A víz langyos, a homok ragad. Beszámoló az óceánpartról

Két homokos parton voltunk eddig, és tuti, hogy megyünk még, mert egyik fantasztikusabb volt mint a másik. Mindkettő kb. öt perc autóút. Első nap a Playa Flamingo-t néztük meg, homokozó készlettel és fürdőruhával felszerelkezve. A strand fehér, puha homokos mint a prospektusokon. Takaros kis napozóágyakkal és napernyőkkel felszerelve. Csak épp nap nem volt. Illetve elbújt a felhők mögé. Így aztán nem volt annyira melegünk. Én széldzsekiben és rövidnadrágban - a fiúk alsónadrágban, Huby trikóban - hiszen nyaralunk!. Készült homokvár és persze bokáig mindenki belement a vízbe. A fiúknak sikerült szinte mindenüket összevizezni, így mivel nem vittem váltásruhát, törölközőbe tekerve rohangáltak. Hubyval ittunk egy kávét a parton. Hiába a Lavazza logó, a cappuccino nekem víz ízű volt, Huby meg a tejszínhabot nem értette rajta. Na nekem meg az ízlett, szóval összességében mindenki elégedett volt valamennyire.

Második nap a Playa Doradara mentünk. Ez Playa Blanca központjában van, de simán találtunk , parkolóhelyet. A GPS egy kicsit messzebb navigált minket a parttól, de nem bántuk a sétát, mert gyönyörű látványban volt részünk. A part szinte végig fekete sziklás, aztán egyszer csak felbukkan egy homokos öböl. Mi előre mentünk a fiúkkal, amíg Huby simkártyát vett, hogy legyen internet. Ahogy a homokhoz ért a lábunk, dobtuk el a papucsokat, és újabb homokvár építésébe kezdtünk. Ezt a fiúk elég hamar megunták és inkább azt játszották, hogy befutottak egy kicsit a vízbe és ahogy jött egy hullám sikítva futottak ki. Ezt fél órán keresztül csinálták, a végén csurom vizesek lettek, de nem fáztak. Ezt abból gondolom, hogy egy idő után én is beálltam a játékba, csak én nem futkostam, hanem egyre beljebb merészkedtem a vízben. Az óceánparton az a fantasztikus hogy nem hogy nem szabad kiabálni, hanem egyenesen kötelező. Mindenki sikongatott a vízben és egymáson röhögtünk. Eleinte nem értettem, hogy miért élvezik annyira a bentlévők aztán rájöttem. A lényeg az, hogy legyünk kitartóak. És vetkőzzünk fürdőruhára. Én eleinte bikini alsóban és széldzsekiben voltam, aztán ahogy egyre vizesebb lettem úgy vetkőztem le. Mivel a levegő hőmérséklete kb. 21 fok (a hőérzetből a szél levesz egy kicsit, a nap meg hozzáad, szóval kb. tényleg 21 foknak érződik) a vízé pedig 19, ezt a két fok különbséget nem olyan nehéz megszokni. Öt perc múlva a lábamnak kellemes volt a víz, aztán elkapott egy-egy hullám és ahogy a vizes testemet fújta a szél, fázni kezdtem és az akkor már langyosnak érzett vízben kerestem menedéket. Persze ez az egész móka nagyon fárasztó. Nem csak a sok futkosás miatt, hanem mert a nagy hullámzásban fárasztó folyamatosan ellentartani. 

A fiúk is egyik pillanatról a másikra közölték hogy fáznak - pedig előtte még a vizes homokban hasaltunk és vártuk, hogy beterítsen minket egy hullám. No itt jött egy kis hiszti. Zente vacogott, de tetőtől talpig homokos volt. Amikor levittem a vízhez lemosdatni, ordított. Aztán kapott egy pulóvert meg nadrágot és lenyugodott, folytatta a homokvár építést. Szezi már nehezebb falat volt. Ő nem fázott, csak a homok zavarta és a sós víztől viszketett a szeme. A homokot nem engedte lemosni magáról, így 5 percig vinnyogott. Aztán egyszer csak rájött hogy jobban jár ha inkább homokozik velünk. Nagyjából a hiszti közepén érkezett meg Huby, így már nem tudtam rávenni, hogy menjen be a vízbe. Inkább homok teknőst csinált, illetve megivott velem egy kávét a parti büfében. Hiába főzött kávé és tejhab, ez is vízízű volt. Őszinte kíváncsisággal várom, hogy fogok-e Lanzarote-n jó kávét inni.

Macskák, angolok, all inclusive - mindent a szállásról

Az első két teljes napot még a szálláson töltöttük, illetve megnéztünk pár homokos partot is. 

Azt már írtam, hogy ne egy klasszikus szállodát képzeljetek el, hanem sok kis emeletes bungallót egymás mellett, középen medence-szórakoztató központ - étterem.  Sok pálmafa, kaktusz és virág övezi a néhol köves néha fával borított utakat melyek bejárják az egész komplexumot. Minden lépcső mellett van egy babakocsival vagy kerekes székkel is használható feljáró. Sok macska szaladgál, egy helyen láttunk kirakva nekik enni- és innivalót is. Bizonyára megszokták már az embereket, ennek ellenére nem túl barátságosak. 

 Első nap szinte nyitásra értünk le reggelizni, így nagyon kevesen voltak. A nyitás alatt reggel 8 órát kell érteni, addigra a nap is feljön. Nagyon furcsa és szerintem amíg itt leszünk nem szokjuk meg, hogy fél 8-kor még sötét van, akkortájt kezd feljönni a nap. Reggelinél is nagy a választék. Főtt és tükörtojás, rántotta - bár utóbbi nekem nem ízlett, mintha valami porból vagy adalékból csinálták volna. Van legalább 8 féle sajt, és 5-6 féle szalámi. Saláta, gyümölcs, 5-6 féle kenyér, pirítani való, szeletelhető, zsemle, kifli, fehér és barna is. Édes sütemények is vannak és a nagy kedvencünk: palacsinta. Kis kerek lapocskák, picit vastagabb mint amit mi sütünk, de nem az a klasszikus amerikai változat. Nutellával esszük, mert a lekvár se látott sok gyümölcsöt, inkább valami édes zselés cucc. A kávé tipikus szállodai reggeli kávé, tehát pocsék. Az innivalóra kitaláltam, hogy négy részre vágok egy narancsot és kiszívom a levét. Ennél már csak az lenne jobb - és viccesebb - ha szereznék egy narancsfacsarót, és az asztalnál látványosan kifacsarnám. No lehet, gondolatolvasók a kedves szállodai alkalmazottak, mert második reggel három féle gyümölcsturmix fogadott minket a bejáratnál. Azért a narancsevést nem hagytam ki. Lehet enni tipikus angol reggelit is - paradicsomos bab, sült paradicsom, bacon, kolbász, tükörtojás. Épp csak a hurka hiányzik a kínálatból. Mármint az angoloknak. Akik vannak szép számmal, nagyjából a vendégek kilencven százalékát ők teszik ki. Magyarokkal nem találkoztunk, egészen ma reggelig, amikor is az egyik pincér hölgy jó reggelt nem kívánt nekünk. Pár szót beszélgettünk és elmesélte, hogy rajtunk kívül egy családdal találkozott akik Magyarországról jöttek, amúgy csak Angliában élő honfitársainkba botlott bele.  A délelőttöt Playa Flamingon töltöttük, pont jól elfáradtunk és jólesően ültünk le az ebédhez. Na jó, az ülés túlzás picit, mert az biztos, hogy ahogy a székhez ér a hátsóm, valakinek kell valami. Szezi már egész jól elnavigál egyedül - a fagyit természetesen önállóan megtalálja és kiveszi magának - Zentének még néha segítek. Nagyon kedves mindenki, és mindenki beszél angolul. A vendégek ugye azért mert angolok - bár vannak bőven skótok is, imádom de alig értem a dialektusukat - a személyzet meg a sziget lakói meg valószínű a turisták miatt. Ha már belőlünk élnek.  Visszatérve az ebédhez: picit kisebb a választék mint vacsoránál, de ugyanúgy van gyerek büfé - pizza, sült krumpli, halrudacska stb, vannak sütemények, saláták, és legalább tíz féle étel. Nem mondom, hogy a legjobb kaja amit valaha ettem. Három csillagosnak megfelelő, van ami sós egy kicsit, van ami száraz, de összességében még a finnyásabbak is találnak maguknak olyat ami ízlik nekik. Legalábbis nekünk sikerült. Hubynak kifejezetten ízlett a malac sült, én találtam egyszer nagyon jó grillezett halat, grill csirkét, rakott cukkinit. A fiúk nem esznek túl sokat, de valamit muszáj nekik mert csak akkor kaphatnak fagyit. Na persze az sem egy carte d'or minőség (bár pont a carte d'or-t nem is szeretem, de hagen daazs-hoz mégsem hasonlíthatom), de a fiúknak ízlik. Ha valaki egészséges táplálkozásra számít vagy diétázik, az csalódott lesz, de egy hétig szerintem szuperül elleszünk ezzel a kajával. Majd még írok ha kóstolunk valami finomat. 

