Bár írtam már a szállodai ételekről és az all inclusive-ról is, azért pár szóval még érinteném a témát. Így a nyaralás ötödik napján határozottan tudom, hogy többet nem megyünk all inclusive szállodába. Hacsak nem nyerünk a lottón és egy igazi öt csillagos szállodát nem engedhetünk meg magunknak. Gyerekekkel különösen nem éri meg. Hiába mondom Szezinek, hogy ne igyon többet a műanyag ízű szörpből készült gyümölcsléből. Ott van a gép kirakva (kettő is) és persze tölt magának. Hiába van ötven féle kaja reggelire, a fiúk ugyanazt a müzlit eszik tejjel. Persze mi Hubyval csomó mindent megkóstolunk, igazi angol reggelit is összeválogattam már neki. Péntek reggel épp a szokásos csokis palacsintát ettük, amikor az egyik pincér hölgy mosolyogva odaköszönt nekünk hibátlan magyarsággal: - Jó reggelt. Kiderült, hogy bizony három éve itt élő hazánk fia takarítja aznap az asztalunkat. Méghozzá őrületes tempóban. Azért, hogy mindig legyen szabad asztal és sose kelljen várni semmire, a pincérek amint azt látják, hogy letenni készülsz a villádat, és épp lenyeled az utolsó falatot, ott teremnek és viszik el a tányérod. Én persze értem, hogy ez nekik előírás, de eléggé zavaró. Én például figyelek arra, hogy ne vigyek az asztalhoz húsz telerakott tányért. Inkább fordulok többször, de egyszerre csak keveset veszek. Főleg abból amit nem ismerek és nem tudom hogy ízleni fog-e. Ezt a családdal is közöltem első nap vacsoránál, és egész jól sikerül betartani szerintem. És igen, az all inclusive újabb hátulütőjéhez érkeztünk. Iszonyat pazarlások mennek. Bár saját szememmel nem láttam, meg nem is annyira figyeltem, de Dóra elbeszélése szerint sokszor visznek vissza tele tányért a pincérek. Főleg az angolok asztalától, akik szép számmal vannak itt. Sőt mondhatnám a vendégek 90% Nagy Britanniából érkezett, mert vannak Írek és Skótok is. Utóbbiak ízes dialektusát nagyon nehéz érteni, hiába éltem köztünk annak idején két évig. Szezi és Zente talált egy skót barátot maguknak Aiden-nek hívják a kisfiút és remekül elszórakoztak a Dino parkban és a biliárd asztalnál. Azóta is őt emlegetik a fiúk, és ha tehetik megkeresik és játszanak vele.
Írtam már két partról, de azóta megnéztünk egy újabb csodát, Costa Papagayo-t. Egy mindentől elzárt területet képzeljetek el, ahol nincs semmi infrastruktúra, még aszfalt út sem. A bejáratnál 3 eurót kell fizetni, de megéri. Egy rövid autózás után több homokos part közül választhatunk. Mi a legközelebbihez mentünk, és újabb futkározás, homokozás, hullám üldözés vette kezdetét. Na jó igazából a hullámok üldöztek minket, főleg engem. Amint egy picit beljebb merészkedtem elkapott egy és kidobott a partra. Félelmetes volt érezni az óceán erejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése