Fél éves a Szezámmag

Túlzás nélkül állíthatom, hogy életem egyik legszebb és legnehezebb fél évén vagyok túl. Most épp elég mélyponton vagyok ráadásul, csak azért írok pár sort, mert úgy érzem ez a jeles esemény megérdemli, hogy beszámoljak róla.

Szezinek most már határozottan jön a foga. Kb. három napja ötször-hatszor kel éjjel, hasmenése van, napközben is nagyon sokszor szeretne szopni, nyűgös és már érezni is a kis ínyén, hogy érdesedik-élesedik ott valami. Az én mélypontom is ehhez az eseményhez kötődik, úgy érzem teljsen elfogytak az erőtartalékaim. Pedig Szezi éjjel nem sír, csak ha enni kér, majd ha befejezte szépen vissza alszik. Valamiért ez nekem most mégsem tetszik, legalábbis a testem jelez, mindenem fáj, szédülök, állandóan fáradt és álmos vagyok. Ma már tudatosan pihentem egész nap, és amikor Szezi aludt aludtam én is. Utoljára akkor éreztem így, amikor hazahoztuk a kórházból a mi kis nyusziegerünket.

Azóta meg már mennyi tudománya van! A fordulásokat tudjátok, mert írtam már. Nagyon gyorsan kúszik, pillanatok alatt a folyosón vagy a konyhában van a szoba közepéről. Négykézlábra áll és hintázik előre-hátra, néha félig ülő pozíciót vesz fel.

Már nem olyan könnyű lekötni a figyelmét, a saját játékai csak pár percig érdeklik, bezzeg egy becsomagolt szigetelőszalag gurigával, vagy egy kis kartondarabbal akár tíz percig is elszórakozik. Továbbra is mindent megkóstol, kivéve az ételeket. Bár a hozzátáplálást, majd csak mostanában fogom elkezdeni, egyszer kétszer már adtam a kezébe főtt répát, almát, de nem nagyon izgatta.

Továbbra is szeret fürödni, kergeti a kacsákat a kádban, és legutóbb már a víz alá merült a babaúszáson. Nagyon szereti a kutyákat, hangosan kacag, ha megsimogathat egyet, bár igyekszünk inkább csak a saját kutyáinkat a közelébe engedni.

Szóval egy nagyon vidám, kiegyensúlyozott szuprjófej hathónapos csemeték boldog "tulajdonosai' vagyunk és nagyon élvezzük, nincs olyan nap, hogy mondanánk Hubyval egymásnak: De jó, hogy van egy gyerekünk!

Kutya-macska-lángos :)

Nagyon klassz hétvégénk volt. Lángosoztunk, fotóztunk, Szezi állatbarát lett és újra jól alszik éjjel. Nagyon nagyot nőtt, és napról-napra egyre több mindent csinál.
Mivel nem írtam öt hónapos összefoglalót, így lemaradtatok egy csomó Szezi tudományról. Nagyjából három hete kezdett kúszni. Eleinte úgy mozgott csak mint a kukac, mára már váltott kézzel kúszik és néhány másodperc alatt eljut A-ból B-be, egész pontosan a szoba egyik végéből a másikba. A lehető legegyszerűbb tárgyakkal tud hosszú percekig játszni. A kedvence az ásványvizes palack (bárhol kiszúrja) és a papucsaim. Egy kutya Szezihez képest kismiska. Akármilyen játék van a közelében, ha észre veszi valamelyik papucsom, azonnal ráveti magát és eszi. Ennek annyira nem örülök, így megpróbálom másfelé terelni a figyelmét kisebb-nagyobb sikerrel. Szereti lerombolni a tornyot amit építek neki és a szétguruló hordókat kergetni, az egyikbe múltkor belebeszélt, nagyon vicces hangot adott ki. Ügyesen megfogja a tárgyakat és ütögeti őket a földhöz.

