Buli a bilin

Őrület, hogy már itt tartunk. Még karácsony előtt vettem Szezinek egy bilit. Zöld és nagyon formatervezett. Valamint van rajta két delfin. Ez utóbbi nem annyira tetszik, de nem volt választék. Én speciel semmit sem tettem volna rá, de Szezinek bejönnek a figurák, cuppog ha meglátja őket. Egyszer próbáltam elmagyarázni neki, hogy nem hal az, hanem delfin, de ezt még nem érti.

Szóval a bilizés úgy kezdődött, hogy többször jelezte Szezi, hogy ő most épp pisil. Láttam pici zavart az arcán és mutatott a kukija felé. Aztán elkezdett szólni, hogy ha bekakilt. Nosza mondom, itt az idő, bili kell a gyereknek. Kölcsön kaptunk egy szuper könyvet is, ami a témát gyerek nyelven  feszegeti az ifjúságnak (nemes egyszerűséggel Bilikönyv a címe). Pillanatok alatt nagy kedvenc lett az olvasmány, a nagyszülők csak kuncogtak rajta, de mi Hubyval teljes komolysággal olvastuk Szezinek Samu történetét aki elköszön a kakijától és a pisijétől miután a vécébe öntötték. Szezi meg  képes volt a sztorit egymás után háromszor is végighallgatni. Így aztán amikor elé tettük a saját bilijét nem is volt túlzottan meglepődve. Először persze nem ült rá, hanem hurcolászta a lakásban. Ide-oda. Lakott a bili a fürdőben, és a vécében, sőt a hálóban is. De csak várta, hogy használatba vegyék. Egyik nap fürdés előtt Szezi ráült és három hatalmasat pukizott bele. Kezdetnek nem rossz. Kb. 4 napja Szezi meztelenül szaladgált a lakásban fürdés előtt, én épp zuhanyoztam és mondtam Hubynak, hogy próbálja meg a bilire ültetni a gyereket, hátha. Egyszer csak nagy éljenzést, ujjongást, tapsolást hallok az előszobából, és Huby egy oktávval magasabb hangját: SZEZIKE BELEPISILT A BILIBE! Olyan édes volt ahogy örült, persze a produkció előadója is boldog volt. No ezen felbuzdulva, gondoltam ezentúl fürdés előtt mindig bilizünk majd. Pár napig nem történt semmi, vagy nem fürödtünk, vagy Szezit nem érdekelte a téma, így nem erőltettük. Aztán egyik este, ő maga kérte a bilit, hozta oda. És ráült, majd felállt, majd kitalálta, hogy beletesz egy kis műanyag bocit. Nem örültem, de mondom jó ha ez kell hát legyen. Aztán ráült. És nyögött. És fogta az apja kezét, és újabbat nyögött. Majd felállt, és ott volt a boci mellett egy darab kaki. Csak néztünk ki a fejünkből és nem értettük, hogy ezt akkor most hogy? Mégis mi inspirálta az alkotót? No de a lényeg a lényeg, a produkció maga. Próbáltam azért nem elbízni magam és vettem azért még pelenkát Szezinek. Jól is tettem, mert azóta nem történt semmi, csak annyi, hogy az előző napi sikerén felbuzdulva már nem csak műanyag bocit, hanem többféle játékot is a bilibe akart pakolni, egyszer tele is rakta annyi mindennel, hogy ő már rá sem tudott ülni. Na akkor azt mondtam, hogy ez nem játék, a bilibe csak pisit vagy kakit teszünk. Ma este meg már oda jutottunk, hogy háromszor ráült, és kb. 5 másodperc után felállt és futott tovább, majd bement a fürdőszobába (folyt már az esti víz) és a kád mellé pisilt. Viszont ha kakilás után (egyelőre még csak utána) szól, hogy: koki és apa. Mert tudja, hogy az apja szokta ilyenkor tisztába tenni.
Szóval elindult a dolog, de még nem erőltetjük. Igazából a tavaszt várom, meg a nyarat, amikor bátran szaladgálhat egy szál bugyiban és az sem baj ha becsurran cseppen a pisi.
Hogy a legifjabb Hubyaról is essen azért szó leírom, hogy jól vagyok. Pár napig fájdogált estére a hasam meg a derekam, így próbáltam kicsit többet pihenni, de most már nincs semmi panasz. Voltam múlt héten kismama jógán, hát annyira de annyira jól esett, mintha kicseréltek volna. Úszni szeretnék még járni, de egyelőre nem vonz a hideg víz. Eggyel több ok a tavaszvárásra.