Jelentős dolgok történtek múlt héten Szezi életében. Kibújt végre az első fogacskája, evett almát, hidegen hagyta az óraátállítás, és rájött, hogy ki tudja húzni a fiókokat. Hiába nem pici baba már, extra figyelmet igényel, minden szempontból.
Hetek óta minden reggel árgus szemekkel figyeltem Szezi fogínyét és kérdezgettem tőle: Kisfiam kinőtt már a fogad? Huby persze röhögött minden alkalommal és egyszer sem vett komolyan. A fog sem vett komolyan mert nem jött, csak Szezka volt nyűgös, és folyt a nyála és nem aludt. De ezt tudjátok mert már, hiszen hetek óta erről írok nektek. Aztán a kiskrakepom hat hónapos lett és másnap reggel valami mást láttam az ínyén. Mintha szétnyílt volna - így tudom a legjobban leírni. Egy kicsit meg is ijedtem, mert nem láttam még ilyet, aztán az interneten kaptam segítséget és megnyugodtam. Aztán jött anyukám és elvitte sétálni Szezit. Mire hazaértek már lehetett érezni az éles kis fogvéget. Írtam Hubynak smst, hogy kibújt Szezi foga, és képzeljétek nem hitte el. Mert én állítólag már annyiszor emlegettem, hogy van valami az ínyén, hogy bizonyítékot követelt. Azóta már teljesen jól látható a félig kibújt fogacska, viszont az alvása továbbra sem javult Szezinek. Ugyanúgy négyszer-ötször felkel éjjel és szopni akar, majd mikor megkapta a jussát visszaalszik.
Hetek óta minden reggel árgus szemekkel figyeltem Szezi fogínyét és kérdezgettem tőle: Kisfiam kinőtt már a fogad? Huby persze röhögött minden alkalommal és egyszer sem vett komolyan. A fog sem vett komolyan mert nem jött, csak Szezka volt nyűgös, és folyt a nyála és nem aludt. De ezt tudjátok mert már, hiszen hetek óta erről írok nektek. Aztán a kiskrakepom hat hónapos lett és másnap reggel valami mást láttam az ínyén. Mintha szétnyílt volna - így tudom a legjobban leírni. Egy kicsit meg is ijedtem, mert nem láttam még ilyet, aztán az interneten kaptam segítséget és megnyugodtam. Aztán jött anyukám és elvitte sétálni Szezit. Mire hazaértek már lehetett érezni az éles kis fogvéget. Írtam Hubynak smst, hogy kibújt Szezi foga, és képzeljétek nem hitte el. Mert én állítólag már annyiszor emlegettem, hogy van valami az ínyén, hogy bizonyítékot követelt. Azóta már teljesen jól látható a félig kibújt fogacska, viszont az alvása továbbra sem javult Szezinek. Ugyanúgy négyszer-ötször felkel éjjel és szopni akar, majd mikor megkapta a jussát visszaalszik.
A fogkezdeménnyel viszont remekül lehet almát enni. Na jó azért ezt ne úgy képzeljétek el, hogy Szezi kap a kezébe egy szép piros gyümölcsöt oszt nesze harapd. Élete első almáját is múlt héten kapta, lereszelve. Fintorgott majd kiköpte. Második alkalommal már egy fél megpucolt almát adtam a kezébe, szépen nyammogta. Harmadjára, már karistolta is a kis fogával. Aztán két napig nem kapott, mert elfelejtettem venni. Viszont hamarosan a banánt is megkóstoltatom vele, aztán a sütőtököt, meg a gesztenyét (ha lehet)... kettőt pislogok és marinirozott halszeleteket kér turbigó módra.
Nem tudom ti hogy vagytok az óraátállítással. Én bevallom sosem szerettem. Télen azért nem mert amúgy is kezdett korán sötétedni, ezzel a húzással meg már szinte kora délután lámpát kell kapcsolni. Tavasszal meg ugye elvesznek tőlünk egy órát és korábban kelhetünk. Szerintem aki az őszi állításnál az egy órával többet alhatunk kezdetű mondatot kitalálta, annak tuti nem volt soha gyereke. Mert telefonjaink, a számítógépek bizony mind-mind tudták, hogy egy órával kevesebb van, de Szezi még valami régi konstrukció lehet, mert őbelé ezt a funkciót nem installálták. Így aztán vasárnap reggel hétkor ahelyett, hogy még egy órát aludt volna, ahogy azt előírták, Szezi felébredt. Mert neki senki nem szólt és ő bizony még mindig úgy tudta, hogy nyolc óra van. Szóval most haragszom az óraátállításra, mert végre kezdett kialakulni egy valamennyire kiszámítható napirend és most bumm, teljesen felborult.
Sajnos a sűrű ébredés amúgy rám is hatással van. Érdekes módon nem fizikai tünetekben jelentkezik, hanem mentálisan. Sokkal érzékenyebb, türelmetlenebb, ingerlékenyebb vagyok mint korábban, pedig régen sem voltam egy könnyű eset.
Sajnos a sűrű ébredés amúgy rám is hatással van. Érdekes módon nem fizikai tünetekben jelentkezik, hanem mentálisan. Sokkal érzékenyebb, türelmetlenebb, ingerlékenyebb vagyok mint korábban, pedig régen sem voltam egy könnyű eset.
Szerencsére az élet Szezivel nem csak nehézségeket tartogat. Minden reggel elvarázsol minket a mosolyával, a gügyögésével és ez a varázslat egész nap eltart. Persze azért elkövet már betyárságokat is. Rájött, hogy ki tudja húzni a fiókokat, fel tudja hangosítani a rádiót (tekergetni a hangerőszabályzó gombot) és fantasztikus érzékkel találja meg azokat a dolgokat, amiket nem szeretnék ha piszkálna. Gondolok itt mindenféle kábelre és zsinórra, a telefonomra és a távirányítókat. Ezek óriási kincsek Szezi számára, és rávetné magukat, ha hagynám. Esténként szoktunk hancúrozni kicsit miközben nagyokat kacag, majd nagyfiúsan a kádban hasalva fürdik.
Csapkodja a vizet és csodálkozik, hogy a szemébe meg a szájába megy. A pelenkázást és az öltözést egyre kevésbé viseli el, amint leteszem a pelenkázóra hasra vágja magát és képtelenség vissza fordítani. Egyre több trükköt kell kieszelnem, az énekléstől a bábozásig, persze úgy, hogy közben azért maradjon szabad kezem is.
No de most mennem kell, mert a főnök szól, hív, óhajai vannak és én mint jó beosztott repülök és lesem minden kívánságát.
No de most mennem kell, mert a főnök szól, hív, óhajai vannak és én mint jó beosztott repülök és lesem minden kívánságát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése