Vidám nap

A jó hírrel kezdeném. Szezi nem lett beteg. Napközben csak tüsszögött párat (szokott máskor is) köhögés minimális volt, inkább az a fajta, amikor tetszik neki a saját hangja. Az orra csak estefelé folyt picit. Szóval úgy döntöttem, hogy még az orrszívó porrszívózást sem vetem be. Bár Nictől már egész részletes kiképzést kaptam telefonon, de amíg lehet halasztom ezt a bevetést. Szóval jó napja volt Szezkának, már vígan alszik az ágyában.

Pár napja elkezedtem jegyzetelni, hogy hogy telik egy-egy napja, mikor eszik, mikor alszik. Csak úgy kiváncsiságképpen, hogy megnézzem van-e valami rendszer. És van. Kb. tízszer eszik egy nap (sokszor keveset), négyszer alszik - kettőt délelőtt, kettőt délután. Egy-egy rövidet és egy-egy hosszabbat. És nagyjából ugyanabban az időpontban. Szóval kialakított magának egy napirendet, most még pár napig figyelem és aztán megpróbálok majd én is igazodni hozzá, például úgy alakítani a progrmokat, hogy ne alvásidőre essenek.
Ma délután itt volt Nóri és csajos filmbe illő dolgokat csináltunk. Elkezdtük végre lefesteni az előszobába tervezett régi szekrényt, mindezt olyan bénán, ahogy csak két szőke tudja kivitelezni. Mármint maga a festés szép lett, csak közben kicsit festékesek lettünk, meg három forduló kellett mire körbeújságpapíroztuk a teraszt és tartozékait, hogy ne maszatoljuk össze. Miközben száradt az első réteg, csokis sütit sütöttünk. Abban  csak én bénáztam, de jókat röhögtünk, amikor a cukros vajat szétpörgette a konyhában a robotgép. Hogy Szezi mindeközben mit csinált? Eleinte aludt. Majd elég hamar felébredt, szerintem nem akart kimaradni a mókából. Végül a hátamra kötöttem, onnan figyelte az eseményeket. A süti nagyon finom lett, jó csokis és jó omlós, a szekrénykét rétegben lealapozva, Szezivel már minden létező játékot végigjátszottunk és még mindig csak este háromnegyed hét volt. Mit csináljunk még fél 8-ig - tettem fel a kérdést hangosan. Egy darabig figyeltük Szezkát, ahogy a papucsomra vadászott, majd miután Nórinak is és nekem is fájt a fejünk, sétát javasoltam. Szezihátizsák újra fel, irány a tó. No nem úszni, csak körbesétálni. Az ötlet bevált, bár kisfiam eleinte hisztizett, mire leértünk a földszintre már vidáman dumált a kendőben. Mire felértünk fél nyolc lett, kezdődhetett az esti rutin.
Miközben megírtam a bejegyzést, Szezi 3x sírt fel (kb. másfél óra alatt) először elég volt a hátsimi a vissza alváshoz, majd cici kellett, végül egy kis ringatás. Attól tartok. hogy hosszú éjszakánk lesz.