Kiváncsi lennék, hogy az eddigi bejegyzéseim alapján milyen képet alkottatok rólam. Vajon elég magabiztos anyuka vagyok, vagy sokat aggódok, esetleg fejlődtem már valamit az öt hónap alatt? Én eddig úgy éreztem, egész jól veszem az akadályokat - oké nem volt túl sok belőlük, és úgy gondoltam mindent nagyjából jól csinálok, tehát biztos voltam a dolgomban.
Ma hajnalban azonban kicsit meginogtak a falak. Szezi 3-kor kelt, evett, leraktam az ágyába, és vártam, hogy pillanatokon belül meghallom az ütemes szuszogását. Ehelyett köhögni kezdett. Oké volt már ilyen korábban is, egy köhintés és vége. Ez azonban határozott köhögés volt, némi szörcsögéssel kísérve. Aztán hipp-hopp elaludt. Legközelebb 5-kor kelt, akkor köhögéssel ébresztett, és megint hallottam, hogy röfögve veszi a levegőt. Kivettem, megetettem, megfogdostam, láza nem volt, és amikor visszatettem még köhintett párat, majd újra elaludt. Velem ellentétben. Én csak forgolódtam és aggódtam, hogy megfázott Szezi. Mit csináltam rosszul? (Mert a megfázásnak csakis én lehetek az oka, ki más?) Az eddigi fogjuk fel lazán a dolgokat, minek mindent sterilizálni és nem baj ha lerúgja a zokniját felfogásom megdőlni látszott. Vagy nem emiatt lett beteg a gyerekem? Talán mégis tőlem kapta el? Esetleg a családban már lappang a betegség, de még a többieken nem jött elő? És akkor most mi lesz? Lázasan ordító gyereket, és orrporszívózást vizionáltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése