BLW (Baby Led Weaning) Igény szerinti hozzátáplálás elmélet és gyakorlat

Régóta ígérgetem nektek ezt az írást, most végre van egy kis időm és energiám, összeszedtem a gondolataimat úgyhogy akkor bele is vágok. Először arra gondoltam, hogy írok egy posztot a BLW-zés elméletéről majd a gyakorlatról külön, de az elméletet összegző cikket olvasva rájöttem, hogy a legjobb, ha mindjárt az adott résznél leírom, hogy is néz ez ki nálunk a gyakorlatban.

Az alábbi sorok forrása a Mamami weboldal: www.mamami.hu

(A cikk szövege a GNU Free Documentation License feltételei szerint használható fel, a Wikipedia Baby Led Weaning szócikke alapján készült.)

"Mi az igény szerinti hozzátáplálás és mik az előnyei?

A módszer lényege, hogy a csecsemőt körülbelül 6 hónapos korától különböző szilárd ételekkel kínáljuk. Kezdetben csak felveszi és megnyalogatja az ételt, majd csak később jut el az evésig. Az első önálló evéskísérletek során a baba felfedezi az ételek tapintását és ízét. Ekkor még általában nagyon kevés ételt nyel le, de hamarosan megtanulja lenyelni és megemészteni amit kínálnak neki. A szoptatást a hozzátáplálás mellett is folytatjuk és az első 12 hónapban a tejjel mindig a szilárd táplálék előtt kínáljuk.

Az igény szerinti hozzátáplálás a hangsúlyt az ételek ízének, textúráják, színének és illatának felfedezésére helyezi. A baba diktálja a tempót az étkezésnél, ő dönti el, hogy melyik étellel foglalkozik. A hagyományos módszer, azaz a pürésített ételek szájba kanalazása helyett egy tányér vegyes ételt kínálunk neki, amiből választhat."

Eleinte csak egyféle étellel kínáltam Szezit. Először almával kezdtük, majd brokkolival folytattuk. (Csak egészben szabad az almát adni, úgy nem tud nagy darabot leharapni belőle) Aztán répa, majd karfiol, és krumpli következett. Nyolc hónapos volt, amikor először kapott vegyes ételt, illetve többféle zöldséget egyszerre. Most épp a krumpli a kedvence, álatalában kiválogatja a többiek közül és csak azt eszi meg. Nagyon fontos, hogy az étel, amivel kínálom megfelelő állagú és hőmérsékletű legyen. Nem lehet se túl puha, se túl kemény, különben Szezi nem kér belőle. Ebből is látszik, hogy milyen okos már most és pontosan tudja mi kell neki.

"A baba leghatékonyabban úgy tanul, ha megfigyelhet és utánozhat másokat, így a családdal együtt való étkezés és a család ételeinek fogyasztása elősegíti a hozzátáplálás sikerességét. Vannak babák akik nem fogadják el a kanállal kínált ételt, de boldogan falatoznak ha önállóan etethetik magukat. Az önálló evés elősegíti a gyermek mozgásfejlődését, különösen a szem-kéz koordinációt és a rágást. Ösztönöz az önállóságra, és az étkezéseket stresszmentessé teszi."

Szezit eleinte ebédre kínáltam ezzel-azzal, majd reggelire is tettem elé falatokat, főleg azért, hogy mi magunk is nyugodtan reggelizhessünk. Van, hogy érdekli amit kap, van hogy nem. Tegnap például rámozdult az almás-banános-zabpelyhes sütire, ma a banán darabokat magában csak matatta. Egy óra körül mindig kap valamit, amikor mi is ebédelünk, délután álatalában együtt megeszünk egy almát vagy egy körtét. (Együtt: ha Szezi befejezte a csócsálást, én befejezem az almát :) )

Az evésnek nem mindig lát neki azonnal. Van, hogy először csak megfogja megnézegeti az ételt. Aztán ütögeti kicsit, vagy tologatja a tálcáján. Aztán a szájához emeli. Fintorog. Majd kicsit mást csinál, és aztán újra megpróbál egy falatot, és aztán már enni kezd. De az is előfordul, hogy azonnal eszik, ahogy a székébe teszem.

Általában onnan tudom, hogy befejezte az evést, hogy elkezdi a földre dobálni az ételt és feláll a székében. Olyankor még egyszer vagy kétszer megpróbálom visszaültetni, de ha nem érdekli az étel akkor inkább abbahagyjuk. 
Általában szoptatás után negyed órával kínálom szilárd étellel és evés után újra megkínálom anyatejjel, ha esetleg szomjas lenne. Ritkán kér.

"Mikor kezdődjön a hozzátáplálás?

A babák általában 6 hónaposan kezdenek el önállóan enni, bár egyesek már 5 hónaposan nyúlnak az ételért, mások csak 7 vagy 8 hónaposan. A módszer lényege, hogy testreszabott: a hozzátáplálás menetét minden baba egyéni fejlődése határozza meg. Az Egészségügyi Világszervezet és számos egyéb szervezet ajánlása szerint sem szükséges a hozzátáplálás megkezdése 6 hónapos kor előtt. Ekkorra pedig a baba emésztő szervei és mozgásfejlődése képessé teszik az önálló táplálkozásra. A gyermek emésztő rendszere a 4. és 6. hónap között éri el a megfelelő fejlettséget. Hat hónaposan a babák megtanulnak nyelni és fogni, így ez ideális kor a kézzel megfogható ételek bevezetéséhez. Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy az emésztőszervek fejlődése párhuzamosan történik a baba önálló étkezésre való felkészülésével. Az igény szerinti hozzátáplálás tehát a gyermek természetes fejlődését követi. Nagyon fontos, hogy ne fogjunk hozzá mielőtt azt látnánk, hogy képes megbirkózni a szilárd táplálékkal. Erre utaló jelek: a baba már tud ülni segítség nélkül, lelkesen részt vesz az étkezésekben, és talán már meg is próbál az étel után nyúlni és azt a szájába tenni. Elkezd az ujjaival apró dolgokat felcsippenteni, tud és akar rágni."

Szezi nagyjából 7 hónapos volt amikor igazából elkezdtük a hozzátáplálást. Ennek elég prózai okai voltak. Először is nem ült még stabilan és etetőszékünk sem volt. Így eleinte az ölemben ülve kínáltam almával. Ez volt az első találkozása szilárd étellel. Először csak megnyalta, majd az apró fogával (az első foga hat, a második hét hónapos korában nőtt ki, mindkettő alul) farigcsálni kezdte. Azóta is nagy kedvence ez a gyümölcs. Aztán kaptunk kölcsön egy etetőszéket és a következő étel amivel kínáltam a brokkoli volt. Párolva adtam neki. Először csak nézegette, majd a szájához emelte és fintorgott. Aztán már a szájába is vette, kicsit rágcsálta, majd elengedte. Ez így ment egy darabig, szinte semmit nem nyelt le, csak minimális adagokat, igazából csak barátkozott az étellel. Aztán elkezdett a szájába tömködni mindent, amit a tálcán talált, és már rágni is próbált, vigyorogva és hm hm hangok kíséretében.  Aztán elkezdte lenyelni is a falatokat. Eleinte furcsa volt neki, hogy szilárd ételt nyel olyankor köhögött, néha picit öklendezett is.

Most kilenc hónapos, és kisebb falatokat a szájába vesz, megrágja (még elsősorban az ínyét használva) és szépen lenyeli. Ha túl sok az étel a szájában, vagy túl nagy falatot vesz be akkor kiköpi. A metszőfogait még nem igazán használja harapásra, tehát inkább próbálok akkora falatokat adni neki, amit a szájába tud tenni és elrágni. Mivel elég puha az étel nincs szüksége még örlő fogakra a rágáshoz. Az aktuális kedvence a krumpli, szinte mindig kiválogatja a többi étel közül, de a sütőtököt is szívesen eszi.

"Biztonság

A szülők szemében a babák etetésének megszokott módja a pürék kanalazása, így felmerül a kérdés, nem veszélyes-e ilyen fiatalon a kezükbe szilárd ételt adni. Valójában a baba általános fejlődése összhangban van azzal ahogy az étellel bánni tud. Amíg nem tud rágni, addig nem képes az ételt a szájában hátratolni. A rágást viszont csak azután sajátítja el, hogy meg tudja fogni és a szájába tudja tenni a dolgokat.

Ha egy darabka étel a baba torkába kerül azonnal megszabadul tőle: elkezd öklendezni és kiköhögi. A módszert megalapozó kutatást végző Gill Rapley szerint ez általános és veszélytelen jelenség, a természet megoldása a félrenyelés elkerülésére."

Bár hála Istennek Szezi torkába még nem került túl nagy falat, előfordult már hogy túl sok ételt tömött a szájába, vagy túl nagy falatot harapott amivel nem tudott megbirkózni. Minden esetben (kb. háromszor fordult eddig elő) öklendezett és kiköpte. 

Az ételt nem szabad a baba helyett a szájába helyezni. Ha a baba nem képes megfogni és felvenni az ételt, akkor valószínűleg arra sem képes, hogy megrágja és lenyelje azt. Fontos továbbá, hogy egyenesen és megtámasztva üljön az étkezések alatt, és soha ne hagyjuk magára amikor önállóan eszik.

(Egyetlen egyszer történt eddig, hogy kanállal etette a férjem Szezit, mert a sárgabarackot lefagyasztva tettem el és majdnem teljesen folyékonyra olvadt fel, nem lehetett igazából megfogni. Ez pedig a következőképpen történt: barack a kanálba, közelít Szezi felé, majd 10 centire a szájától megáll, és vár, míg Szezi meg nem fogja a kanalat és bele nem húzza a szájába. Persze nem mindig a száránál fogta meg, hanem sokszor az öblös részénél, de a lényeg az volt, hogy még akkor is ő "etette magát".)

Szezi mostanra (9 hónapos) olyan tökélyre fejleszette a fogást, hogy a két ujjával csipegeti fel a falatokat. Persze előfordul még most is, hogy nem talál a szájába, olyankor próbálkozik újra. 

Két hónapja BLW-zünk és én mindenkit aki nyitott az ilyesmire biztatok, hogy próbálja ki. Ám nagyon fontos, hogy bízzunk magunkban és főleg a gyerekünkben. Jó alapja a BLW-zésnek az igény szerinti szoptatás. Úgy gondolom az is a bizalomra épül, hiszen nem az órát nézzük, nem a mérleg kijelzőjét lessük, hanem a kisbabánkat figyeljük. Az ő jelzései alapján etetjük és bízunk benne, hogy tudja mikor van szüksége ránk. Bár nem kapcsolódik ide szorosan, de én mindig fontosnak tartom megjegyezni, hogy az anyatej nem csak étel, hanem ital is (ez a BLW során is fontos) és persze legjobb anya cicijén megnyugodni, vigaszt keresni. Tehát a szoptatás nagyon fontos az anya-gyermek kapcsolatban is. Egy igény szerint szoptató anyuka ismeri elég jól a gyerekét ahhoz, hogy bátran belevágjon az igény szerinti hozzátáplálásba is. Természetesen én is izgultam egy kicsit eleinte és volt, hogy aggódó arckifejezéssel néztem a gyerekem próbálkozásait. Olyankor a férjem biztatott és figyelmeztetett, hogy ne felejtsek el bízni a fiunkban.

Természetesen sok károgóval és aggódóval is találkoztam ez alatt a két hónap alatt. A legfőbb problémájuk az volt, hogy a gyerek nem jut elég táplálékhoz a BLW-zés során, így biztos éhes. Mivel ma napig az anyatej Szezi fő tápláléka ezért nem éhezett, a szilárd ételt eleinte csak kóstolás céljából kapta, most már amolyan kiegészítésként. Tehát a BLW célja eleinte nem a jóllakás és nem a szoptatás kiváltása, hanem a kóstolgatás, az új ételekkel való ismerkedés. Úgy gondolom mire eljutunk odáig, hogy kiváltunk majd egy-egy szoptatást Szezi már ügyesen, megfelelő mennyiséget fogyasztva fog enni.

A másik aggodalom a félrenyelés, illetve torkán akadás volt. Na most Szezi az anyatejet is rendszeresen félrenyeli, olyankor köhög és folytatja tovább a szopást. A szilárd ételeket nem nyelte még félre eddig szerencsére, ahogy korábban is írtam, ha nagyobb falatokat tett a szájába, akkor nem nyelte le, nem is tudta lenyelni, hanem megszabadult tőle, kiöklendezte, kiköpte.

Nagyon jó érzés nézni ahogy a kilenc hónapos fiam egyedül eszik és nagyon jó érzés bízni benne és tudni, hogy mindig a számára megfelelő ételt eszi. Szóval folyatjuk és az élményeket megosztjuk fényképes receptek kíséretében.

Kedves olvasóink és kedves hozzászólók!

Mivel az utóbbi időben elszaporodtak az olyan (névtelen) megjegyzések, amik számunkra bántóak és személyeskedőek, úgy döntöttem eljött az ideje, hogy egy picit változtassak a beállításokon. Ezentúl csak a blog tagjai írhatnak kommentet. Továbbra is várom a hozzászólásaitokat, de úgy érzem a helyzet úgy fair ha ti is vállaljátok minimum a neveteket, ha már mi is vállaljuk önmagunkat ezen a blogon. Ami mégegyszer hangsúlyoznám nem egy baba-mama fórum tehát semmi hasznunk nem származik abból, ha csilliárd komment van egy-egy bejegyzés alatt. Nyitott vagyok a vitákra, de akkor azt nyilt kártyákkal "szemtől-szembe" tegyük.

Köszönöm a megértéseteket!

Nati

Na akkor egy kis frissítés. Emese szólt, hogy így hogy csak a blog tagjai kommentelhetnek nem tud írni, így átállítottuk és most regisztrált felhasználók kommentelhetnek. Még nem tudom hol kell regisztrálni, de mindjárt utánajárunk!


Köszi a türelmet! :)

BLW krumplinudli (8 hónapos gyereknek)

Úgy döntöttem Szezi már készen áll arra, hogy összetettebb kajákat is egyen, így ma egy önállóan kreált (na jó a mamamis BLW-s fórum adott egy kis ihletet) ételt csináltam neki. Megpucoltam, kockákra vágtam egy közepes szem krumplit és mialatt főtt kis vízben, fölé tettem szűrőben négy kisebb brokkolirózsát, hadd párolódjon. Hamar puhák lettek, leszűrtem a krumplit és villával összetörtem a brokkolival együtt. Tettem hozzá egy kis zabpelyhet, hogy jobban összeálljon és kis hurkákat formáztam belőle. Úgy gondoltam két hurka elég lesz Szezinek, így a maradékot befűszereztem és kis pogácsákat csináltam magunknak. Kb. tíz percig pirultak a sütőben, majd langyosra hűlve Szezi elé tettem őket. Még előtte megmentettem egy brokkoli rózsát és egy krumplidarabot, azokat is odatettem, hátha a nudli még nem fog tetszeni neki. Minden bejött a fiatalúrnak, először elmajszolta az egyik nudlit, majd a krumplidarabot tüntette el, aztán jött a brokkoli. Egy picit rágogatta a rózsát, majd betömte egészbe és a szárával sokáig küzdött. Meg is unta és felállt a székben. Ezt nem szeretem mert nagyon veszélyesnek tartom, egyrészt kajával a szájában ne bohóckodjon, másrészt nem tenne jót ha kiesne a székből. Végül rájött, hogy a brokkoli szára még túl nagy falat és kiköpte. Tanulság: többet nem adom neki a brokkoli szárát. Mert én úgy képzeltem, hogy majd fogja a szárát és a rózsát rágogatja, de ő máshogy gondolta. Na mindegy tanultam ebből. A másik nudlit csak atomjaira szedte de már nem kellett neki.

Apa közbeszól - már megint

Éppen most magyaráztam el Natinak, hogy ne felejtse el, hogy miért írja ezt a blogot. Határozott elképzelése van a "legtöbb" dologról, HISZ abban, amit csinál, és mindent körültekintően tesz, úgy, hogy a gyerek érdekeit tartja szem előtt, olykor még a magáéi elé is helyezi őket. (pl. alvás). És ami ehhez erőt ad neki (rajtam kívül, remélhetőleg), az Szezi. Mert Szezi (talán látszik a képeken...) egy kiegyensúlyozott, fejlett, boldog, jól táplált, vidám kisbaba, akiben mi is minden percben örömünket leljük.

A posztok tehát nem azért születnek, mert "a gyerekem ezt meg ezt csinál, úristen, most mi van?!", hanem azért, hogy akinek esetleg rokonszenves lehet az, hogy

• a kényelmes és trendi dolgok helyett a biológiai érveket tartja szem előtt,
• a gyereket akkor eteti meg, amikor éhes, és nem akkor, amikor a könyvek írják,
• ez szinte minden egyéb másra is vonatkozik, tehát a szoktatást nem a szülők érdekei vezérlik, hanem a gyerek SZÜKSÉGLETEI, részben ő irányíthatja a életét már egész kis korától
• addig szoptatja amíg csak lehet (a megfelelő időben elkezdett hozzátáplálással együtt), mert tudja, hogy az anyatej a legtáplálóbb dolog a világon, hiszen a természetben elég jól vannak a dolgok kitalálva,
• minden plusz nap, amikor még szoptatja a gyereket, a pici immunrendszerét erősíti, és ellenállóbbá teszi az allergiákkal, autoimmun-betegségekkel és a környezetével szemben,
• nem dől be az üzleti modellnek, ami arra építve duzzad, hogy a kismamák akkor érzik magukat kellően gondoskodónak, ha minden idióta terméket megvesznek a gyereküknek (ha bemegyek egy bama-mama boltba, annyi ökörséget látok a pulton, aminek a feléről azt sem tudni, hogy eszik-e vagy isszák, de sokan viszik ezeket, mert ők jó anyák és ez "kell a gyereknek". Tehát nem az felesleges és kellően drága kellékek vásárlásával nyugtatja a lelkét, hogy ő bizony jó anya, hanem azzal, hogy minél több időt tölt a gyerekével és minél jobban figyeli őt,
• a gyerekszülés után két héttel nem rohan vissza az anyuka dolgozni, mert ez nem egy kipipálandó társadalmi elvárás, hanem egy új szerep,
• a gyereknevelésért mégsem áldozza be korábbi életét, és bár ha nem is ugyanolyan mértékben, mint előtte, de dolgozik és szabadidejét is próbálja tartalmasan tölteni, mindamellett, hogy elfogadja, hogy ezekre kevesebb idő jut, mert ANYA lett. És nem csak papíron,

az tanulhasson belőle, amiket ír. Ha éppen máshogy gondolkodik, akkor megerősítést nyerhet Nati kudarcaiból, stb., tehát ezt a "tanulást" nem úgy értem, hogy az és csak az a jó, amit Natival csinálunk, hanem inkább okulást értettem ez alatt. Tapasztalatszerzésnek jó lehet olvasgatni, vagy követni, hogy hogy alakul az életünk, mióta Szezivel többen lettünk.