Tökéletesen fordul hátról hasra és körbe-körbe. Már nem lepődök meg ha reggel teljesen máshol találok rá az ágyban, mint ahova este letettem. Amikor hét, fél nyolc fele felébred, nem sír, hanem gőgicsél, kurjongat, így ébreszt minket.  Az is biztos már, hogy két oka volt az éjjeli sűrű keléseknek. Az egyik a foga (még mindig két fehér pont jelzi a kibújás helyét, én meg minden reggel ellenőrzöm, hogy kinőtt-e már) a másik, hogy kúszni-forogni-fogni tanult. Ha felriad a fordulás miatt, most már vissza tud úgy helyezkedni ahogy neki kényelmes, sokszor az oldalán fekszik, szinte egész éjjel. Két napja ismét hosszúkat alszik, először tíztől hajnali négyig szundizott, tegnap pedig a tíz órás evés után reggel hatkor ébredt legközelebb. Sokan írtátok, hogy ne aggódjak, nem tart örökké az éjjeli ébredés-sorozat. Igazatok volt, köszönöm a bíztatást!

A héten voltunk doktornéni viziten, végre nem kapott oltást Szezka, csak mérték és megnézték, hogy minden rendben van-e vele. Nagyon ledöbbentem, amikor a mérleg kerek nyolc kilót mutatott, de azon nem lepődtem meg, hogy 68 centi, mert az összes ruhája feszül rajta. Így aztán pénteken a hátamra kötöttem Szezit és Nóri asszisztálásával vettünk pár cuccot a Tescós leárazáson. 

Tegnap esküvőt fotóztunk Hubyval így Apika és Nóri vigyáztak Szezire. Picit aggódtam, hogy minden rendben lesz-e, mert utolsó pillanatban ugrottak be alkalmi bébiszitternek, de nagyon jól ment minden. Miután otthagytuk, volt még egy kis időnk a fotózás kezdetéig, így elmentünk lángosozni. Citromos Gössert ittunk, Huby elszívott egy cigit, úgy éreztük, hű de kirúgunk a hámból. A fotózás után szaladtunk a kis macikutyánkért, aki szuperül érezte magát. Legalábbis, az alapján, ahányféle játékról beszámolt apukám, tuti nem unatkozott. Az állatokat is kezdte felfedezni, ezt ma saját szemünkkel is láttuk, amikor ebédelni mentünk apuékhoz. Szezinek nagyon tetszett a cica, matatta a szőrét és a kutyától sem félt. Mindketten ültek az ölemben és mutattam Szezkának hogy kell a fülét vakarni. A kutya persze mint egy angyal tűrte a dolgot és olyan finoman böködte az orrával a gyerek kezét, mintha pontosan tudná, hogy rá vigyázni kell. 

Szezi nagyon szereti ha éneklünk. Apuval rendszeresen nótázunk neki a vasárnapi ebéd után, és akár fél óráig is elhallgatja, ahogy előadjuk a lakodalmas repertoárt. Mióta ezt megfigyeltem, tudatosan is egyre többet énekelek neki. A haját még mindig nem vágtuk le, de most már lassan tényleg aktuális, ezzel a két kis kócos képpel búcsúzom tőletek mára.

Vidám nap

A jó hírrel kezdeném. Szezi nem lett beteg. Napközben csak tüsszögött párat (szokott máskor is) köhögés minimális volt, inkább az a fajta, amikor tetszik neki a saját hangja. Az orra csak estefelé folyt picit. Szóval úgy döntöttem, hogy még az orrszívó porrszívózást sem vetem be. Bár Nictől már egész részletes kiképzést kaptam telefonon, de amíg lehet halasztom ezt a bevetést. Szóval jó napja volt Szezkának, már vígan alszik az ágyában.