Az all inclusive-nak szerintem amúgy amennyi előnye, annyi hátránya is van. Egyrészt az ember egész nap eszik, mert a reggeli - ebéd - vacsora között van snackbár az uszodánál. Semmi extrára nem kell gondolni, melegszendvics amit te magad süthetsz meg, sültkrumpli, hot-dog. Aztán ha elmész valahova és megkívánsz valamit akkor jó magyar gondolkodás szerint sajnálod rá a pénzt, hiszen befizettél az ólinklúzívba' nehogymá' máshol költsd a drága pénzt. Azért kávét többször is ittunk már, de még nem találtam egy finomat se. Nem adjuk fel. Na persze az all inclusive előnyeit se hagyjuk ki, de ezt mindenki el tudja képzelni. Se vásárolni, se főzni, se elpakolni, se mosogatni nem kell. Cserébe ha nem ízlik a kaja - jó ehhez iszonyat finnyásnak kell lenni  - vagy nem jó az innivaló - ebbe mi most belefutottunk - akkor extra pénzen kell venni olyat ami megfelelő. Mi eddig két üveg ásványvizet vettünk, de kár volt, mert semmivel se jobb mint az a víz ami itt van az étteremben, ha elfogy majd feltöltjük a palackokat onnan. Vagy a csapról, mert Hubynak ízlik az itteni víz, bezzeg a jó kis pécsi nem.

Az szállodához tartozik egy Dino park nevű vízivilág, ami szuperséges, legalább 8 csúszda van, gyerekmedence mindenféle mozgó fröcskölő cuccal, csak épp a víz olyan hideg, hogy nem kívánkozik bele senki. Kiéve Zente meg az angolok. Zente se bírta sokáig, inkább kijött és felfedezte a homokozót a játszóteret, majd fociz

ott egy jót egy angol kisfiúval. Aztán tovább nézelődtünk és találtunk egy  infantilis folyót (rio infantil vagy kids river) ami egy vízsodrás, és egy felfújható fánkban ülve lehet végig menni rajta. Ezt nagyon élvezte mindkét fiú, még úgy is hogy Zente egyszer beleborult a végén. Nem is a hideg víz miatt sikított egyet, hanem mert megijedt. Aztán röhögve ment tovább. Sajnos a többi medence vize is nagyon hideg így csak napoztunk egyet délután - az angolok természetesen pancsoltak. 

Vannak animátorok, akik nagyon kedvesek, nem erőszakosak. Huby dartsozott egyszer, majd még biztos benevezünk valami másra is. Fél hét fele lemegy a nap, vacsora után is vannak attrakciók, de azokat még nem néztük meg, estére eléggé elfáradunk. Tegnap még játszottunk egy kicsit a fiúkkal a szobában - hálásan gondoltunk Papa jézuskájára aki a Zingót hozta - majd ismét kidőltünk és hamar elaludtunk.