Aminek semmi értelme tehát: negatívan predesztinálni dolgokat "úgyis ez lesz, meg az lesz" felkiáltással. Durván belekötni Natiba, és abba, amit ír, mivel ez nem egy fórum, és nem egy vitakör. Úgy értem, hogy SEMMI HASZNA az ilyesminek. Sok anyuka van sokféle gondolkodással, és sok baba van sokféle viselkedéssel. Ezek kombinációja pedik sokféle x sokféle = kurvasokféle. Nincs egyértelmű és alapvető igazság, mint ahogy egyetlen jó irány sincs, amit mindenkinek követnie kell. Nati és én ezt az utat járjuk, ezt az irányt követjük, ami részben a fenti felsorolásban szerepel. Biztos, hogy van, akinek ez nem tetszik, és joga is van a véleményéhez, de az még biztosabb, hogy hőzöngéssel nem fog tudni letéríteni az útról, sőt.

Senkit nem kívántam bántani, az esetleges negatív példákban érintett olvasók ne sértődjenek meg, a negaítv példák azért kellettek, hogy legyen ellenpontja a másik oldalon, annak, amit írok. Mint írtam, nincs két egyforma helyzet, szinte semelyik területen. Sokan sokféle példát láttak otthon, sokféleképpen nőttek fel és sokféleképpen viszik ezeket a dolgokat tovább. Ezért aztán még kurvasokfélébbek vagyunk...

Eleinte kommentnek szántam ezt a gondolatsort, de ahogy dagadni kezdett, úgy jutott eszembe az is, hogy így biztosan több emberhez jut el. Elnézést kérek, amiért most nincs kép, de ez most egy kicsit másról szólt.

BLW sütőtök

Szezi ma sütőtököt evett. Mivel én nem szeretem és soha életemben nem sütöttem (sőt még anyukám se) így fogalmam se volt hogy kezdjek hozzá. Végül a FB-os kis barátnőim tanácásra betettem a sütőbe úgy ahogy volt és kb. fél óra alatt szép barnára sült. Amikor kicsit kihűlt felkockáztam (a héját levágtam) és addigra pont olyan langyos volt, hogy két kockát letettem Szezi elé az etetőszék tálcájára. Szerintem határozottan ízlett neki, az állaga is tetszett. Egy kockát benyomott, a másikat ütögette. Rájöttem, hogy azzal jelzi, hogy befejezte a kajálást, hogy a földre dobja az ételt. Majd illemtudóan feláll. Az etetőszékben. Én meg szívbajt kapok.

Este kapott még egy kocka sütőtököt illetve olvasztottam neki sárgabarackot. Ezt még nyáron fagyasztottam le és akkor még nem tudtam, hogy BLW-zni fogok így pürésítve volt. Akkor a pürét jégkocka tartóba adagoltam, miután megfagyott kivettem a tartóból és zsacsiba tettem a kockákat (igazából szíveket, mert olyan formájú volt a tartó :) ). Szóval most három szívet kiolvasztottam és azt kanalaztuk együtt. Én tettem a kanálba sárgabarackot, Szezi meg kivette a kanalat a kezemből és lenyalta róla a cuccot. Aztán egy kis sütőtököt is majszolt. Tiszta narancssárga volt minden. Mentünk is egyből fürdeni.

Nyolc hónapos huncut mókus

Akkor itt vagyok ahogy ígértem, írok, beszámolok, helyzetjelentek. Szóval Szezi elmúlt 8 hónapos karácsonykor és kezd egészen kis pasis lenni, napról napra ügyesebb minden téren: labdát gurít, répát eszik, fogat növeszt. No de menjünk szépen sorban.