Pár napja elkezedtem jegyzetelni, hogy hogy telik egy-egy napja, mikor eszik, mikor alszik. Csak úgy kiváncsiságképpen, hogy megnézzem van-e valami rendszer. És van. Kb. tízszer eszik egy nap (sokszor keveset), négyszer alszik - kettőt délelőtt, kettőt délután. Egy-egy rövidet és egy-egy hosszabbat. És nagyjából ugyanabban az időpontban. Szóval kialakított magának egy napirendet, most még pár napig figyelem és aztán megpróbálok majd én is igazodni hozzá, például úgy alakítani a progrmokat, hogy ne alvásidőre essenek.
Ma délután itt volt Nóri és csajos filmbe illő dolgokat csináltunk. Elkezdtük végre lefesteni az előszobába tervezett régi szekrényt, mindezt olyan bénán, ahogy csak két szőke tudja kivitelezni. Mármint maga a festés szép lett, csak közben kicsit festékesek lettünk, meg három forduló kellett mire körbeújságpapíroztuk a teraszt és tartozékait, hogy ne maszatoljuk össze. Miközben száradt az első réteg, csokis sütit sütöttünk. Abban  csak én bénáztam, de jókat röhögtünk, amikor a cukros vajat szétpörgette a konyhában a robotgép. Hogy Szezi mindeközben mit csinált? Eleinte aludt. Majd elég hamar felébredt, szerintem nem akart kimaradni a mókából. Végül a hátamra kötöttem, onnan figyelte az eseményeket. A süti nagyon finom lett, jó csokis és jó omlós, a szekrénykét rétegben lealapozva, Szezivel már minden létező játékot végigjátszottunk és még mindig csak este háromnegyed hét volt. Mit csináljunk még fél 8-ig - tettem fel a kérdést hangosan. Egy darabig figyeltük Szezkát, ahogy a papucsomra vadászott, majd miután Nórinak is és nekem is fájt a fejünk, sétát javasoltam. Szezihátizsák újra fel, irány a tó. No nem úszni, csak körbesétálni. Az ötlet bevált, bár kisfiam eleinte hisztizett, mire leértünk a földszintre már vidáman dumált a kendőben. Mire felértünk fél nyolc lett, kezdődhetett az esti rutin.
Miközben megírtam a bejegyzést, Szezi 3x sírt fel (kb. másfél óra alatt) először elég volt a hátsimi a vissza alváshoz, majd cici kellett, végül egy kis ringatás. Attól tartok. hogy hosszú éjszakánk lesz.

Anya meginog

Kiváncsi lennék, hogy az eddigi bejegyzéseim alapján milyen képet alkottatok rólam. Vajon elég magabiztos anyuka vagyok, vagy sokat aggódok, esetleg fejlődtem már valamit az öt hónap alatt? Én eddig úgy éreztem, egész jól veszem az akadályokat - oké nem volt túl sok belőlük, és úgy gondoltam mindent nagyjából jól csinálok, tehát biztos voltam a dolgomban.
Ma hajnalban azonban kicsit meginogtak a falak. Szezi 3-kor kelt, evett, leraktam az ágyába, és vártam, hogy pillanatokon belül meghallom az ütemes szuszogását. Ehelyett köhögni kezdett. Oké volt már ilyen korábban is, egy köhintés és vége. Ez azonban határozott köhögés volt, némi szörcsögéssel kísérve. Aztán hipp-hopp elaludt. Legközelebb 5-kor kelt, akkor köhögéssel ébresztett, és megint hallottam, hogy röfögve veszi a levegőt. Kivettem, megetettem, megfogdostam, láza nem volt, és amikor visszatettem még köhintett párat, majd újra elaludt. Velem ellentétben. Én csak forgolódtam és aggódtam, hogy megfázott Szezi. Mit csináltam rosszul? (Mert a megfázásnak csakis én lehetek az oka, ki más?) Az eddigi fogjuk fel lazán a dolgokat, minek mindent sterilizálni és nem baj ha lerúgja a zokniját felfogásom megdőlni látszott. Vagy nem emiatt lett beteg a gyerekem? Talán mégis tőlem kapta el? Esetleg a családban már lappang a betegség, de még a többieken nem jött elő? És akkor most mi lesz? Lázasan ordító gyereket, és orrporszívózást vizionáltam.

Fél 7-kor ébredt újra Szezi sírva. Láza továbbra sem volt, de még mindig szörcsögött az orra. Szokásos menetrend, próbáltam magam mellett elaltatani, amíg szopott úgy ahogy elszenderedett, de aztán keservesen sírni kezdett. Már Huby is fenn volt, próbálta büfiztetni, vígasztalni. Aztán vissza tettem cicire, ott megint szundított egyet, majd újabb keserves üvöltés. A hasamra tettem ott nyűglődött kicsit, amikor egyszercsak meglátta a bocit és elhallgatott. Megkaparintotta, majd gügyörészve a cimkéjét kezdte birizgáli. Lehet, hogy mégsem olyan nagy a baj? Nem tudom. Tisztába tettem, kifolyt a pisi (lehet az is zavarta), most épp az ágyában tüsszög és kezd rájönni, hogy ha mozgatja a karját, akkor a kezében markolászott egér által az egész zenélő-forgó berendezés mozog. Ja és folyik az orra. Amúgy vidám, olyan mint egy sajtkukac, láza nincs. Lehet, hogy megúsztuk? Vagy ez még csak a kezdet? Igyekszem a fejleményekről folyamatosan beszámolni.