szemében. Nem adott egyértelmű válaszokat, és szinte mindenre csak azt mondta, hogy hát nem tudja megígérni. Elmondtam neki nagyjából Szezi születését (mekóniumos víz, oxitocin, fekve kinyomás - a gátmetszésig már el sem jutottunk) és azt mondta, hogy ha újra zöld lesz a magzatvíz akkor ő is mindent ugyanígy csinál majd. A fekve kitolásnál megkérdezte, hogy milyen alternatívára gondoltam, és mi is volt a gondom vele. Amikor a gravitációt emlegettem, csak mosolygott és felvázolt előttem egy kisebb fizika példát, bizonyítva, hogy nem biztos, hogy segít. Persze lányos zavaromban és nyusziságomban főleg csak bólogattam és annyit mondtam, hogy tudom, hogy nem tud semmit ígérni és ezt nem is várom el... Aztán egy órán keresztül forrongtam és az otthonszülést kezdtem magamban tervezni, majd még egy napig agyaltam a témán, és persze fejben elmondtam a dokinak dolgokat, amiket személyesen nem sikerült, de lehet, hogy majd legközelebb elmondok. Ha lesz legközelebb. Mert addig még egy doktornővel tervezek találkozni és aztán meglátom. Szóval annyit mondanék el, hogy én nem ígéretet, várok, hanem bizalmat. Persze ez nehéz dolog, talán túl nagy elvárás is volt az orvostól, aki először látott, és egy perce beszélgettünk. Nekem viszont döntenem kell, és ha már Szezinél nem biztos hogy száz százalékban jól döntöttem, most egy kicsit megfontoltabb szeretnék lenni. Szóval az egyik dolog, hogy bízzon bennem, a másik, hogy lehetőséget kapjak dolgokra. Furcsállom egy picit azt is, hogy úgy beszélgetünk a szülésről, hogy mi van ha ez meg ez meg az lesz. Szívesen megnéznék egy statisztikát arról, hogy a kórházba érkezett kismamák hány százalékánál van eleve komplikáció (még bármilyen beavatkozás - burokrepesztés, oxitocin bekötés előtt) ami akadályozná a természetes szülés lehetőségét. Persze ez a statisztika is csalóka lehet, mert szerintem sok anyukában a kórház maga szorongást okoz, növelve ezzel a félelmet és az ezzel járó nehézségeket. Szóval ha lenne egy ilyen statisztikám, akkor talán jobban tudnék érvelni, ám így is annyit azért mondhatok, hogy szerintem senki nem úgy ül be reggel az autóba, vagy ül fel a buszra, hogy jajj ugye minden rendben lesz, és eljutok a munkahelyemre. Tehát a napi dolgoknak sem úgy kezdünk neki, hogy komplikáció lesz. Miért nem lehet a szülést is egy teljesen természetes folyamatnak tekinteni, és nem egy megoldandó feladatnak? Ha az orvosok képesek lennének erre, akkor talán könnyebben válaszolnának igennel egy-egy kérésre, és könnyebben mondanák azt, hogy igen azon leszek, hogy a szülésed a lehető legtermészetesebb módon történjen. Bár érdekes lenne megkérdezni egy buszsofőrt vagy egy pilótát indulás előtt. Vajon ők megígérnék a balesetmentes utazást?