EVÉS
A legfontosabb, és a legtöbbet vitatott az utóbbi időben. Szezi továbbra is 90%-ban anyatejes baba és én továbbra sem aggódom, hogy éhes lenne, se amiatt, hogy nem elég tápláló a tejem, csak rá kell nézni a gyerek combjára, vagy fel kell emelni és mindjárt minden kétsége elillan az embernek. Elkezdtük természetesen más ételek kóstolgatását is. Egyelőre nem az a cél, hogy mennyiségeket egyen, hanem, hogy megismerkedjen az ételek ízével, állagával. Amint azt már írtam - de lehet, csak a kommentek között - az igény szerinti hozzátáplálást követem. Mindenképp fogok erről a témáról egy külön posztot írni, mert sok vita volt és sok kérdés, és szeretném ezeket megválaszolni. Röviden annyi, hogy nem pépesítem az ételeket, hanem párolom, és akkora darabokban adom Szezinek, hogy a kezébe tudja fogni és kedvére majszolhassa. Evett már brokkolit, karfiolt, répát, uborkát, almát (ez utóbbit egészben fogja a kezében és a pici fogaival reszeli magának), krumplit, és ma sütöttem neki almás-banános-zabpelyhes sütit. Nem mondom, hogy hú, de ízlett neki (pedig nagyon finom volt, megkóstoltuk Hubyval) érdekesen nyammogta és amikor nyelt, köhögött kicsit, furcsa volt neki még ez az új tudomány. Amúgy az utóbbi másfél hetünk a fogzás körül forog, pár napja étvágya se volt túlzottan Szezinek.

FOGAK
Mert ugye valamivel enni is kell. Eddig óramű pontossággal havonta jöttek Szezi fogai, októberben az egyik, majd novemberben a másik alsó metsző. Szilveszter napján indult el a két felső, eldugult orrot, és nyűgös éjszakát okozva. Sőt, egy öt perces vigasztalhatatlan sírást is produkált Szezi, és másnap is még szívtuk az orrát, aztán talán harmadnapra enyhült picit a dolog és negyedik napra már szét is vált az ínye és előbújt a fogacska. És azzal a lendülettel duzzadt be a jobb felső egyes körül az íny, fehéredett is szépen. Tegnap Szezi megint taknyosodott és éjjel nagyon rámijesztett. Minden előzmény nélkül felsírt és mire a szobába értem (kb. 10mp volt) már a legdurvább sírást produkálta, amit valaha hallottam tőle: először nem vett levegőt hosszú-hosszú másodpercekig, majd olyan fülsiketítő hangszínen sírt, hogy azt sem tudtam hirtelen, mit csináljak. Ringattam és ölelgettem, csitítottam, próbáltam cicit adni, de rá se hederített, próbáltam az ínyéhez nyúlni, de csak kapta el a fejét. Ekkor nyugodtam meg, mert tudtam, hogy a foga lesz a bűnös. Aztán a sírás ahogy jött, úgy el is múlt, a karomban elaludt Szezi, és aztán letettem az ágyba és ott folytatta a durmolást. Aránylag nyugodt éjszaka után, reggel a pelenkázón az ablaknál láttam, hogy a negyedik foga is kidugta a végét. Talán túl vagyunk a nehezén.

ALVÁS
No, itt már vannak problémák. Sajnos nem sokat javult a helyzet a múltkori panaszkodós posztom óta. Vannak jobb és rosszabb napok. És éjszakák. Szezi épp átszokik a napi 2-3 alvásra, viszont beállt a 8 órás kelésre. Este 8-kor fekszik és az utóbbi pár napban (kopp-kopp) elég könnyű volt elaltatni. Szinte el sem hiszem, hogy volt olyan időszak, amikor altatni se kellett. Na de most ez van, úgyhogy ezzel birkózunk... Arra rájöttem, hogy nem érdemes úgy letenni, hogy nem álmos eléggé. Viszont azt sem jó megvárni, hogy túlpörögje magát, jól kell tehát belőni a megfelelő időpontot. Este nyolcnál tovább nem szoktunk várni, így ha nekem nem sikerül elaltatni - cicivel, simivel, énekkel, csenddel, mikor mivel - akkor jön APA és a Mei-tai, és a PMFC csapata. :) Huby speckó altatási módszere ugyanis az, hogy a csapat egykori és jelenlegi tagjait sorba véve énekel. Ha elfogynának és ez még nem volna elég, akkor jönnek az edzők... Én meg röhögök. Csendben, nehogy Szezi felébredjen.

