Még mindig boldog

Ma rájöttem, hogy a hundredhappydays-ben nem az a kihívás, hogy találjak egy boldog pillanatot, hanem hogy kiválasszak egyet, esetleg kettőt.

Csomó jó dolog történt ma (is) velünk, úgyhogy több képet is teszek ide, majd aztán a FB-ra posztolok csak egyet. (Húzom az időt, a legjobb kiválasztásával). Mondjuk egy olyan nap, ami epres/csokis tejszínhabos gofrival indul az egyszerűen csak jó lehet. Nincs más választása. Még akkor is, ha Zente, a Hubynak készített gofricsoda tányérját megragadja és gofristul tejszínhabostul a földre söpri. Én már ezen is tudtam röhögni bevallom.

Főleg, hogy már rotyogott a krumplileves, amit kb. tíz perc alatt dobtam össze, miután ráeszméltem, hogy komatál levest ígértem mára Eszternek. Szerencsére volt hozzávaló itthon.

Aztán Edinával lángos tésztát készítettünk (én inkább csak néztem) amit elfuvaroztunk Eszterékhez, ahol megsütöttem. "Ente" és Attila nagyon jót játszott, mindenkinek ízlett a gyors krumplileves.

Délután Nonóval fagyiztunk a Trüffelben, ahol Szezi nagyon szeretett volna egy zászlót, olyannyira, hogy mivel minket hiába kért, hogy szerezzünk neki, odament a pulthoz és kért ő maga az eladó hölgytől. Nórival megállapítottuk, hogy a talpraesettségét nem tőlünk örökölte. Szerencsére.

A második happy kép a fagyizás előtt készült, amikor Szezi felvette Zente sapkáját és nagyon mókás volt benne, igaz a sapka nem látszik a képen, de azért nagyon mókás. :)

Edina lángosából végül az egész Rácz és Németh és Hubay család evett és jól lakott, szóval köszönjük szépen.