Agyamra ment a nemalvás

Először is ne haragudjatok, hogy megint egy panaszkodós és nem egy vidám, nevettetős posztot írok. Az a helyzet, hogy kezdek elveszni a fognövesztés-hozzátáplálás-nemalvás bermudaháromszögben.  Pont mondtam Hubynak, hogy eddig olyan könnyű volt minden, és úgy érzetem mindent kézben tartok. Hát most kezdek rendesen szétcsúszni és már odáig jutottam, hogy kísérleti nyulat csináltam a gyerekemből.
Kezdem a legkisebb gondommal, bár talán a legnagyobb nézetkülönbséget ezzel váltom majd ki. Szezi hat hónapos lett és minden szakirodalom okosoldal okosismerős azt javasolta, hogy kezdejem el a hozzátáplálást. Persze én itt is szembe úszom az árral és nem a hagyományos, reszelek, turmixolok, pépesítek elvet követem, hanem durr félbevágva a gyerekem kezébe nyomom az almát. Vagy a banánt. Mivel próbálok azért jó anyuka lenni, előtte meghámozom a gyümölcsöket. Már korábban írtam, hogy az első próbálkozásoknál Szezi nem volt túl lelkes. Azóta ott tartunk, hogy már két kézzel nyúl az alma után, a szájba veszi és napról-napra tovább szopogatja karistolja a fogával. De még mindig több  van a pólóján mint a gyomrában. A banán sokkal nagyobb tetszést váltott ki nála, nyilván azért mert édesebb, így amikor látta, hogy Massimo haverja (aki egy éves múlt) milyen lelkesen eszi, Szezi is nyammogni kezdte. Az eredmény hasonló volt mint az almával. Kevés a szájban, sok a pólón. És igen eljutottam már odáig, hogy előkét tegyek a gyerek nyakába, Massimoéktól kaptunk is kettőt, és itthon is volt egy már.  Így visszaolvasva nem is tűnik ez az egész olyan nagy gondnak, csak akkor kezdek el agyalni, amikor öt helyről ötféle tanácsot kapok, hogy hogyan is kéne ezt másképp csinálni. És olyankor elbizonytalanodom. Lehet ez így mégsem jó? Lehet, hogy már pörköltet kéne ennie Szezinek? Nokedlival és savanyú uborkával?
Való igaz, hogy a mit egyen Szezka az anyatejen kívül probléma eltörpül a hatszor-hétszer felkel éjjel című fejezet mögött. Bár itt is többféle verziót felvázolt az ismeretségi kör, én mégis úgy gondolom, hogy még mindig a foga miatt vannak az éjjeli ébredések . (Csak zárójelben jegyezném meg, hogy tegnap elkezdett úgy csinálni mint aki mászik, csak a hasa még leért a matracra, mert a mutatványt az ágyunkon adta elő.  Lehet, hogy megint fejlődési ugrása van és ez is bekavar az éjszakákba.) Tulajdonképpen hetekig nem is jöttem rá, hogy miért is olyan rossz a sok éjjeli kelés. Mert fizikai tüneteim nem voltak. Csak éppen elviselhetetlen, türelmetlen, nebáncsvirág sőt nebáncs fa lettem, és állandóan veszekedtünk Hubyval. Már épp szakirodalmat akartam vásárolni és párterápiára jelentkezni, amikor egyszer csak megvilágosodtam. Oké hogy nem vagyok fáradt és álmos, nem égnek a szemeim, de attól, hogy lassan egy hónapja nem aludtam egyhuzamban többet mint 3 óra, bizony az agyam kezd egy kissé leépülni. Le vagyok lassulva, mindent elfelejtek, és mindere ingerülten, érzékenyen és türelmetlenül reagálok. Szuper, a probléma forrása megvan. Most már csak a gyógymódot kell megtalálni.

Akármilyen hosszú is volt az éjszaka, Szezi mosolya mindig felvidít.

Nyugtatót, gyógyszert, pálinkát, kúpot nem akartam Szezinek adni. Maradt a borostyán nyaklánc és a homeopátia. Előbbiben valamiért nem hiszek, nem is értem magam, pedig általában nyitott vagyok az ilyen dolgokra. A homeopátiával kapcsolatban meg már korábban leírtam az aggályaim, de miután meggyőztek, hogy a fogzás miatti nemalvásra a "csodaszer" kizárólag gyógynövényekből készült, azt mondtam oké próbáljuk ki. Öt napja adom Szezinek a golyócskákat, szuperügyesen kiissza kis csészéből az oldatot, a hatás pedig felemás. Ezt egy külön posztban le is írom, mert elkezdtem naplózni is a "kísérletet". Mondom, hogy nem vagyok normális.