KÖZLEKEDÉS
Az a helyzet, hogy Szezi nem szereti a babakocsit. Így csak nagyon ritkán kerül elő, leginkább hordozzuk. Most a Mei-tai a menő, főleg mióta a saját baglyos is megérkezett, de szeretnék majd egy csatos hordozót is kipróbálni. A hordozó amúgy nem csak közlekedési eszköz nálunk, remek altató, nyugtató is. Ja és nem csak anya és apa, hanem Nóri (nagynéni) is hordoz! :)

TUDOMÁNYOK
Na ebből sok van. :) Az hogy áll és körbesétál a kiságyban a rácsba kapaszkodva alap.

Mászik, jó gyorsan. Labdát dob. Tornyot rombol. Olykor tombol. De tényleg, rázza a fejét és kapálózik. Szeret lógni, lóbálódni, hintázni és himbálózni. Rikácsol, károg mint egy varjú. Bababababa, papapapa, mamama már mennek. Persze nem szinkronban azzal, hogy hova néz, vagy kivel van. Kacag, de megijed ha tüsszentünk. Már szinte bármit felcsippent a földről és megy a szájába. Szóval extra óvatosnak kell lennünk. A tárgyak sorsa Szezi világában a következő: Megpillantás, elszánt arccal megszerzés, megkóstolás, valamihez ütögetés, eldobás. Pont ma állapítottuk meg Hubyval, hogy hihetetlen milyen egyszerű dolgokkal el tud játszani félóráig is. Mostanában a szalagok, és zsinórok a kedvencei. Valamint a papírzsebkendő. Pár napja náthás voltam és elszaporodtak a lakás különböző pontján, ám Szezi előszeretettel kajálja őket, így nagyon kell vigyáznom, hogy ne legyenek számára elérhetőek.

Szeret olvasgatni is. Ennek szertartása van. Az ölembe veszem, ő szopja az ujját és nézegetjük a könyveit (már három van neki). Van egy pici, amiben kihajtható képek vannak, már tudja, hova kell nyúlni ha ki akarja nyitni őket. Csak épp a könyv tervezői jobbkezes gyerekeknek terveztek, és arra nem gondoltak, hogy a jobb hüvelykujját szopó baba bal kézzel fog próbálkozni.

HUNCUTSÁGOK
Ha valami kell neki akkor odamegy és megszerzi. Néha hátranéz mászás közben olyan " Anya ezt szabad?" arckifejezéssel, de persze nem várja meg a választ. Ha esetleg veszélyes tárgyat szúrt ki magának akkor próbálom elterelni a figyelmét valamivel. Ez van, hogy átmenetileg sikerül, ám ha nem volt elég érdekes az alternatíva, akkor visszatér az eredeti csibészséghez. Ma például a videókazettás fiókot akarta kipakolni, és nehezen tudtuk csak meggyőzni a az apjával, hogy a színes vödrei sokkal érdekesebbek.
Nagyon cukin bír nézni, nem tudom ez mennyire tudatos nála, de kb. 2 másodperc alatt az ujja köré csavar (nem csak engem) a vigyorával. Olykor csak a szemöldökét húzza fel, vagy ha épp csak az egyik ajkát húzza el.

Továbbra is úgy gondolom, hogy Szezi az egyik legjobb dolog, ami történt velem mostanában és várjuk az újabb szép és vicces dolgokat, amiket csinál, kitalál majd.